Csákváron nem feltétlenül pontokban mérik a sikerességet

Tóth Balázs vezetőedző éppen ezért nem csalódott, mivel a céljukat elérték, a munkát elvégezték, ráadásul nem is rosszul. 

– Mi volt szezon előtt az elsődleges cél, volt -e kitűzve valami helyezés, ami alatt semmiképpen nem szeretett volna végezni a klub? 

– Az az igazság, hogy az ember álmodozik, de nem volt kitűzve semmiféle olyan cél, amit mindenáron el kellett volna érni. Szerettünk volna stabilan bennmaradni a bajnokságban, és azt gondolom, hogy ez sikerült. Nem volt egész év folyamán kiesési problémánk, és ez nagyon megkönnyítette azt a feladatunkat, ami a legfontosabb számunkra, mégpedig a fiatalok beépítése a csapatba. Erre Pécsi Ármin a legjobb bizonyíték, akinek az NB II-ben fél év alatt tudtunk annyi lehetőséget adni, folyamatosan bízni benne, támogatni, nevelni, oktatni, hogy fél év után az első osztályba került és nem akárhogyan állta meg a helyét, hiszen bronzérmet szerzett a csapatával. Ez nagy büszkeség a Csákvár számára, hogy így tudjuk segíteni a Puskás Akadémiát.

– Ráadásul nem csak Pécsi Ármin az egyetlen pozitív példa. 

– Valóban, mellette rengeteg olyan mezőnyjátékos tudunk mondani, mint például Babós Levente, aki nagyon sok lehetőséget kapott. Vagy Major Marcell, aki tavaly ősszel nagyon jól játszott, sokat fejlődött, de neki sajnos jött egy sérülés tavasszal, ennek ellenére jövőre előrukkolhat egy kiemelkedő teljesítménnyel. Dusinszki Szabolcs hasonló cipőben jár, ugyancsak sokat fejlődött nálunk, de ő is megsérült. Említhetem Gregor Zalánt is, aki bár nem a saját neveltünk, de fiatalként ő is nagyon sokat lépett előre, ahogy Gazdag Vajk is. Szinte minden fiatalunk megállta a helyét, akadt persze akinek nem sikerült, és vannak olyan játékosok is, mint Artem Nahirnij vagy Oleh Yablonskyi, akik következő évben sokkal nagyobb teljesítménnyel segíthetik majd a klubot, és nézhetnek szép jövő elé.

– Mennyire tudja már, hogy milyen csapattal vághat neki az ősznek?

– Hosszú távon nem tudok tervezni. Csákváron középtávban lehet gondolkodni, és tavaly már éppen emiatt eldöntöttem, hogy nekem olyan idős játékosok kellenek, akik a következő két évben tudnak segítséget nyújtani a fiatalok nevelésében, oktatásában és az öltöző irányításában. Olyanok, akik példát mutatnak a srácoknak. Szerencsére megtaláltuk ezeket a személyeket, és az elmúlt évek után, talán ez az első olyan nyarunk, amikor nem lesz nagy játékosvándorlás a csapatban. Maximum három-négy ember, aki elmegy, és helyettük új fiatalok érkeznek. Leginkább arra figyelünk, hogy ha lehet, akkor Puskás Akadémia kötődésű játékosokat, akiknek esetleg máshol nem sikerült, de itt újabb lehetőséget adni nekik, hogy el tudjanak indulni. Fontos, hogy támogassuk a játékosainkat, és emiatt van a keretben Szakály Dénes, Simon András, Farkas Aurél, Baracskai Roland, akik a rutinjukkal segíthetnek ebben a feladatban.

– Akkor jövőre minimum ugyanez, azaz a biztos bennmaradás a feladat. 

– Egyet tudni kell. Jövőre kevesebb lesz a javítási lehetőség, ha rosszul indulsz, mert kevesebb mérkőzés lesz. Nem tűzhetünk ki irreális célt, hiszen a büdzsé ugyanannyi maradt, mint tavaly, itt nem lehet azt kimondani, hogy mi most nekiesünk az első hat helynek.-Mert nem ez a cél. A Csákvárnak van egy stabilitása, amit meg kell tartani, és emellett kell a fiatal játékosokat minél magasabb szintre nevelni, oktatni és főleg teret hagyni, hogy kibontakozzon a tehetségük. Amivel a következő nyáron vagy félévkor, januárban ők tovább tudnak lépni. Csákvár a középkorú játékosoknak is egy ugródeszka, mert nem fogunk marasztalni senkit egy jó ajánlat esetén. Tavaly is volt erre példa, idén is van erre példa. Az a fontos, hogy itt egy olyan csapatot kell kialakítani - ami tavaly nekem sikerült is -, akik foglalkoznak egymással, akiknek fontos a csapategység, ahol az idősebb játékosokban van nevelő szándék, a fiatal játékosokban meg befogadókészség. Ez számomra a legfontosabb, mert így tudunk akkor eredményben is stabilan teljesíteni. Persze, most lehettünk volna akár hetedikek is, és nem tizenkettedikek. Nálunk ez abszolút nem volt reális, mert látjuk, hogy a többi csapat milyen költségvetéssel dolgozik. Viszont nekünk abból kell főzni ami van, ehhez keresem meg a stábtagokat is, a játékosokat is, akik alázattal, szívvel-lélekkel mindent megtesznek a klubért.

– Akkor Csákváron az a lényeg, hogy a klub gond nélkül megőrizze másodosztályú tagságát, a feladat pedig az, hogy minél több játékost adjon elsősorban a Puskás Akadémiának, vagy más csapatoknak? 

– Így van, és erre számtalan példát tudunk mondani. Tavalyi évben el tudott menni Alaxai Áron Nyíregyházára, akikkel bajnok lett és szinte stabil kezdőjátékos. Magyar Zsolt Szegedre igazolt, akik negyedikek lettek, és a szezon második felében ő is már sok játéklehetőséget kapott. Körmendi Kevin elkerült az NB I-be Kisvárdára, ahol huszonhárom mérkőzésen játszott, tizennyolcszor kezdőként. Ugyan kiestek, de a srác ott volt, és bizonyíthatott az első osztályban. Ominger Gergő szintén fölkerült tavaly az NB I-be, és bár tavasszal visszajött hozzánk, mert kevés lehetőséget kapott, de mégiscsak ott volt. Már említettem Pécsi Ármint, aki januárban fölkerült a Puskás Akadémiához, és bronzérmes lett a csapattal. Most is több játékosunk iránt van érdeklődés az élvonalból. Hogy kik és hova távoznak, napokon belül eldől. De nekünk ez jó hír, kiváló visszaigazolás, hogy nem dolgozunk rosszul, hiszen minden évben tudunk az NB I-nek is, illetve az NB II élcsapatainak játékost adni.