Tolcsvay Béla éltette a hagyományt a Verebi Vitéz emlékhelyén

Vereb és Lovasberény között az úton 1853-ban találtak egy sírt, amelyet később honfoglalás korinak jegyeztek le. A lovával és fegyvereivel eltemetett magyar vitéz érmeinek tanúsága szerint tizenkét hadjáratban vett részt 875-től egészen 924-ig. A kutatók feltételezik, hogy az Etelközben született, és mint tudjuk, a mai Vereb közelében érte utol a végzet. A helyet kőbe vésett felirattal örökítették meg. Múltunk tisztelői szombaton ismét együtt töltöttek egy napot a településen, miután a Vereb határában lévő – egy útjavítás során feltárt – sír mellett tisztelegtek. 

Kurcz Mária polgármester köszöntötte a megjelenteket, emlékeztetve arra, hogy tizenöt évvel ezelőtt szervezték a helyszínen az első tiszteletadást. Azt mondta, sajnos azóta megcsappant azok száma, akik odafigyelnek hagyományainkra, talán generációváltás, talán más okok miatt. Ezért hangsúlyosan megköszönte mindazoknak, akik ott voltak a koszorúzáson, és elfogadták Vereb meghívását.

 „Adjon Isten jó napot kicsiknek és nagyoknak, én vagyok az énekmondó, elkezdem a dolgomat! Jártam én már száz határon, hegyen-völgyön szerteszét, mit láttam, eldaloltam, s messze vittem a hírét. Így kerültem én most kendtek elejibe, ide, a világnak a kellős közepibe! Mert hol van a világ kellős közepe? Úgy mondja a magyar pásztorember, ott, ahol leszúrja a botját” – mondta Tolcsvay Béla, Vereb tiszteletbeli polgára, Kossuth-díjas énekmondó, s dalolt is hozzá. Azt is megemlítette, hogy míg a szomszédos Ausztriában kétezer, addig nálunk több mint kétszázezer népdalt gyűjtöttek össze idáig. Felidézte, hogy amerre eddig járt a világban, mindig énekelt, és bár sokan azt se tudták, hol keressék Magyarországot a térképen, azt érezték és szóvá tették, hogy nagyon szép lelkű nép élhet ott, ahonnan ő érkezett. „A hagyományt nem őrizni kell, mert nem rab. Éltetjük, mert él! Hagyni kell élni…” – folytatta emelt hangon a hetvenöt éves, egy vert falú pázmándi házban nyugalomban, békességben élő Tolcsvay Béla. Az énekes is egyike volt azoknak, akik szavai után koszorút helyeztek el az emlékkőnél. Így tettek Vereb, Lovasberény, Pátka, a Szent Benedictus Borlovagrend, a Szent László Katonai Lovagrend és a Pentelei Szittya Íjászok képviselői is.

Majd az ünnepség résztvevői visszaindultak a közeli völgybe, ahol Vereb egész napos rendezvénnyel készült kézművesekkel, jurtákkal, régi ételekkel, lovakkal: megannyi hagyományt „éltetővel”.