Három vereség után visszatérne a győztes útra a Fehérvár

A júliusi, felkészülési derbik sorozata, az NB I-es rajt és az UEFA Konferencia Liga második köre is remekül alakult a Fejér vármegyeiek számára, nem kellett lejhajtott fejjel lekullogniuk a játéktérről. Gond nélkül léptek túl az azeri Sumqayit gárdáján, idegenbeli győzelemmel és hazai döntetlennel, majd a ciprusi Omonia ellen 1-0-ra kikaptak Nicosiában, pár nappal később a Megyei úton szenvedtek 4-1-es vereséget, szerdán pedig a mediterrán szigetről érkezők Fehérváron is nyertek 2-0-ra, ezzel a rájátszás csak álom maradt a koronázóvárosiak számára. A hazai bajnokságban a 6. helyen várják a folytatást, egy győzelemmel, egy döntetlennel és egy vereséggel. A vezetőedző, Pető Tamás szerint a kétfrontos terhelés éreztette hatását az utóbbi időszakban, immár csak az NB I-re kell koncentrálniuk.

– Természetesen bíztam abban, hogy hazai pályán megfordítjuk a párharcot az Omonia ellen, bár tudtam, nagyon erős csapattal találkozunk, az első mérkőzésen is megérdemelten nyertek, bár nekünk is akadtak lehetőségeink, az első félidő legnagyobb helyzetét mi hagytuk ki a GSP Stadionban. A fehérvári visszavágón az első félidőben nem tettük oda magunkat, ahogy kellett volna, hiányzott belőlünk a dinamika és az elszántság, tehát minden, amivel meccset lehet nyerni. A második félidőben már úgy mentünk ki a pályára, ahogy kell, jobban futballoztunk, azonban nem tudtuk megakadályozni az Omonia továbbjutását, két meccs alapján megérdemelten léptek tovább. Nekünk jó tanulópénz volt a Konferencia Liga, nem kell szégyenkeznünk. Főleg úgy, hogy egyetlen idegenbeli mérkőzésre sem sikerült olyan körülmények között eljutnunk, ahogy elterveztük. Nehéz körülmények között utaztunk, regenerálódtunk, edzeni alig tudtunk.

A nyári felkészülés kerül szóba, a sikerrel megvívott összecsapások, a négy győzelem mellett egy döntetlen, a bajnoki nyitófordulóban a kecskeméti döntetlen, majd a DVTK hazai legyőzése, jó játékkal, kimondottan izgalmas összecsapáson, a Sumqayit búcsúztatása.

– Főleg az azeri, idegenbeli meccsen játszottunk jól, az Omonia ellen kevésbé, igaz, nem is ugyanazt a játékerőt képviseli a két együttes. A múlt hétvégi, újpesti vereség során nem játszottunk alárendelt szerepet, de a futballt a gólok határozzák meg, ebben pedig alulmaradtunk, bár a helyzeteink nekünk is megvoltak. Ők berúgták a ziccereiket, mi nem, a hazaiak 1-0-s vezetésénél nekünk volt két hatalmas lehetőségünk, de elhibáztuk őket. Igazából a bajnokság most kezdődik számunkra, marad az egyfrontos terhelés, nagyon remélem, a ZTE ellen győzelmet ünnepelhetünk. Jó csapat látogat hozzánk, amely a legutóbbi fordulóban, két, szoros vereség megszerezte első győzelmét, a tavalyi év meglepetéscsapatát, a Paksot verték hazai pályán, megérdemelten. Számunkra fontos, hogy az Omonia elleni kiesés után is köszöntötték a csapatot drukkerek, nagyon jó a kapcsolat a szurkolók és a futballisták között. Fiatal csapatunk van, 23,9 év az átlagéletkorunk. Szeretem ezt a közeget, a klubot, jó itt dolgozni. Úgy gondolom, ez jó projekt, a tehetségek beépítése a csapat, minél több játéklehetőség biztosítása. Ennek pedig az a következménye,, hogy becsúsznak olyan vereségek, mint az Újpest elleni, illetve a kiesés a rutinos Omonia ellen. Fontos volt a szerdai visszajelzés a drukkerek részéről, hogy szeretik a csapatot, bíznak bennük.

Pető számára hirtelen jött a Fehérvár ajánlata. Hat éven edzette szülővárosa, a Veszprém együttesét, de nem csak szakvezető, igazából mindenes volt, ha kellett, füvet nyírt a királynék városában.

– Szinte a semmiből építettük újjá a futballt a Bakony fővárosában. Hat éven át feleltem a szakmai munkáért, ki akartam szállni a mókuskerékből. Igazából minden az én nyakamba szakadt, nagyon kevés dolog szólt a szakmáról. Az ügyvezető, mindenben támogatott, ő megteremtette az anyagi feltételeket, minden mással én foglalkoztunk. Nem volt otthonunk, ott edzettünk, ahol találtunk szabad pályát a környező településeken. A bajnokikat Pápán és Ajkán vívtuk, előfordult, hogy Veszprémtől 8 km-re kimentünk, hogy ott tréningezünk, amikor kiértünk, kiderült, ez nem fog menni, kisbuszokkal vissza, majd a negyven fokban műfüvön gyakoroltunk. Ezzel együtt is nagyon sokat tanultam ezen hat év alatt, szép emlékeket őrzök erről az időszakról. Kétszer közel voltunk az NB II-es szerepléshez. Egy éve hatalmas csatában, osztályozón buktunk el az immár NB I-es Nyíregyháza ellen, legutóbb sem sok hiányzott, végül nem tudtuk megvalósítani céljainkat.

