Célok, tervek, újabb feladatok várnak a sikeredzőre

A kezdetek, és az edzősködés

– Horváth András, Zsakay Kálmán, Jung József edzők egytől egyig végig kísérték a pályafutásomat. Az első és az utolsó profi szerződésemet a Videotonban kaptam. Egy évig voltam profi, a rendszerváltás környékén, ami abban az időben azt jelentette, hogy a Videoton könyvtárba voltam bejelentve munkára, és természetesen a Vidi pályán teljesítettünk szolgálatot. 1991-ben aztán bevonultam katonának a Honvéd Szondi SE-hez, és az NB III.-as csapatában játszottam. Ez egy nagyon jó gárda volt, Balogh Misi bácsi szakaszparancsnokként a Videotonból és a környékről összeszedte azokat a játékosokat, akikkel viszonylag jó szerepeltünk. Szőke Miklós volt az edzőnk, nagyon jó körülmények között voltunk az akkori viszonyokhoz képest, igazából a sport században „kirakat” katonaként könyveltek el bennünket, és olyan szakaszunk volt, amelyet Kapfinger András vezetett. Egészen jó brigád jött össze, ennek többek között tagja volt Babai László, Riba László, és Barsi Gábor is. A leszerelés után egy évet voltam Németországban nyelvtanulási céllal, majd hazatérésem után csatlakoztam az akkor az NB III.-ban játszó Velence együtteséhez, Molnár Jenő vezetőedző hívására. 1994 áprilisában megismertem Viniczai Tibort, övé volt az Alba Regia csapata és átigazoltam hozzájuk. Itt ugyancsak remek társaság verbuválódott, és meg is nyertük a 2008-2009-es megyei első osztály bajnokságot. Nekem volt még egy hároméves kitérőm az Ikarusnál, ahol egy első és két második helyet szereztünk, szintén a megyei első osztályban. Az amatőr futballban mindent elértem, kimerítettem. Van megye hármas bajnoki aranyam játékosként és edzőként, de ugyanezt elértem a megye kettőben, és a megyei első osztályban, ezek mellé még rendelkezem egy Amatőr Kupa győzelemmel.

Kiugró eredmények vármegye szerte

– Az NB III.-ban viszont nem én fogom papíron irányítani a csapatot, mert nincs meg a kellő végzettségem, így majd Petres Tamás, vagy Balogh Zoltán kollégáim lesznek beírva a jegyzőkönyvbe. Nekem csak B licencem van, meg szerettem volna szerezni az A licencet, de olyan fizikai követelmények vannak a felvételin, hogy ebben a korban már nem nagyon lehet teljesíteni. Az edzői pályát az Alba Regiánál kezdtem, Iszkaszentgyörgyön folytattam, onnan mentem át Velencére. Volt egy úgynevezett kemény magom, akiket vittem magammal mindenhova. Fésű Gábor, Knausz Tamás, a Somogyi testvérek, remélem nem hagytam ki senkit. Velencén az első évben megnyertünk mindent, a következő két évben pedig ezüstérmesek lettünk, de az utolsó év már szenvedés volt, onnan elkívánkozott mindenki. Amikor itt befejeződött a megye egyes szereplés utána együtt jöttünk át a Főnixhez. Nagyon régi barátságot ápolok Szoboszlai Zsolttal, akkor már a Főnixnél az utánpótlás nevelés tökéletesen működött az U16-os korosztályig. Hét évvel ezelőtt született egy olyan ötlet, hogy mi lenne, ha U17-es és U19-es csapatokkal bővítenénk a repertoárt, és mellettük lenne egy felnőtt csapat, amely majd valamikor eléri az NB III.-at. A harmadik évben már a megyei első osztályban szerepeltünk - miután elsőre megnyertük a két alacsonyabb osztályt - és minden a tervek szerint haladt, ám nem tudtunk bajnokságot nyerni egészen idáig. Az első két évre szükség volt abban a tekintetben, hogy tanuljuk az osztályt. Ki kellett választanunk azokat az embereket, akikkel lehetőség volt arra, hogy feljussunk az NB III.-ba. Akárhogy is nézzük, ez egy hétéves munka eredménye, ezért elég sokat kellett dolgozni, sok fejfájással járt, de sikerült!

Az idei és a következő szezonról

– Valljuk meg őszintén megyei szinten van hét-nyolc jó csapat, akik ellen nem lehet biztosra menni. Ilyen együttes a Sárbogárd, a Tordas, a Kápolnásnyék, az Ercsi, a Sárosd, a Mór, az Ikarus, amelyek elronthatják a bajnokesélyt. Ez látszik is, megye egyet nagyon nehéz nyerni! Nekünk kilenc pontos előnyünk volt idén félévkor, de a végén egy kicsit billegett a léc. Az utolsó három fordulóban is azon gondolkodtunk, hogy mi lesz? A Sárbogárd nagyon jó félszezon produkált, 14 mérkőzéséből megnyert a 12-t, és ráadásul két olyat veszített el, ami nálunk sem volt benne a pakliban, mivel kikaptak Lajoskomáromban és Ercsiben.

A következő szezonban talán jó is, hogy nem leszek részese a megyei csatározásnak, mert rettentően nehéz lesz itt bajnoki címet szerezni. Ha jól megnézzük a Sárbogárd, a Mór, valamint az NB III.-ból kiesett Fehérvár FC II., és a Dunaújváros komolyan gondolja, akkor elképzelhető az, hogy egy csapat akár négy évig is bent ragadhat a megye egyben. Azt, hogy ez melyik csapat lenne, senki nem tudja megjósolni, de azt sem, ki esik vissza, mi történik jövőre!

