Demeter elégedetlen, Tamás érthetően elégedett

A Volán Fehérvár 34 éves olimpikonja, Demeter Bence másfél évtizede tagja a világ élmezőnyének. Sokszoros világ- és Európa-bajnok csapatban és váltóban, a közelmúltban, Kínában rendezett világbajnokságon egyéniben csak a 12. helyen végzett, ezzel elszállt az esélye a párizsi indulásra. Hazai környezetben, a budapesti Eb-n akart javítani, amire volt is esélye, korábban kétszer állt már dobogón kontinensviadalon – utoljára három éve Nyizsnyij Novgorodban -, nem titkoltan erre készült ezúttal is. A selejtezőt gond nélkül vette, azonban gyenge vívása miatt végül nem sikerült kvalifikálni a magát a fináléra.

Klubtársa, a 24 esztendős Tamás József a selejtezőt és a második fordulót is könnyedén vette, a döntőben a második helyről kezdte a záró számot, a kombit, végül lefutott a 16. pozícióba, azonban emiatt nem volt csalódott, ugyanis csapatban bronzérmet szerzett Koleszár Mihály és Bereczki Richárd társaságában.

-Az elsődleges cél az volt, hogy felnőtt világversenyen végre bekerüljek a döntőbe, ami korábban soha nem sikerült. Ez gond nélkül össze is jött - értékelt Tamás József. - Ahogy a többieket, a hőség engem is nagyon megviselt, az viszont nagy öröm, hogy hazai környezetben versenyezhettem, még lovaglással rendezett öttusában, ez örökre bennem marad. Jó hangulatú verseny volt, kiváló rendezéssel, a drukkerek is sokat segítettek, remek atmoszférát teremtettek. Sajnos a záró szám, a kombi nem sikerült túlzottan, szerettem volna jóval előbb végezni, ugyanis a második helyről indultam.

Előzőleg, a selejtezőt és az elődöntőt könnyedén abszolválta, magabiztosan lépkedett előre, egyik alkalommal sem kellett megszakadnia, hogy továbblépjen.

-A selejtezőben megbízhatóan vívtam, 14 győzelem mellett csak 3 asszót veszítettem, valamint jól úsztam, utóbbival amúgy soha nincs gond. A lövészet is kimondottan jól ment, ott voltam az élen végig. Az elődöntő során is végig higgadt voltam a páston, 23 siker mellett 12-szer hagytam el vesztesen a pástot. Az úszás és a futás is rendben volt, megint nem kellett izgulnom. A döntőben a lovaglás kiválóan sikerült, egy verőhibát vétettem, valamint kaptam 10 pont büntetést, egy végtelenül hülye szabály miatt. A bal vállamra tettem a nemzetközi szövetség, a UIPM jelvényét, holott a szabály szerint a jobbra kellett volna, de ezt nekem előzőleg senki nem mondta, pedig volt körülöttem körülbelül tizenöt edző és szövetségi vezető. Alig hihető, hogy azért büntetnek viszonylag súlyosan, mert a logó a másik kezemen van. Az úszás megint jól ment, 1:59-es idővel csaptam a célba, a bónuszvívás során pedig egy győzelmet arattam.

A második helyről kezdte a záró kombit, édesanyja többször elmondta a start előtt, hogy a fia Európa-bajnoki aranyéremmel utazik haza Fehérvárra, annyira bízott gyermekében. Ami végül nem jött össze. A bronz igen, de nem egyéniben, hanem csapatban.

-Az első lövészetem nagyon jó volt, hibátlan, ott voltam az elején, a másodikkal és a harmadikkal sem volt különösebb gond, bár az már nem alakult hibátlanul, azonban az utolsót elrontottam. A futás sem volt az igazi, nagyon sokat kivett belőlem is a hőség, ezúttal ennyit tudtam kihozni magamból. A pénteki elődöntőn még durvább volt a hőség, de ott nem volt akkora a küzdelem. Szombaton is rendkívüli volt a meleg, ráadásul a folyamatos sorozatterhelés megviseli az embert ilyen időjárási körülmények között. Az Európa-bajnokság előtt aláírtam volna a döntőt, tehát elégedett vagyok.

Nem úgy Demeter Bence, aki optimistán várta a viadalt, a selejtezőt gond nélkül megoldotta, de elődöntős csoportjában csak 12. helyen ért célba, így a nézőtérről szemlélte a finálét.

-A selejtezőből összesen csak heten búcsúztak - a 43 induló közül 36-an folytathattuk a pénteki elődöntőben -, tehát nem kellett megszakadni az első versenynapon. Nagyon jól ment a vívás, 17-3-as eredménnyel zártam a páston, az úszás során 2:12-es időm elfogadható volt, nem kellett megerőltetnem magam a kombi során, 12 másodperces előnnyel vártam az utolsó számot. A lövészet jól ment, a futás nem esett jól, de így is nyugodtan bejöttem az élmezőnyben. Az elődöntős körvívás során nem találtam a ritmust, bár egál körüli volt az eleje, nem éreztem az ütemet, hol nyertem, hol kikaptam, képtelen voltam lendületet venni. Aztán a verseny kétharmadánál hullámvölgybe kerültem, végül egy vereséggel többet gyűjtöttem, mint győzelmet. Küzdöttem, de nem tudtam kijönni a gödörből. Azt tudtam, ez kevés lesz az élmezőnybe kerüléshez, abban azonban bíztam, hogy a 18-as döntőbe bekerülhetek. Az úszás 2:06-os idejénél is tudok jobbat, ha két másodperccel korábban érintem a falat, nagyobb eséllyel kezdtem volna a kombinált számot. A futás során sem volt jó az érzés, a lövészetnél sem hoztam azt, amit szerettem volna. A hőség nem tett jót nekem sem, a verseny előtt talán nem jól mértem fel az állapotomat, azt hittem, nagyon jó formában vagyok, aztán kiderült, mégsem. Ha jobban vívok, talán másként alakul minden. Az utolsó lövészet előtt még így is továbbjutó, 9. helyen voltam, de ellőttem magam, nem maradt valós esélyem a fináléra. Sajnálom, hogy így alakult. Bár természetesen jó lett volna szombaton is versenyezni, összességében nem éltem meg rosszul, hogy a nézőtérről figyeltem a döntőt. Most pihenés következik, aztán konzultálok a klubom vezetőivel és az edzőkkel, hogy ősszel mikor kezdjük a felkészülést.