Még jó ideig nem lesz mindenhol vezetékes ivóvíz Pákozdon

Nagyon régi probléma Pákozdon az úgynevezett üdülő­övezeti településrész ivóvízellátásának megoldatlan helyzete, hiszen az elmúlt évtizedek alatt folyamatosan növekedett az ott élők száma, egyre többen állandó lakosok. Jelenleg is egyre-másra új házak épülnek, méretükben látható, hogy akár több egymást követő generáció ott élésére tervezték őket. Ám a terület egyelőre nélkülözi nem csak a szennyvíz, de még az ivóvíz hálózatát is. A kutak fúrása drága, eredménye – főként a klíma változása miatt – egyre kétségesebb. Az elmúlt évtizedekben több megoldás keresésével igyekezett az önkormányzat rendezni ezt a helyzetet, ám a folyamatosan növekedő költségek és az eltérő érdekek megakadályozták a megvalósítást.

Időben egy szépreményű fiatalember korát, 17 évet visszatérve az időben az volt a helyzet, hogy már az önkormányzat rendelkezésére álltak azok a tervezői nyilatkozatok, amelyek alapján dönteni lehetett a tervezési munkálatok megkezdéséről. Ezen feladatok jelentették a tényleges megvalósítás előkészítését és a költségek kiszámítását. Most már csak mellékes adat, hogy a tervezés tulajdonosonként akkor nagyjából 20 ezer forintba került. A további költségekről 2007 májusára ígértek nyilatkozatot annak függvényében, hányan vettek volna részt a megvalósításban. Az önkormányzat olyan rendelet megalkotásában gondolkodott, amely alapján a később csatlakozók nagyobb összeget kellett volna, hogy fizessenek, de tudták, lesznek utcák, ahol nem épül ki a hálózat, mert nem lesz elegendő jelentkező. Hiszen például sokan csak befektetésként vásároltak telket maguknak, egy évben csupán néhányszor néztek rá az ingatlanra, mások egyszerűen nem tudták volna előteremteni a csatlakozáshoz szükséges összeget.

A fő problémát már akkor is az jelentette, hogy az uniós források üdülőövezeti fejlesztéseket nem finanszíroztak, a településnek pedig nem volt elegendő anyagai ereje ahhoz, hogy maga fizesse ki a költségeket. Közben feszültség is kialakult Pákozdon az úgynevezett üdülőövezetben lakók és a község szerencsésebb, központi részén élők között, mert az ingatlantulajdonosok egy része az utcai csapokból töltötte fel a vizesballonjait, amit a helybéliek közül sokan olyannyira zokon vettek, mintha saját vizük fogyott volna. Mindenki abban bízott, hogy sikerülhet kiépíteni a hálózatot, ha elegendő számú jelentkező vállalja a tervezés és a kivitelezés költségeit. Több nyilvános egyeztetést rendeztek a Kultúra Házában, amelynek nagyterme zsúfolásig megtelt olyanokkal, akik már szándéknyilatkozatot adtak az ivóvízhálózat kiépítésében való együttműködésükről.

Egy év múlva, 2008 elejére elkészült a szakmai tanulmány a hálózat tervezett nyomvonaláról. Az engedélyezési tervek megszületése után kellett volna az érintett telektulajdonosokkal és a vízművel megegyezni a finanszírozás mértékéről. Akkor 320 ingatlantulajdonos jelezte csatlakozási szándékát az ivóvíztársuláshoz, de ez nem volt lezárt lista, még várták az újabb jelentkezőket, mert összesen mintegy 800 telket érintett volna a fejlesztés. Akkor mindenki abban bízott, hogy ha minden a terv szerint halad, 2009-ben elkezdődhet a kivitelezés. Jó régen volt.

A felső övezet ivóvízhálózatának engedélyei 2010-re készültek el, majd folytatódott az egyeztetés a megvalósítás érdekében, készült egy szerződéstervezet, amely a tulajdonosok és az önkormányzat közötti jogviszonyt rendezte volna. Létesült egy úgynevezett Üdülőhelyi Bizottság, mert szükség volt olyan aktív személyekre, akik az egyes utcákban vállalták a további szervezést. Mégsem lettek annyian, amennyi jelentkezőre szükség lett volna, legalábbis 2012-ben ezt kellett kijelenteni, pedig sokan szerződést kötöttek a beruházás érdekében egy pénzintézettel, amelynek képviselői eljöttek az egyeztetésekre, fórumokra. Lakástakarék-pénztárban gyűjtöttek pénzt arra az időre, amikor végre bevezethetik az ivóvizet a telkükre. Mindenesetre a tervek megvoltak, az engedélyeket meghosszabbították.