A fiatalok helyben vannak!

– Egyáltalán nem cél, hogy erősítsünk. Amikor ennek mi neki láttunk, akkor az volt a terv, hogy ne menjenek el azok a játékosok, akik az U19-ből és az U17-ből kiöregedve úgy gondolják, hogy nekik az NB III.-ban van a helyük. A korábbi években nagyon sokan távoztak ezért, gondolok itt Balla Kevinre, Bertók Dánielre, Lengyel Noelre, Tölgyesi Péterre, de rajtuk kívül legalább 10-15 játékost még fel tudnék sorolni, akik annak a reményében, hogy NB III.-ban játszhatnak elmentek. Miután realizálódott a feljutás cirka a harminc telefont kaptam, hogy hoznának játékost, de fiatalt. Nekünk azonban fiatal nem kell. Elég csak látni, hogy itt van Gruber Ádám, Jungwirth Máté, Korponai Bence, Borbély Balázs, vagy éppen Emperger Márk. Annak idején ide soroltam Mándity Márkót, aki néhány napja a Wolfsburg korosztályos csapatába szerződött. Nekünk olyan játékos kell, aki viszi a zászlót, ilyet azonban nagyon nehéz találni. Korábban sokat szenvedtünk amiatt, hogy nem volt a csapatunkban vezér, most pedig van egy Réti Patrik, egy Adorján Gergő, és egy Zólyomi Dávid, akik után mennek a fiatalok. Persze nem szabad megfeledkezni az idősebb játékosokról sem, hiszen ugyanúgy vitték a prímet. Balogh László, Kónya Krisztián, és Király Bence sorolható ide, ők meg tudták formálni az egész csapatot.

Szoboszlai, a példakép

– Sajnos a mostani fiatalok már nem szeretnek annyira focizni, mint az idősebbek! Rengeteg dolog elvonja őket a sporttól, de talán a magyar válogatott sikerei most feledtetik ezt, Szoboszlai Dominikkal az élen. Dominik egy nagyon különleges személyiség a mi életünkben, mi, amikor gyerek volt nagyon sokat voltunk együtt vele. Viccesen szoktam mondani, sőt lassan már mondává vált kettőnk között, hogy az első felnőtt mérkőzését nálam játszotta, csak még nem volt 15 éves. Balatonfűzfőn volt egy edzőmérkőzésünk, és hárman, Molnár Dominik, Bolla Bendegúz és Dominik ezen a meccsen lehetőséget kaptak. Többször meg is említem neki, hogy nálam lett felnőtt játékos. Kölcsönös a tisztelet, nagyon becsülöm, azért amit ő elért, amit őt tesz. Amikor itthon van, majdnem mindig találkozunk, beszélünk. Minden alkalommal kijön a pályára, vagy lábteniszezünk, vagy beáll a gyerekek közé akár egy cica-játékra is. Ez nagyon sokat jelent az utánpótlás csapatainknak. A felnőtteknél annyiban más a helyzet, hogy ott már játszanak az ő korosztályából - akivel annak idején együtt játszott - Adorján Gergő, Kertész Attila. A baráti társaságát jelentik, szívesen bejön hozzájuk, amikor teheti, akár csak egy zúzapörköltre. Nem felejti el, hogy honnan indult, ragaszkodik a gyökerekhez! Elért már olyan magasságokba, hogy azt mondhatná „gyerekek hagyjuk ezt", de ő egyáltalán nem olyan srác! Többször voltam kint nála meccsen, jártam a házában. Olyan plusz energiákat hoz akár egy mérkőzésre is, hogy az jelen pillanatban teljesen felfoghatatlan. Akárhányszor kijön, hozzánk mérkőzésre, ott egész biztosan két-háromszáz fotót készítenek vele. Örülök annak, hogy ilyen közel tudunk lenni hozzá, és nagyon sokat segít nekünk mindenben.

 

Mi lesz az NB III.-ban?
 

– Felesleges lenne meghatározni azt, hogy mit várok a csapattól. Arra vagyok kíváncsi, hogy ez a klub az utánpótlás munkájával tud-e olyan csapatot csinálni, amely az NB III.-ra alkalmas fiatalként. Tehát nem olyan aspektusból nézve, hogy tele van a csapat rutinos játékossal és csak egy-két fiatalabb egészíti ki őket, hanem a megfordítva az arányt. Szeretnék hat-hét fiatalt, és melléjük három-négy idősebb játékost. Arra vagyunk kíváncsiak a klubban, hogy az a munka, amit végzünk, megengedheti-e nekünk, hogy NB III.-as csapatunk legyen. Erre egy éven belül válasz fogunk kapni, de ha nem lesz, sincsen semmi baj. Akkor tudjuk azt, hogy a mi utánpótlásunk arra jó, hogy a megye egyből ne essünk ki, mert még nem alkalmas az NB III.-ra. Nagyon sok játékos veszítettünk el az utóbbi években, ha most lenne egy olyan lehetőségem, hogy mindazokat, akik elmentek egy csapatba tudnám rakni, és azt mondanám, hogy a gyerekek itt az NB III., fogadni mernék, hogy rögtön benne lennénk az első ötben!