A szemünk előtt zajló improvizáció továbbgondolásra késztetett (galéria)

A Katalógus címmel rendezett életmű kiállításhoz kötődve csütörtökön már másodszor szerepelt a múzeumban a nemrég, 2022-ben alakult székesfehérvári JusztIs társulat, amely Vojtek Ildi vezetésével improvizációs színházzal foglalkozik. Ő volt az, aki a Megmozdult képek 2.0 című est elején köszöntött minket, nézőket, s röviden bemutatta a csoportot. Majd arra kérte a jelenlévőket, hogy a több részre osztott kiállítási térben rögtön a bejárathoz közeli részről válasszanak három fotót a remek Halas-képek közül, amelyek aztán az improvizációk alapjául szolgáltak.

A közönség rögtön egy fehérvári festőművészről, Ujházi Péterről készült portréra bökött rá, majd egy-egy épület- illetve annak hiányára alapozott fotó lett az alap.

Izgalmas volt megfigyelni, hogyan alakultak ki a valóban teljesen spontán jelenetek a Balogh Rudolf-díjas Halas István gazdag életművéből válogatott fekete-fehér fényképekből merítve (a tárlat kurátora Izinger Katalin művészettörténész). Ugyanakkor azoktól elvonatkoztatva, hiszen Vojtek Ildi hangsúlyozta: ilyen esetben egyáltalán nem az a cél, hogy például a képen látható Ujházi Pétert jelenítsék meg, hanem magát a karaktert próbálják megeleveníteni. Így a tárlathoz nagyon illő, műteremszerűen elrendezett múzeumi térben először egy idős férfi történetét játszották el az alkotók, majd általuk kiadott hangokra, illetve a hiányra, konkrétan a lisszaboni épület hiányára alapozott improvizációk születtek a szemünk előtt.

A következő választott kép a Háromlukú híd című volt, amely részben egy beton kerítéselem három rését ábrázolja. Erre egy családi, erőt fitogtató jelenet alakult. Időközben megérkezett maga a művész is, aki kezdetben csak passzív megfigyelő volt, ám miután megszólították, hogy válasszon ő is képet, egy nagyon megható és egyáltalán nem eljátszott, hanem nagyon is valós jelenet következett. Halas István ugyanis – mint mondta – készült: itt búcsúzott el az augusztusban 66 évesen elhunyt barátjától és művésztársától, Medvigy Gábor Balázs Béla-díjas operatőrtől az alkotó szintén a kiállításban látható fotójánál.

Halas elmondta: annak idején együtt tanulták a fotózást Budapesten, így végül a következő improvizatív jelent alapja ez az időszak, az iskola lett.

Zárásként egy hosszabb, tizenöt perces, több rövidebb jelenetből összeálló blokk következett a Bujkáló című fotóból kiindulva. Ez a művész legendás budapesti műtermében készült, és különlegessége, hogy ugyan nehéz felfedezni, ám Halas István magát is belekomponálta a fotóba, sajátos önarcképet létrehozva.

Az est sikeres volt, a jelenetek többnyire dinamikusan, élvezhetően alakultak, és leginkább szórakoztattak, jól kapcsolódtak Halas István képeihez, továbbgondolásra ösztönöztek.

A kiállítás szeptember 10-ig, vasárnapig látható naponta 10-18 óráig. Addig lesz még egy Finisszázs, vagyis záró program is: szombaton 18 órakor Ujj Zsuzsi dalai Darvas Kristóf zongorakíséretével hangzanak el.

Menjenek, a fotók önmagukért beszélnek, sok-sok, a művészvilágból ismerős arcot fedezhetünk fel rajtuk a rendszerváltás előtti idők hangulatát is idéző urbánus környezet megjelenítése mellett.