Fehérvár-Párizs – Ezt a váltófutást még sokáig emlegetni fogják

Hét nap futottak megállás nélkül, míg a 24 fős staféta tagjai hazaértek Párizsból, a névadó sírjától a fehérvári Teleki gimnáziumba. Tanár, diák, szülő alkotta a vállalkozókedvű csapatot.

Tavaly, az intézmény névadója születésének 210. évfordulója alkalmával szervezte meg – persze többek segítségével – Sűdy Péter, a fehérvári Teleki Blanka gimnázium biológia-kémia szakos tanára az első váltófutást. Akkor Erdélyből a szülőháztól futottak el a csapat tagjai Fehérvárig. A dolog olyan jól sikerült, hogy idén, Teleki Blanka halálának 155. évfordulóján megismételték a stafétát, persze más útvonalon: párizsi sírjától a gimiig.

A csapatot mintegy 50 fő alkotta. Huszonnégyen futottak, egyenként egyszerre tíz kilométert. Tizenhatan kerékpáron teljesítették az utat. Azt, aki futott, mindig két biciklis kísérte. Ha véletlenül megállásra kényszerült két váltópont között futó, az egyik kerékpáros vette át tőle a stafétát és ő teljesítette a távot.

A Teleki Blanka emlékére rendezett váltófutás előzetes költségvetése 8 millió forintra rúgott. Ezt a támogatások, az önzetlen felajánlások révén 6,5 millióra sikerült leszorítani – tudtuk meg Sűdy Pétertől, aki a nyáron személyesen is végigjárta az 1660 kilométeres utat, és kijelölte – nagyjából 10 kilométerenként – a váltópontokat.

– A tavalyi váltófutásban is részt vettem, magától értetődő volt, hogy az idein is ott helyem – meséli Buday Pálné Tünde, akinek három gyereke is a Telekibe jár. Pali, az egyikük, amikor korábban át akarták vinni egy másik iskolába, azzal hárította el a dolgot, hogy kijelentette: „de én telekis vagyok!” A hét nap és hét éjszakán tartó váltófutás alatt fantasztikus volt a hangulat, és az édesanya, akit lenyűgözött az összeforrott, az iskoláért hajtó csapat, ekkor értette meg valójában azt, hogy mit jelent telekisnek lenni...

A váltófutás természetesen nemcsak logisztikailag volt bravúr, de fizikailag és mentálisan is igencsak próbára tette a résztvevőket. Tünde nem tegnap kezdte a kocogást, ultrahosszú távokat teljesít, de neki is szabályosan át kellett képeznie magát ahhoz, hogy a kevés alvás ellenére is bírja a hét napon át tartó gyűrődést.

Szintén tagja volt a stafétának Imre Anna. A diáklányt arról kérdeztem, hogy futott-e éjjel? Még, hogy futott-e? A hét nap alatt négyszer is – válaszolta. Nem volt elég a sötét, még köd is volt. Meg persze, így októberben, hideg. Csak annyit látott, amennyit a fejlámpa megvilágított. az út egy szakasza rá-adásul temető mellett vezetett – meséli. A váltótársak érkezéskor, induláskor is buzdították egymást, az autóban uralkodó jó hangulat pedig segített túllendülni a lelki holtponton.

Érsek Máté tavasszal írásaival elnyerte a Fejér Megyei Hírlap Séta aranytollát, most pedig – egy kerékpár nyergében – részese volt a telekis stafétának. Maga is meglepődött, hogy szülői részről milyen nyitottság fogadta az elhatározást, hogy ő is részese lesz a stafétának – fogalmaz. Majd büszkén említi, hogy az egyik legmeredekebb szakaszt úgy sikerült teljesítenie, hogy nem kellett leszállni a nyeregből. A staféta finisében más is csatlakozhatott. Közel hétszázan regisztráltak, így valóságos tömeg hömpölygött a Telekihez vezető Várkörúton. Az utolsó tíz kilométerre aztán Sűdy tanár úr is beállt a futók közé. Nem akarta, hogy bárki később a szemére vesse: könnyű volt futólépésben úgy végighajtani fél Európán a diákjait, hogy ő maga jóformán ki sem szállt az autóból.