Csinta Samu, sepsiszentgyörgyi újságíró tartott könyvbemutatókat

A rendszerváltás után lett újságíró, költözött Magyarországra, közel egy évtizedet töltött a fővárosban, közben sportesemények ürügyén – döntően a hokimeccsek kapcsán – gyakran időzött Fehérváron is. Hazatelepült Sepsibe, az elmúlt években több könyvet is írt az erdélyi arisztokráciáról. Két kötetet mutatott be Fehérváron és Bodajkon. A másfél órás élménybeszámoló után kötetlen beszélgetésekre került sor. A szerző elmondta, mindig vonzotta ez a világ, az arisztokrácia élete, összesen tíz család történetét dolgozta fel.

-A romániai rendszerváltás - azaz 1989. december 22. - után váltottam újságírásra, amúgy mindig is ebbe a világba vágytam, de korábban ez erősen politikai töltetű foglalkozás volt, amihez nem voltam, nem akartam eléggé „megbízható” lenni. Két-három hónap után azonban ráébredtem, hogy ehhez nem elég átlagon felüli íráskészség, ez egy szakma, meg kellene tanulni. Jelentkeztem a budapesti Bálint György újságíróiskolába, 1990 szeptemberében kezdtem el a tanulmányaimat azzal a célzattal, hogy diplomázás után hazamegyek, és újságíróként megváltom a világot. Iskola közben írogattam a Nemzeti Sportba, a Pesti Hírlapba, és egyszer csak arra ébredtem, hogy szerződést kínálnak. Úgy döntöttem, maradok egy keveset.

Kilenc év lett belőle, 1999 szeptemberéig tartott az ideiglenes tartózkodása. Családi okok - magukra maradt szülők, a Budapesten született gyerekei iskoláztatása - miatt a hazatérés mellett döntött a családdal.

-Előzőleg dolgoztam a Pesti Hírlap, az Új Magyarország, az Esti Hírlap, a Sportissimo, Magyar Hírlap szerkesztőségében. Az Erdélybe való hazatérésem után egy hónappal „levadásztak” az akkor induló Krónika című országos napilaphoz, amelynek kezdetben vezető szerkesztője, majd 2008-ig tartóan főszerkesztője voltam. Kiléptem, indultam az önkormányzati választásokon szülővárosom, Sepsiszentgyörgy polgármesteri címéért. Nem én nyertem. Az újságírásba 2010-ben tértem vissza, 2015 augusztusig voltam az Erdélyi Napló című hetilap főszerkesztője, azóta szabadúszó újságíróként, közíróként, könyvszerzőként dolgozom.

Ereiben nemesi vér nem csörgedezik, az úri családokkal hirtelen került kapcsolatba.

-Gyermekeim osztályában egyszer csak megjelent két grófi csemete: a Kálnoky-fiúk. A szülőkkel, gróf Kálnoky Tiborral és feleségével, Annával való iskolai ismeretségünkből lassan barátság lett, a társaságukban több más arisztokrata leszármazottal is találkoztam, egyre inkább érdekelni kezdtek ezek az emberek, és egyszer csak elhatároztam, hogy megpróbálom megírni ezeknek a családoknak a jelenkori történetét. Az első könyv, Erdély újranemesítői) 2015 májusában jelent meg a Heti Válasz kiadó gondozásában, amit bő másfél évnyi munka, benne 80 órányi személyes beszélgetés előzött meg. Az első kötetben hat család jelenik meg: gróf Kálnoky, gróf Bethlen, gróf Haller, gróf Teleki, gróf Mikes és báró Apor. A folytatásban (Arisztokraták honfoglalása) újabb négy család következett: gróf és báró Bánffy, báró Kemény, báró Csávossy, báró Barcsay.

Kálnoky Tibor ajánlásával kopogtatott be a többi famíliához, fokozatosan oszlatva el az óvatosságukat. „Természetesen volt közöttük, aki már kezdetben készséges és barátságos volt, akadt közöttük keményebb dió is, de hát az arisztokraták is emberből vannak. A legfőbb cél az értékmentés, esetleg a könyvek hatására ezek a kastélyok megújulnak, megszépülnek, vagy szeretnéd bemutatni az erdélyi arisztokrácia különleges világát. Mindenekelőtt az értékmentés volt a célom, a kastélyok, az örökség megújhodása nem az én érdemem, legfeljebb az oda vezető rögös út bemutatása. Valamint annak tudatosítása, hogy e családok története maga a magyar történelem. A már említett, Fejér vármegyében is bemutatott két kötethez kapcsolódik a Bál a romkastélyban, amely a Kossuth Kiadó megkeresésére született. Alapvetően egy válogatás az előbbi kettőből, kiegészítve két új családtörténettel: a zabolai gróf Mikes, valamint az Ugron család történetével.

A szerző közel ötven erdélyi, magyarországi, vajdasági, felvidéki helyszínen, valamint a nyugat-európai magyarságnak - Svédországban, Ausztriában, Belgiumba - mutathatta be a könyveket.

-Nagy örömmel érkeztem Székesfehérvárra és Bodajkra is, ahol szeretettel fogadtak. Utóbbi településen különösen interaktív volt a program, többen kérdeztek a nemesség valóban különleges világáról, amit az utóbbi évtized során volt alkalmam megismerni. Előzőleg a Felvidéken tartottam élménybeszámolót. A két könyv mindenképpen közírói pályafutásom legfontosabb mérföldkövei közé tartozik, annál is inkább, mivel további könyvek megjelenését is ösztönözték. A lélekmentő (a néhai legendás néprajzkutató, Kallós Zoltán életregénye), Az ötödik szer (a négyszeres olimpiai bajnok tornász, Szabó Kati életregénye) Plakátballada (dokumentumregény), Álmok álmodói (Sepsi OSK futballcsapata) Por alatt parázs (beszélgetőkönyv). Eddig 12 könyvet jegyeztem, reményeim szerint az elkövetkező években újabbak következnek. A tervek szerint az elkövetkező hónapokban ismét visszatérek Fejérbe, Móron, valamint más, közeli településeken tervezem a könyvek bemutatását.