Óvodás megszállók Pákozdon

- Ki tudja, mit jelent az a szó, hogy hazaszeretet? - kérdem én a körém gyűlt ötéves forma gyerekektől.

- Azt, hogy szeretnék haza menni! - vágja rá teljes komolysággal Csenge, a sukorói ovi egyik növendéke.

- Azt, hogy hiányzik az otthonom - hallok egy másik választ, de a többiek bizonytalanul hallgatnak. Végül aztán az óvó néni segítségével csak összerakják a képet az aprócska lurkók és büszkén záporozzák rám a helyes feleleteket.

Fotók: Koppán Viktor

A Pákozdi Katonai Emlékparkban járunk a gyerekekkel, ahol Viza Tiborné Marianna, a Sukorói Óvoda vezetője elmondja: a középső és nagycsoportosok már elég érettek ahhoz, hogy megértsék a szó jelentését, azonban a jelentőség már egy más tészta.

- Büszkék vagyunk arra, hogy olyan környezetben élünk, ahol ilyen történelmi események zajlottak. Most szeretnénk átadni ezt az érzést és a hazafiasság, a hazaszeretet csíráját elültetni a gyerekekben, hogy a későbbiekben értékeljék és ápolják a természeti, kulturális, illetve történelmi örökségeiket. Nekünk ez szívügyünk! - mondja el az óvodavezető útközben.

A gyerekek Imre bácsi, azaz Klusoczki Imre szekerén érkeztek az emlékparkba, a járművet Csillag és Bogár, két gyönyörű paripa húzta. A gyerekeknek nagyon tetszenek az impozáns állatok. Kérdésemre, mi volt a legjobb az utazásban, szinte kórusban kiáltják: a lovak! Nem is marad hála nélkül sem kocsis, sem ló, előbbi egy jó palack bort kap, utóbbi pár szem répát. Ahogy a gyerekek leszállnak a szekérről az emlékpark területén, szinte megszállják a környéket, egyetlen tank, fegyver sem marad érintetlenül, hisz mindent meg kell mászni, ki kell próbálni, ahogy az jó ovishoz illik. Megkérdeztem tőlük, tudják-e miért kirándultak, pont erre a helyre, mi volt itt?

- Csata! - szűrődnek lentről a hangok, egy kislány még félénken hozzáteszi: a pákozdi. Az óvó néni azt is elmondja, erről már többször is volt szó a csoportban.

- Amikor a Pákozd-Sukorói csata megemlékezésére készültünk, papírhuszárokat és zászlókat színeztünk, meséket olvastunk ezzel kapcsolatban, sőt a sukorói református templomnál is jártunk, ahol az egyik óvodás kisfiú egy kis huszárcsákóval a fején helyezte el a megemlékezés zászlóit és a virágokat.

A csoport először az emlékműhöz gyalogolt fel, majd a katonai sátorban elhelyezett terepasztalon szemléltetve láthatta, hogyan is folyt 165 évvel ezelőtt ezen a helyszínen a csata. A legmagasabb pontról beazonosították a sukorói református templomot, ahol a csatát megelőző haditanács zajlott.

Majd a lovas szekérhez katonás gyermekdalokat énekelve meneteltek.

- A gyerekek még nem igazán értik, miért is vagyunk itt, de később ez sokat fog számítani. Hálásak lehetünk a Pákozdi Katonai Emlékparknak, hogy biztosította a lehetőséget, hogy óvodásaink megismerhessék a számunkra fontos történelmi helyszínt - mondja még el Mariann a kirándulás végén a szekéren ringva, ahol az élményektől túlcsordult apróságok már azt tárgyalják, kinek, mi tetszett a legjobban.