Három gól az FKC kapujában

Egy hónapja múlt 22 esztendős, a fehérvári klub sajtótájékoztatóján az egyik új szerzemény, Dányi Bernadett kapcsán komoly derültség közepette elhangzott, univerzális, több poszton bevethető játékos. Döntően kapus, amúgy az ellenfél hálójába is beköszön néha, legutóbbi szezonban ezt a műveletsort háromszor tökéletesen hajtotta végre, aminek a fehérváriak nem örültek. Ugyanis a bajnokin többször bevette az Alba kapuját. Az elkövetkező két évben ettől nem kell tartani, a hazai kaput nem fenyegeti, hanem megóvja.

– Hét éves koromban jelentkeztem edzésre először, édesapám is ezt a sportágat űzte az NB I-ben, logikus volt, hogy én is ezt választom. A Fradiban töltöttem az első éveimet, majd Balatonboglárra kerültem, a NEKA kötelékébe, onnan Óvárra. Három évet töltöttem náluk, nagyon jól éreztem magam – legutóbb a klub történetének legjobb helyezését értük el, a 9. helyen álltunk, amikor a szezont lefújták –, de a váltás mellett döntöttem.

Kapott ajánlatot más egyesülettől is?

– Igen, hívott a szintén élvonalbeli Békéscsaba és a Szombathely, de Fehérváron szerettem volna folytatni. A mosoniak is marasztaltak, a közelmúltban is kérdezték, nem gondoltam meg magam, de jeleztem, az FKC-ba igazolok. Családias a légkör, amikor edzőmeccseken és bajnokikon találkoztunk, mindig jól éreztem magam a Verseci úton. A tavalyi szezon első meccsét itt vívtuk, augusztus végén 29-27-re kikaptunk szoros végjátékban, bosszantott a vereség. Végigvédtem a találkozót, az utolsó pillanatokban dőlt el, jól játszottunk, de a végén túl sokat hibáztunk.

Január végén javítottak, 30-25-re nyertek, ráadásul háromszor betalált.

– Ez a meccs is a végén dőlt el, a fehérváriak mindent egy lapra tettek fel, a támadásoknál lehozták a kapust, mezőnyjátékost küldtek a helyére, ezt sikerült kihasználnom, védés után betaláltam. Jól játszottunk, én a második félidőben kaptam bizalmat.

Több világeseményen szerepelt az utánpótlás válogatottakban, vélhetően ez a célja a felnőtteknél is.

– Igen, mindenre van még időm. A 2015-ös, Szkopjéban rendezett ifjúsági Eb-n bronzérmes lettem a válogatottal, egy évvel később, a Pozsonyi vb-n 5. helyen zártunk. Azért dolgozom, hogy a felnőttek között is magamra húzhassam a címeres mezt. Persze, ez még távoli, lépésről lépésre szeretnék haladni, először Fehérváron akarok meghatározó lenni. Balatonbogláron az NB I/B-ben szerepeltünk, de a juniorválogatottal a legmagasabb osztályban bizonyíthattunk, végigjátszottuk a szezont. Az igazi lehetőség azonban Óváron jött el.

Bardi Fruzsinával együtt érkezett nyugatról, ez vélhetően könnyebbség.

– Igen. Amúgy nem kerültem idegenek közé, a juniorválogatottban játszottam Afentáler Sárával, Varga Emőkével és Rózsás Josephine-nel, továbbá Óváron Töpfner Alexandra is klubtársam volt, ő egy éve került Fehérvárra. Bardival nem beszéltünk össze, ő külön tárgyalt, amikor megtudtam, hogy együtt folytatjuk, nagyon örültem neki.