A sólyom népének fia

Harcolt 1956-ban a Corvin-közben, menekülnie kellett,  Párizsban járt egyetemre, közben rakodómunkásként dolgozott. ("Egyszer  aztán majdnem agyoncsapott egy zongora. Veszélyesebb volt, mint az orosz lövések", emlékezik nevetve.) Aztán   háborúzott Afganisztánban, Indokína őserdeiben, s amikor nem valamelyik diktatúrával szemben fogta a fegyvert, bejárta a világot. Szállodák gasztronómiai tanácsadójaként tevékenykedett, majd   buddhista szerzetessé vált egy időre, s kutatta  a magyarok őseit. De ezek csak képeslapok Cey-Bert Róbert Gyula életéből.  A tanár úr minap a fehérvári városi könyvtárban a kiadóval, Püski  Istvánnal  mutatta be újabb könyvét.

- Ismét Ázsiából jön. Mi történik a burmai határon?

- Sajnos a karennikkel semmi sem változott. Ez azt jelenti, hogy a katonai diktatúra annak ellenére, hogy eljátszott egy demokratikus fordulatot, irtja az egyébként többséget alkotó kisebbségeket. Elüldözik őket a falvaikból, és kötelezik őket, hogy koncentrációs táborokban éljenek. Azon igyekszem, hogy legalább takarójuk és kevés gyógyszerük legyen.
 
- Kalandos életet él, de az idő halad. Megváltozott?

- Tizennyolc éves korom óta nem változtam, ugyanaz a véleményem a világról, a politikáról, Magyarország szabadságáról. Tény, hogy sokat láttam és tapasztaltam. Ezek alapján vannak alapvető értékek, amelyekhez ragaszkodom. Ezért csalódtam a rendszerváltás után, mert igazi nemzeti megújulást vártam, de nem tettük meg azokat a lépéseket, amelyeket meg kellett volna. Például a teljes szakítást kommunista múltunkkal. Még ma is a régi rendszer emberei vannak egy sor, stratégiai fontosságú helyen, miközben sikerrel befolyásolják a közvéleményt itthon és külföldön.

- Miben várna így megkésve, elsőként változást?

- Az oktatásban. Ezt azonnal el kellene kezdeni. Az ifjúság nagy része eltávolodott a nemzeti gondolkodástól, a család értékeitől. Óvodától a főiskoláig új oktatási stratégiát kellene alkotnunk, amely azokra az értékekre nevel, amelyekre szükség van. Már a család sem képes nevelni. Én a legsötétebb ötvenes években hiába hallottam a rákosista propagandát az iskolában, nem tudtak átnevelni, mert a családban megkaptam a megfelelő hátteret. Az ilyen ma ritka.
 
- Van egy vesszőparipája az új alkotmány kapcsán...

- Az, hogy kerüljön a magyar zászlóba a koronás címer. Az érzelmi és történeti okok mellett nagyon fontos az azonosítás: piros-fehér-zöld zászló több is van a világban, Amerikában ilyen a mexikói, Európában az olasz, Ázsiában az iráni és az indiai. A mi zászlónk azonosíthatatlan. Nem véletlenül került a horvát, szlovén, szlovák zászlóba címer. A másik szempont, hogy a magyarság üzenetét vizuálisan is meg kell erősítenünk.

- Kutatta a magyarság őseit. Ezt a tudását használta fel a regényében is?

- Egy része a könyvnek történelmi krónika, a többi misztérium, legenda szimbólumokkal, istenhittel, gyerekkori álmokkal. És olyan álmokkal, amelyek később valósággá váltak.

- Mi az a nagy álma, amely még megélésre vár?

-  Atilla története. Paulo Coelho egyszer azt mondta Püski István barátomnak: szégyen, hogy mi magyarok még nem írtuk meg a nagy hun, Atilla történetét. Pista elolvasta A sólyom népét, és rám bízta ezt a roppant feladatot, amiért borzasztó boldog vagyok. Azt hiszem, egész életem arra készített fel, hogy ezt a könyvet megírhassam.