Huszár László somogyi pásztorfaragásait mutatta be Sárbogárdon

Az élő kultúrát ápolva ezzel – teszi hozzá mindjárt Molnár Tamás hagyományőrző. Mindehhez olyan művészekre, mesteremberekre van szükség, akik hitelesen képviselik és mutatják be azokat a témákat, melyek népünk történelmének legmeghatározóbb részei.

A somogyi fafaragó, Huszár László ilyen mesterember, ilyen művész.

A becses kincs továbbörökítésre vár

A népi fafaragás becses kincs, mely továbbörökítésre vár – így mondja Molnár Tamás. – Mintha szentélybe lépnénk – fogalmaz Kovács György népművelő a kiállítótérre utalva.

És valóban. Ünnep a falakon, a tárlókban, a polcokon. Míves pásztorfaragások, kopjafarészletek, őstörténeti ábrázolások, szentek életének pillanatképei, használati és dísztárgyak. Kihúzzuk magunkat, mély levegőt veszünk, és szinte áhítattal fogadjuk be

az alkotásokat. A Fejér Megyei Népművészeti Egyesület népművészeti kiállítást álmodott a kultúrházak éjjel-nappal rendezvénysorozat sárbogárdi megnyitójára, s mindebben partnerre lelt a József Attila Művelődési Központban.

Huszár László somogyi, balatonendrédi népi fafaragó művészt hagyományőrző barátja, Molnár Tamás mutatta be a nagyérdeműnek, a kiállítást Kovács György, a Fejér Megyei Művelődési Központ címzetes igazgatója nyitotta meg. Népzenével és néptánccal közreműködött Viasz Zoltán és Gutman Levente.

Somogyi hosszi furugla Sárbogárdról

– A sárbogárdi kapcsolatom Molnár Tamás által jött létre – árulja el az alkotó. – Tamás még korábban Viasz Zoltán népi hangszerkészítőtől rendelt egy somogyi hosszi furuglát. Ez a mozzanat indította el az ő barátságukat. Zoltán volt az, aki a művelődési központ igazgatójával, Horváth Istvánnal egyetemben felkarolta a sárbogárdi kiállításom ügyét. Hálásan köszönöm nyitottságukat és segítségüket!

A Patkó betyár dinasztia utolsó sarja

Huszár László már hatévesen állat- és emberfigurákat faragott. Szinte előbb megtanulta a rovásírást, mint a latin betűket. A nyolcvanas években állandó résztvevője volt a Somogy Megyei Művelődési Központ által szervezett fafaragó alkotótáboroknak. Ott sajátította el a somogyi pásztorfaragás díszítő művészetét id. Tóth Mihálytól, a somogyi Patkó betyár dinasztia utolsó sarjától, a népművészet mesterétől. Szoros barátságot ápolt vele, az ízig-vérig pásztorember haláláig hordta, használta a viseletet.

A szíve és a lelke, a magyarsága vezeti

Többségében diófával, körtefával, szilvafával, cseresznyefával dolgozik. Munkái a tenyérnyi mérettől egészen a méteresig, több méteresig terjednek. A tárgyak készítéséhez a somogyi pásztorfaragás díszítőelemeit (növényminták, állatfigurák) alkalmazza.

– A szívem és a lelkem vezet – vallja a fafaragó. – A kezem. A magyarságom, Isten iránti szeretetem, Somogyhoz kötődő gyökereim. Köztereken is láthatók alkotásai: számos kopjafa, székelykapu, harangláb, emlékmű és szobor. Jelenleg szentképeket farag, Szent Kristóf és Szent András nagyméretű táblaképét, valamint egy tizennégy darabos stációt. Várhatóan pünkösdkor állítják fel Zamárdiban monumentális faragott kapuját egy park bejárataként. A kerti asztalokat és a padokat is ő faragja, díszíti.

Huszár Lászlót egyedülálló tehetséggel és elkötelezettséggel áldotta meg a Jóisten. Őszinte és csupaszív ember, önerejéből vált alkotómesterré, művésszé. Hagyományt őriz és lelket ápol...