2009.10.03. 02:28
Irodalmi konföderáció
Szakolczay Lajos - Ahhoz, hogy a Duna menti irodalmi konföderáció valamiféle útmutatásként rajzolódjék ki, és ne csupán álom, a naivak álma maradjon - ezerszer estünk ebbe a hibába -, ahhoz legalábbis kezdő lépésként az kellene, hogy a szomszédjainkban élő nacionalisták ne gyalázzák meg a magyar mártírok emlékműveit (Szerbia), ne olyan törvényekre áhítozzanak, amelyek nyilvános helyen megtiltanák a magyar beszédet, és az írott sajtóból - az irodalmiból is? - kiűzzék a magyar helyneveket (Szlovákia), ne gátolják az önálló egyetem újraindítását és az önnálló létre (autonómia) való törekvéseket (Románia).
Amíg északi szomszédunknál a magyar nemzetiség II. világháború utáni jogfosztása nem ismertetik el - a hírhedt Benes-törvény jobban megerősödött, mint valaha - , nehéz lesz Duna menti irodalmi konföderációs kísérletekről beszélni. Az író, vagyis a szellem embere ne üljön föl a politika bakjára, a fölsegítő kezeken méznél ragadóbb a pénz, hanem próbáljon lelkiismerete szerint cselekedni.
A műfordításokat tekintve a Trianonnal bekövetkező állapot mindenképp szomszédjainknak kedvezett. A román - ebből a szempontból leginkább ők vannak kitüntetve -, a szerb, a szlovák stb. nyelvű irodalom alkotásai (köztük nem csak a klasszikus művek) százszámra vannak átültetve magyarra, nemegyszer világirodalmi szinten. Ha hozzájuk képest a magyar klasszikusoknak csak töredéke szólalt volna meg tejtestvéreink nyelvén, könnyebb volna az értékek szerint épülő, határokat nem ismerő köztársaságba betagolódni. Bartók Béla életműve a példa arra, hogy miként lehet a különböző nemzetek népköltészeti kincsét - ezzel megadva megannyi tájhazának a méltóságot - a maga értékén kezelni. A szlovák aratódalok és a román kolindák éppúgy részei emberség-szimfóniájának, mint a magyar földön termett dallamvilág.
Nem vagyunk könnyű helyzetben. Az Európai Unió (kisebb-nagyobb európás lázzal) igyekszik kicövekelni azt a terrénumot, amelyen nekünk és szomszédjainknak is táncolni lehet. Minthogy az irányító fej jobbára az anyagi dolgokkal van elfoglalva (kereskedelem és ehhez hasonlók - nem mindegy, hogy ki milyen tűzön tudja sütögetni a pecsenyéjét), kisebb hangsúly esik az országokon belüli nemzetiségek - a magyarságot kiváltképp érintő - ügyeire. Ha a kolozsvári Bolyai egyetem lerombolt falai - a szocializmus testvéri közösségében történt ez a dúlás - egyszer (reméljük, minél hamarabb) újra magasodni fognak, és Esterházy János előtt minden szlovák fejet hajt, elkezdhetünk meditálni azon, hogy milyen erkölcsi értékek mentén szerveződjék a Duna menti népek irodalma.
Ám nem biztos, hogy erre a szövetségre - akár vágyálomként kezeljük, akár pedig valóságként - szükségünk van. Bár az író munkáját tekintve közösségi (társas) lény, csak magányában tudja megalkotni azt a művet, amely kart karba öltve a rokon törekvésű, s egyazon erkölcsi irányultságú művekkel akarva-akaratlan megteremti a szellem köztársaságát. Ezt, noha határai tágabbak, akár Duna menti irodalmi konföderációnak is lehet nevezni.