Azonban az Európai Unió alapvetően közvetlenül továbbra sem támogatott üdülőövezeten történő fejlesztéseket, még akkor sem, ha ezek a területek fejlődésük során sok esetben más beépítési kategóriába kerültek, és az infrastruktúra önerőből nem tudott fejlődni. Az ilyen helyeken létrehozott lakossági társulások pedig – Pákozdon sem – tudták előteremteni a megoldáshoz szükséges anyagi forrásokat, az önerő általában kevés egy ekkora beruházás finanszírozásához.

A Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. a működtetője, üzemeltetője a víziközmű vagyonnak, de saját forrásai egy ilyen beruházáshoz nekik sincsenek, csupán arra jutott pénz, hogy a saját rendszerükben javuljanak az érintett terület hidraulikai viszonyai. Ám ilyenkor új nyomászónákat kell létrehozni, egyedileg a hálózatbővítés nem jelenthet megoldást, teljességgel kell a fejlesztéseket megvalósítani, és megtalálni az ehhez szükséges forrásokat.

Az önkormányzat közben érezte, amit lehet, meg kell tenni azokért, akik ilyen helyzetben mégiscsak állandó lakói a településnek, vagy telek- és ingatlantulajdonosként szinte azok. A képviselőtestület ezért három éve úgy döntött, hogy a Szegfű utcát az Ibolya utcáig egy réteg aszfalttal látja el. Ez a beruházás nem volt kidobott pénz, mert ha valamilyen kisebb csoda folytán mégis elkezdődhetne a fejlesztés, az aszfaltot vissza lehet marni, és máshol mart aszfaltként, vagy visszakeverve újra fel lehet használni. De ilyen „veszély” egyelőre továbbra sem fenyeget, mert a legutóbbi egyeztetések során is az vált világossá, hogy az ivóvízberuházáshoz szükséges fedezet sem a DRV-nek, sem pedig az önkormányzatnak nem áll rendelkezésére. Csak pályázati forrásból volna lehetséges az előrelépés, de egyelőre ilyet továbbra sem látni annak ellenére, hogy az elmúlt években az önkormányzat folyamatosan kereste a lehetőségeket.

Jelenleg az a helyzet, hogy a településen engedélyezett a fúrt kúttal való építkezés. Azonban ezek is háttérbe szorítják az ivóvízhálózat bővítésének megvalósítását, hiszen ha valaki egy- vagy kétmillió forintért furat egy kutat, akkor már kétszer meggondolja, hogy beszálljon egy ilyen beruházás megvalósításába. Egyre több fúrt kút létesül tehát annak ellenére, hogy jó eséllyel előbb-utóbb azokban sem lesz víz. Először az ásott kutak vize tűnt el. Aki öt-tíz éve fúrt, az jellemzően nem ment túl mélyre, mondjuk csak ötven méterre, és most már erősen aggódhat, miközben mások mélyebbre furatnak – a lakosok így egymással is kitolnak.

Tehát Pákozd nagyközség önkormányzata az elmúlt nagyjából húsz évben hiába kísérelte meg több alkalommal is rendezni a település üdülőövezetének ivóvízellátását, ez soha nem járt sikerrel. Hiába készültek el a tervek, közben egyre magasabbra nőttek a kivitelezés költségei. Amikor az önkormányzat legutóbb egyeztetett a DRV-vel, a szolgáltató az egész településre vonatkozóan hidraulikai számítást kért, olyat, amely mutatja a nyomásviszonyokat. Közben akadtak olyan utcák, ahol összefogtak a lakók a megvalósítás érdekében, de kiderült, hogy többszáz milliós tételről lenne szó, hiszen miközben nyomásfokozót kell létesíteni, manapság a földmunka sem olcsó, amikor a gránitot kell áttörni. Egyelőre tehát minden marad a régiben, mindenki úgy jut vízhez a felső településrészen, ahogyan tud.