Még nem szakít az öttusával, októberben kezdi a felkészülést

Bár még nem hagy fel az öttusával, akár életműdíjként is felfogható a koronázóváros közgyűlésének nyár végi döntése, az öttusázó Demeter Bence kitüntetése a nemzeti ünnepen. A volános pentatlonista bár a pontszámok alapján megszerezte a kvótát Párizsra, nem indulhatott a francia fővárosban. Az ötkarikás részvételről a júliusi, kínai világbajnokság döntött, az ázsiai eseményen Bőhm Csaba és Szép Balázs remekelt, bár Demeter is bekerült a döntőbe, nem sikerült az első tíz közé kerülnie, nem volt esélye az ötkarikás részvételre. Két riválisan megérdemelten jutott a párizsi lehetőséghez.

– Nagyon örültem, hogy augusztus végén megkaptam a kitüntetést, Székesfehérvár hírnevét öregbítettem az eredményeimmel, a döntéshozók úgy ítélték meg, a sport területén hozzátettem a város elismertségéhez. Amikor felhívtak, kicsit meglepődtem, de természetesen nagyon örültem. Ezzel igazolást nyert, hogy a település sportéletének meghatározó személyisége vagyok az elmúlt másfél évtizedben. Először a szakosztály-igazgatónk, Vörös Zsuzsanna közölte hetekkel ezelőtt, hogy felkerülhetek a jelöltek listájára, amolyan önéletrajzot kellett írnom magamról, amikor ezt megtettem és elküldtem, már bíztam abban, hogy a kitüntetettek között leszek. Nagyon komoly megtiszteltetés ért, mondhatni, a koronázóváros megkoronázta az eddigi pályafutásomat. A díj lényegében a sportolói karrierem lényegi részének lezárását jelenti, bár még nem vonulok vissza. Az viszont gyakorlatilag biztos, hogy négy év múlva, a következő, Los Angelesben rendezendő olimpián már nem veszek részt, sőt, lehet, a jövő évi világbajnokságon sem. Úgy gondolom, egy évig még öttusázom, hosszabb távra egyelőre nem tervezek. A tervek szerint októberben elkezdem a felkészülést, erről, a menetrendről rövidesen egyeztetek majd a szakosztályunk igazgatójával.

A honvédség sportszázadának tagja, egy évig él még velük a szerződése. Nem tartja kizártnak, hogy a sportolói életszakasz lezárása után a katonaságnál folytatja, ennek lenne bizonyos logikája.

– Még vannak ambícióim a modern pentatlonban. Az idei szezonban nem ment különösebben jól, bár teljesen kutyaütő sem voltam, a világranglista pontok alapján megszereztem az ötkarikás kvótát, de mint mondtam, Bőhm és Szép jobb volt nálam a mindent eldöntő ütközet során. Gyakorlatilag a nyári olimpián tartalék voltam, bár nem utaztam ki. A 2024-es idényben nem voltam eredménytelen, a nyári világbajnokságon csapatban aranyérmes lettem, a budapesti világkupán pedig egyéniben ötödik. Az olimpia kezdetéig készültem, bár nem teljes intenzitással. Ha Böhm vagy Szép megsérül, beugróként indulhattam, volna a nyári játékokon. Nyilván senki nem szurkol a honfitársa ellen, de bármi történhet, az angoloknál az egyik öttusázó az olimpia előtt három héttel megsérült, nem tudott indulni, szintén kvótával rendelkező, szigetországi társa rajtolt helyette.

Demeter a lovaglást váltó új sportágat, az akadályfutást természetesen már próbálta, de túl sok időt nem bíbelődött vele.

– Nem mondom, hogy könnyű, de nem hiszem, hogy megoldhatatlan feladatot jelent, úgy vélem, főleg férfiak számára könnyebben elsajátítható. Én alapvetően robbanékonyabb, dinamikusabb versenyző vagyok, nem gondolom, hogy reménytelen lenne számomra az OCR elsajátítása. Ha valóban megy, lehet, egy-két évet még folytatom a pentatlont. Márciusban múltam 34 éves, Marosi Ádám 37 évesen lett egyéni világbajnok, tehát az életkorom nem feltétlenül zárja ki az eredményes folytatást, igaz, Maró eredménye évekkel ezelőtt, a másik lebonyolítással, a lovaglással tűzdelt öttusánál zajlott. Tehát lehet, nem leszek eredménytelen, más kérdés, a fizikai számokban, például a futásban és az úszásban nyilván már nem vagyok olyan teljesítményre képes, mint 19 évesen.

Az olimpiát tévéről nézte, azt mondja, a közvetítést figyelve furcsa érzések kavarogtak benne.

– Természetesen nagyon drukkoltam a honfitársaknak, minden versenyszámban. A helyszínek varázslatosak voltak, a zsúfolásig telt létesítmények, rendkívüli hangulat mindenütt. Olyan nem történt, hogy odaképzeltem magam mondjuk az öttusa befutójához, de természetesen akadt olyan pillanat, amikor arra gondoltam, mennyire nagyszerű lehet 15 ezer néző előtt versenyezni, ami nekem nem adatott meg. Idén júliusban, Kínában veszítettem el az esélyemet Párizsra, Bőhm és Szép ott jobb volt nálam, megérdemelten jutottak ki a játékokra. Bőhm az idei, kimagasló eredményei miatt egyértelműen aranyesélyesként utazott az olimpiára, de nagyon messze volt a dobogóról. Nem hiszem, hogy őt a rengeteg néző zavarta, a reményei már az elején, a körvívásnál elszálltak, pedig ott nem volt tömeg. Ismét bebizonyosodott, hogy az olimpia más, mint egy Eb, vagy vb, az utóbbi két évben mindig magabiztos és stabil Bőhm szerintem friss világbajnokként a vívást az ötkarikás játékokon elizgulta, Szép pedig formán kívül volt aznap, vagy elfáradt az idény kimerítő küzdelmei során. Szép is nagyon jól teljesített a kínai vb-n az ezüstéremmel, a vívásával ezúttal nem volt gond, hozta az elvárhatót, azonban a fizikai számokban, úszásban és futásban sem nyújtotta azt, mint korábban. Nekem a júliusi, ázsiai világbajnokság nem sikerült jól, a vívás során a plusz négy tus kevésnek bizonyult, a lovaglásnál a négy verőhiba meg túl soknak. Annak nagyon örültem, hogy Gulyás Michelle aranyéremmel tért haza a francia fővárosból, az elmúlt években kiegyensúlyozottan versenyzett, idén is nyert világkupa-viadalt, ráadásul a formaidőzítése nagyszerűen sikerült. Guzi Blanka is szépen helytállt, a záró kombi során a 12. helyről rajtolva, remek hajrával érkezett végül a 4. pozícióba.