(Részlet a szerző Külső vagy belső segítség? Önállóság című írásából)
Nem vagyunk könnyű helyzetben. Az Európai Unió (kisebb-nagyobb európás lázzal) igyekszik kicövekelni azt a terrénumot, amelyen nekünk és szomszédjainknak is táncolni lehet. Minthogy az irányító fej jobbára az anyagi dolgokkal van elfoglalva (kereskedelem és ehhez hasonlók - nem mindegy, hogy ki milyen tűzön tudja sütögetni a pecsenyéjét), kisebb hangsúly esik az országokon belüli nemzetiségek - a magyarságot kiváltképp érintő - ügyeire. Ha a kolozsvári Bolyai egyetem lerombolt falai - a szocializmus testvéri közösségében történt ez a dúlás - egyszer (reméljük, minél hamarabb) újra magasodni fognak, és Esterházy János előtt minden szlovák fejet hajt, elkezdhetünk meditálni azon, hogy milyen erkölcsi értékek mentén szerveződjék a Duna menti népek irodalma.
Ám nem biztos, hogy erre a szövetségre - akár vágyálomként kezeljük, akár pedig valóságként - szükségünk van. Bár az író munkáját tekintve közösségi (társas) lény, csak magányában tudja megalkotni azt a művet, amely kart karba öltve a rokon törekvésű, s egyazon erkölcsi irányultságú művekkel akarva-akaratlan megteremti a szellem köztársaságát. Ezt, noha határai tágabbak, akár Duna menti irodalmi konföderációnak is lehet nevezni.
(Részlet a szerző Külső vagy belső segítség? Önállóság című írásából)
Nem vagyunk könnyű helyzetben. Az Európai Unió (kisebb-nagyobb európás lázzal) igyekszik kicövekelni azt a terrénumot, amelyen nekünk és szomszédjainknak is táncolni lehet. Minthogy az irányító fej jobbára az anyagi dolgokkal van elfoglalva (kereskedelem és ehhez hasonlók - nem mindegy, hogy ki milyen tűzön tudja sütögetni a pecsenyéjét), kisebb hangsúly esik az országokon belüli nemzetiségek - a magyarságot kiváltképp érintő - ügyeire. Ha a kolozsvári Bolyai egyetem lerombolt falai - a szocializmus testvéri közösségében történt ez a dúlás - egyszer (reméljük, minél hamarabb) újra magasodni fognak, és Esterházy János előtt minden szlovák fejet hajt, elkezdhetünk meditálni azon, hogy milyen erkölcsi értékek mentén szerveződjék a Duna menti népek irodalma.
Ám nem biztos, hogy erre a szövetségre - akár vágyálomként kezeljük, akár pedig valóságként - szükségünk van. Bár az író munkáját tekintve közösségi (társas) lény, csak magányában tudja megalkotni azt a művet, amely kart karba öltve a rokon törekvésű, s egyazon erkölcsi irányultságú művekkel akarva-akaratlan megteremti a szellem köztársaságát. Ezt, noha határai tágabbak, akár Duna menti irodalmi konföderációnak is lehet nevezni.
(Részlet a szerző Külső vagy belső segítség? Önállóság című írásából)
Ám nem biztos, hogy erre a szövetségre - akár vágyálomként kezeljük, akár pedig valóságként - szükségünk van. Bár az író munkáját tekintve közösségi (társas) lény, csak magányában tudja megalkotni azt a művet, amely kart karba öltve a rokon törekvésű, s egyazon erkölcsi irányultságú művekkel akarva-akaratlan megteremti a szellem köztársaságát. Ezt, noha határai tágabbak, akár Duna menti irodalmi konföderációnak is lehet nevezni.
(Részlet a szerző Külső vagy belső segítség? Önállóság című írásából)
Ám nem biztos, hogy erre a szövetségre - akár vágyálomként kezeljük, akár pedig valóságként - szükségünk van. Bár az író munkáját tekintve közösségi (társas) lény, csak magányában tudja megalkotni azt a művet, amely kart karba öltve a rokon törekvésű, s egyazon erkölcsi irányultságú művekkel akarva-akaratlan megteremti a szellem köztársaságát. Ezt, noha határai tágabbak, akár Duna menti irodalmi konföderációnak is lehet nevezni.
(Részlet a szerző Külső vagy belső segítség? Önállóság című írásából)
(Részlet a szerző Külső vagy belső segítség? Önállóság című írásából)
(Részlet a szerző Külső vagy belső segítség? Önállóság című írásából)
