Fejér évfordulós emlékei

Nem minden eladó

Bicskén komoly fejtörést okozott, hogy mennyi ingatlant értékesítsenek az önkormányzati tulajdonban lévők közül. Erről számolt be lapunk 30 évvel ezelőtt:

„Bicske kisváros, családi házak alkotják, szerencsére magas épület alig bontja meg a városkép egységét. Persze, ha nem számítjuk a határában fekvő lakótelep-torzót, ami a szocialista építés egyik legnagyobb fölhördülést kiváltó fiaskóját jelképezi, az abbamaradt erőmű beruházást. Igen ronda emeletes lakóházak tanúskodnak a nagyszabású tervekről, ámbár akinek itt sikerült otthont szereznie, az még ennek is örül, nem lévén szivárványszínű választási lehetőség. Aztán a város közepén is van egy kisebb, s emberibb lakótelep, végül pedig a vasútállomás tövében árválkodik hat üresen álló tömbház. Ebből elmentek a katonák. A magyarok. Szebényi Zsolt, Bicske polgármestere informál az adatokról, hogyne, a lakáshelyzet százszor meghányt-vetett dolog! A 206 önkormányzati tulajdonú bérlakásból a törvény alapján 165 eladásáról határozott a testület. A többi marad! Hogyan várnánk másként orvost, pedagógust, rendőrt, ha nincs hová menniük? -indokolja a döntést a polgármester.” 

 

Demján az Ikarusról 

1994. szeptemberének elején, az Ikarus lehetséges jövője is szóba került: „Demján Sándor, a Közép-Európai Befektetési Társaság vezérigazgatója elmondta, hogy cége komoly hitelekben részesíti az egykori Szovjetunió utódállamait és, „mint magyar, természetesen azon vagyok, hogy lehetőleg minél több magyar termék menjen a Komi Köztársaságba is. Az Ikarus mindenütt eladható, veri nagynevű ellenfeleit Kanadától az USA-ig. Kuwait például a Mercedes tulajdonosa, ám a fővárosban mégis Ikarusok járnak. Itthon tán kicsit későn indult a piacváltás.”