Az élvonalba vezette a DKKA női kosárlabdázóit

A vezetőedző, Szentpáli Gergő Pécsen született, Baranyában kosárlabdázott, irányítóként szerepelt. Azonban gyorsan rájött, edzőként sikeresebb lehet a palánkok világában, mint játékosként. Két évet már dolgozott Fehérváron, 2017-től 2019-ig, majd visszatért a déli határszélre. Egy esztendeje ismét Fejérbe szerződött.

- Kosaraztam 22 éves koromig, irányító poszton, a legnagyobb sikerem egy U20-as bajnoki cím. Az A-csoportban nem léptem pályára, az NB I/B jelentette a csúcsot, az egyetemi éveim alatt már elkezdtem edzősködni a legfiatalabb korosztályokkal. Mivel tisztában voltam a korlátaimmal az egyetem befejezése után abbahagytam az aktív játékot, csak az edzői munkára fókuszáltam. A DKKA-nál két évet már dolgoztam az utánpótlásban, az U16-os lány csapatot irányítottam. Visszatértem Pécsre, a Rátgéber Akadémia női U16 es 18-as csapatait vezettem. Két bajnoki ezüstérmet szereztünk négy év alatt, tavaly nyáron érkeztem ismét Fehérvárra. A DKKA mellett az U20-as válogatottnál is dolgozom másodedzőként, a minap érkeztem haza Litvániából, a Divízió1-es Európa-bajnokságról. Idén elmaradtunk a várakozásoktól, csak a 14. helyet csíptük meg a 16-os mezőnyben.

Azt mondja, két utat látott maga előtt, mielőtt végleg eldöntötte, hogy visszatér Székesfehérvárra. Sokáig úgy volt, hogy visszatér a legfiatalabb korosztályokhoz Pécsen.

- Vannak edzők, akik csak az élsportban tudják elképzelni magukat, ahogy halad az idő, ez a fő motivációjuk, azonban én a legkisebb korosztályoknál is szívesen dolgoznék, sokszor hiányzik is az a jellegű munka, amit most már több mint tíz éve csináltam, edzői karrierem legelején. A másik út volt Székesfehérvár és a felnőtt csapat. Végül úgy éreztem, hogy az elmúlt közel másfél évtizedbe fektetett energia miatt meg kell próbálnom. Ráadásul ismerős közegbe érkeztem vissza, ahol bíztak bennem, és a vezetők által felvázolt tervek is inspiráltak. Szerencsére a játékos igazolások jól sikerültek az elmúlt nyáron, amikor véglegessé vált a keret, egyértelműen azt kommunikáltuk, hogy szeretnénk feljutni. Természetesen ezt leírni a legkönnyebb, rengeteg munkára volt szükség, de szerencsére a szezon elejétől éreztük, hogy versenyképes csapatunk van. Mivel fiatal együttest építettünk, a feljutás mellett az is célunk volt, hogy egyénileg minél többet fejlődjenek a játékosaink. Összességében nagyon szép utat jártunk be. Bár a döntőt elvesztettük, az ezüstéremnek is nagyon tudtunk örülni, mert rengeteget edzettünk és dolgoztunk együtt, tiszta a lelkiismeretünk, kiadtunk magunkból mindent. Sajnos a sérülések nem kerültek el bennünket a szezon során, ettől függetlenül elmondható, mi hoztuk a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt a bajnokság során. Lépcsőről lépcsőre építettük magunkat, fokozatosan találtuk meg mindenkinek a helyét és szerepét, ez volt a legfőbb erősségünk. A mi fejünk fölött nem volt NB I/A-s gárda, mint a közvetlen riválisainknál, akik időről időre NB I/A-s játékosokat is be tudtak vetni. Mi hittünk egymásban, valamint abban, hogy együtt, csapatként el tudjuk érni a céljainkat. Az elmúlt évben 10 csapatos volt az első osztály, ami nem megszokott, előtte 12 csapat alkotta a legmagasabb osztályt, hosszú éveken keresztül. A szövetség részéről a szezon második felében már érezni lehetett a szándékot, hogy szeretnének létszámot emelni, így magától értetődött, hogy idén két csapat juthat fel, így kvázi a döntőbe jutásunkkor eldőlt, hogy jövőre osztályt válthatunk. A Sportdarázs-SMAFC szintén kiharcolta a jogot, azonban azt tudni kell, hogy ők jövőre már nem küldhetik pályára ugyanazt a játékost mindkét csapatban, de jól működő akadémiai rendszerüknek köszönhetően el tudnak indulni fiatal, tehetséges utánpótláskorú játékosokkal. A célunk az, hogy versenyképes együttessel vágjunk az új bajnokságnak, ami sokkal nagyobb kihívás lesz, mint a korábbi. Augusztus 12-én hétfőn kezdjük a felkészülést a következő szezonra.