Jó reggelt, Fejér vármegye!

Nem vagyok sportember. Mármint a szó szoros értelmében véve. Már csak a futás gondolatával is ki lehet kergetni a világból, de az is külön felkészülést igényel számomra, hogy felkészüljek arra, hogy edzeni kezdjek. Például a kültér helyett a beltérben tekerjem az egyhelyben álló kerékpárt. A sportesemények mégis meg tudnak mozgatni. Amikor megfogom a pihe-puha plédet, hozzáteszem a csipsznek vagy ropinak nevezett rágcsálnivalót, valamint az üdítőként titulált szomjoltót, és másod- vagy többedmagammal együtt megindulok a helyi meccsteraszhoz, az mindig jó élmény. A piknikhangulatban sokszor az arcokat nézem – persze főleg a magyar meccseken: hol izgatottak, hol szomorúak, hol örömtől és egyéb nedűtől ittasak. De egyszerre rezdül minden és mindenki – s ez nagyon felemelő!