Amikor közbevetem, ha összejön az áhított feljutás az NB III-ból, tehát végre profi osztályban indulhatnak 2024 nyarán, azt mondja, vélhetően még egy esztendőt vállalt volna a Bakonyban.

– Nem csak magam, a csapat miatt is fontos lett volna a második vonalban szerepelni, a játékosok nagyon sokat dolgoztak mostoha körülmények között, azonban a sors máshogy alakította a dolgot. A megyeiből indulva ismét visszatettük a klubot egy kicsit a hazai futballtérképre. A körülményeinkről már esett szó, az utóbbi két évben játszottunk Ajkán, Pápán, csak Veszprémben nem, a srácok nemrég tértek vissza a megszokott pályára, véget ért az atlétikai pálya és gyepszőnyeg felújítása. Nagyon fájt az elbukott, tavalyi osztályozó a nyírségiek ellen, de az élet elrendezte a dolgot, az ellenfél immár NB I-ben szerepel, gyönyörű, új stadionban, Veszprémben pedig futball tekintetében gyakorlatilag évtizedekkel ezelőtt megállt az idő. Szakmai igazgatóként folytattam volna, gondoltam, kis levegőhöz jutok, a nyáron végre el tudok menni nyaralni, ami az utóbbi években nem sikerült. Szezon közben erre nincs lehetőség, utána pedig az igazolásokkal, a keret megerősítésével voltam elfoglalva, meg rengeteg más, klub körüli dologgal.

Aztán a semmiből jött a fehérváriak által kínált lehetőség. A pro licences tanfolyamon ült, amikor megcsörrent a telefonja.

– Gyorsan megegyeztünk a klub vezetőivel, nagyon örültem a lehetőségnek. Korábban kétszer felmerült már a nevem vezetőedzőként, beszélgettünk, igazi konkrétumok nélkül, végül nem engem választottak. A Vidivel régi keletű a kapcsolatom, 1996 tavaszán érkeztem Győrből, egy kiesőjelölt csapatba, Diósgyőrben, osztályozón sikerült bennmaradnunk, a következő évben jól szerepeltünk. Összesen másfél évet töltöttem itt. A bajnokesélyes Újpesthez szerződtem, aranyat és bronzot nyertünk, következett a szintén élcsapat Vasas, majd hat év Hollandiában, a NAC Breda csapatánál. Életem legjobb időszaka volt. Soha nem voltam sérülékeny, ám harminc évesen rossz spirálba kerültem. Kétszer elszakadt a keresztszalagom, ugyanott, előbb egy évet, másodszorra nyolc hónapot hagytam ki. Az első esetnél megrúgták a térdem, ápoltak, majd visszamentem a pályára, ma már biztosan nem tenném. Egy rossz mozdulat után nem tudtam folytatni, tizenkét hónap kihagyást követően kezdtem újra. Minden jól alakult, azonban nyolc hónap elteltével, a PSV ellen a szerb világsztár, Mateja Kezsman elkaszálta a térdemet, megint elszakadtak a szalagok. Újabb műtétek, rehabilitáció, nyolc hónap múlva újra fociztam, de már nem volt olyan, mint korábban. Nagy fájdalmaim voltak, megváltozott a mozgásom, a futásom, a lábujjam is egyre jobban kínzott, elhasználódtam, 32 évesen a profi karrierem ezzel véget ért. Az utolsó másfél évben csapatkapitány voltam, maradhattam volna a csapatnál, gyakran pályára léptem, amikor kisebb fájdalommal küzdöttem, de a csapatorvos azt mondta, egy évet ugyan még focizhatok, de a lábam később arra is alkalmatlan lesz, hogy a fiammal futballozzak az udvaron. Inkább befejeztem.

A válogatottban mindössze 14-szer jutott szóhoz, képességei alapján több fellépés járt volna neki címeres mezben.

– Nem vagyok elégedetlen, abba a csapatba nagyon nehéz volt bekerülni, Lisztes, Dárdai, Halmai, Illés, Pisont volt a közvetlen riválisom. Több edzőnél voltam a keretben, Bicskei Bertalannál játszottam a legtöbbet, ő bízott bennem a leginkább.

A Vidiben az utóbbi évtizedben két szezonon át pályaedzőként dolgozott, Henning Berg és Marko Nikolic mellett, előzőleg, pár hónapig segítette a francia Bernard Casoni munkáját is. A gall tréner nem sok időt töltött a fehérvári kispadon, megbízott edzőként Pető követte és vezette a csapatot a lengyel Lech Poznan ellen, 2015 nyarán, az Európa Liga playoff körében. Mivel nem volt pro licence, Horváth Ferenc lett a vezetőedző, Pető pályaedzőként maradt, a második helyre futottak be, a bajnokságban, majd jött Henning Berg. Pető három és fél éven át játékosmegfigyelőként is dolgozott a fehérváriaknál, tehát jól ismeri az egyesületet.