Sárbogárdról induló, teljességre tekintő természetlíra

Úgy térünk most vissza Vörös Viktória – az ő szavait idéztük a bevezetőben – Arcod kirajzolja a szelet című nemrég megjelent verseskötetéhez, s annak sárbogárdi könyvbemutatójához, ahogy a költő is vissza-visszatér egykori városába, Sárbogárdra: végtelen örömmel és kötelességtudón.

Mezőföld, Sárbogárd, In memoriam Csoóri Sándor. Verscímek a kötetből. Bennük olyan tulajdonnevek, amelyek már önmagában, már témájuk, helyszínük, kötődésük miatt is kötelező kortárs irodalmat kell jelentsenek a megyei, s legfőképpen a mezőföldi, bogárdi olvasók számára. Ám Vörös Viktória második vers­gyűjteményének ereje nem kizárólag ebben, az ismert, a helyi élmények, érzetek felismerésének lehetőségében érhető tetten. Nem csak lokálpatrióták szerethetik.

„A szerzőnek akárha anyanyelve volna a költészet.” „Egy női világban vagyunk, ahol a lélek mozdulatai, pillanatai működnek, a család, a kapcsolatok.” „A költőnő versei profizmusról tanúskodnak.” „A kultúra és a kulturális élmények épp úgy valóságként jelennek meg ezekben a szövegekben, ahogy költészetté tud átfordulni a legtárgyszerűbb valóság is.” Írja a költőről, illetve a versekről sorrendben G. Tóth Franciska, Leszkovszki Albin, Tverdota György és Vörös István a könyv hátoldalán.

A sárbogárdi verses esten, a Madarász József Városi Könyvtárban Gintli Tibor irodalomtörténész beszélgetett Vörös Viktóriával. Gintli a kötet ciklusait elemző megállapításokkal tágította a megjelentek tudását, horizontját. – Érdemes megjegyezni a kötetről, hogy ez valóban kötet, a szó szűkebb értelmében. Ahogy a modernség elképzelte: a kötethez hozzátartozik a kompozíció, a szerkezet – mondta. Fontos a versek sorrendje, elrendezése: összetettebb és árnyaltabb általuk a kötet egészének, a versek összességének jelentése.

Gintli Tibor olvasata szerint a Dióba zárt világom című ciklus személyes viszonyokról szól, de kinyitva egészen a nagyvilágig. A második, a Szemem bearanyozta című ciklus Párizs-tematikájú versekből áll. A következő, A kagyló üzenetei címet nyert ciklus darabjai a tenger motívuma köré szerveződnek.

– Viktória költészetében a tengerhez, a modernség hagyományainak megfelelően, nagyon gyakran teljességasszociációk kapcsolódnak – mondta az irodalomtörténész.

A befejező, a leghosszabb, az Öltöztess magadba erdő című rész verseinek többsége természetlíra, olyan szövegek, amelyek természeti tájélményekhez kapcsolódnak. Ám nem egyszerűen tájleírásról van bennük szó, Gintli szerint a természet megértése Vörös Viktória verseiben egzisztenciális jelentéstartalmakat hordoz, vagyis a létezéssel foglalkozik.

– Igen, jól mondod, a természet ihlet. Én sárbogárdi vagyok, ami azt jelenti, hogy én mindenféle tájat értek és becsülök – mondta a költő.