Jó reggelt, Fejér vármegye!

Kicsit tanácstalanul, a tinédzserek kedves bátortalanságával kapirgálta valamivel a lakatot a fiatalember a szerelmesek fehérvári lakatfalán. Mellette egy „kislány” duruzsolta neki, hogy mit csináljon. Le akarták szedni onnan az egyik lakatot, ez tisztán látszott a tevékenykedésükön. Sok száz aranyos, ezüstös, gravírozott, fémbe foglalt szerelmi vallomás nehezítette a kiszemelt lakat körül a pályát. A híd korlátja felé fordultak, alattuk száguldott a világ, s mintha csak körülöttük állt volna meg az élet. Nem lehettek ezek kellemes pillanatok, egyikőjük számára sem. Mert ha vége van, akkor annak nyoma se maradjon, talán ez lehetett az indok. De mi van, ha a kulcs, ami az ilyen lakatokat nyitja, elveszett? Hiszen amikor odakerültek, még azt remélték, örökre szól. És akkor kulcsra sincs szükség.