A móri végzős gimnazisták idén is csatlakoztak az adományozók táborához

Még 2016-ban indult útjára „Kézenfogva ballagunk” néven az a kezdeményezés, amely lényegében az egész országot lázban tartotta. Az ötletet a sajtó is hamar felkapta, hiszen az egyszerre megmozduló diákok közös célja volt, hogy segítsenek megváltozott munkaképességű embertársaikon. Ehhez ráadásul nem is extra adományokat kértek, csak annyit, hogy a hagyományos ballagási virágcsokrok és virágáradat helyett a növényekre szánt pénzt adják egy olyan alapítványnak, amely a sérült, fogyatékkal élő embereket segíti.

S ahogyan az lenni szokott, a kezdeményezés folyamatosan nőtte ki magát. A KézenFogva Alapítvány 2016-ban még csupán a két kezünkön is megszámolható mennyiségű iskola diákságát mozgatta meg – köztük a székesfehérvári Lánczos Kornél Gimnázium tanulóit –, míg 2017-re mintegy félszáz intézmény csatlakozott a jótékony mozgalomhoz. Köztük a Móri Táncsics Mihály Gimnázium diákjai is, amelynek következő végzősei az idei, 2017/2018-as tanévben szintén pártolták az ötletet.

– A tavalyi végzősök csatlakoztak először ehhez a mozgalomhoz, azaz ők adakoztak Mórról elsőként az alapítványnak. Idén úgy döntöttünk, mi is a nyomdokaikba lépünk, mert szép dolognak tartjuk ezt a kezdeményezést – mondja Pisch Fanni, a végzős táncsicsos diákok egyike.

A fiatal nem királyi többest használ, a 12.D és az összevont 12.A–B osztály minden egyes tanulója egyaránt kézen fogva ballag ezen a május eleji hétvégén. Mint mondják: természetes volt számukra, hogy ők is csatlakoznak ehhez a jótékony kezdeményezéshez.

Mint azt a fiatalok hangsúlyozzák, hatalmas egyetértés mellett döntöttek arról, hogy csatlakoznak a kezdeményezéshez.

– Hallottam róla, hogy korábban Székesfehérvár egyik iskolájában is így ballagtak a végzős osztályok, így titkon magam is szívesen adományoztam volna. Szerencsére az osztályfőnökünk hasonlóan gondolkodott, végül ő vetette fel az ötletet az osztá-lyunknak, mi pedig egyértelműen jeleztük, hogy partnerek vagyunk a segítségnyújtásban – mesél a kezdetekről Lakatos Rebeka.

– Az efféle adományozás egy könnyű módja annak, hogy segítsünk a fogyatékkal élők embertársainknak – teszi hozzá a szintén végzős Frey Katalin, megindokolva, miért ezt a támogatási formát választották.

A döntést követően a fiatalok mindegyike beszélt otthon a kezdeményezésről, elmondták, mit takar az, hogy kézen fogva ballagnak, és arról is szó esett, kérnek-e végül virágot, csokrot a hozzátartozóktól a ballagás napján.

– Az érintett osztályokban tanulók családjában mind-egyik „álláspont” érvényesül, azaz van, aki egyáltalán nem ad virágot a végzős diáknak a ballagásra, míg mások az adományozás mellett visznek egy-egy növényt is a ballagónak – részletezi Kati.

A megkérdezett móri diákok, Czene Péter, Frey Katalin, Horváth Judit, Lakatos Rebeka és Pisch Fanni mindnyájan kapnak virágot a hozzátartozóiktól, azon túl, hogy a rokonok adományoznak is.

– Úgy érzem, a ballagási csokor megszokás és hagyomány is egyben, ezért döntöttek úgy a családtagjaim, hogy nem a virágok helyett, inkább azok mellett adományoznak – mondja Péter, hozzátéve, nem mellesleg a segítségnyújtás mindkét formája lehetséges. Azaz, hogy nemcsak a szülők, de maguk a ballagó diákok is adakoznak. Bár – teszi hozzá –, mivel általában a fiataloknak nincsen fizetőképes állásuk, keresetük, ezért a tanulók adománya valójában szintén a szülők támogatását jelenti.

– Részben ezért is döntöttünk úgy, hogy osztályszinten támogatjuk a sérült embertársainkat, azaz, az osztálypénzből vontunk le egy akkora összeget, amely minden tanulótól egy egységes pénzmennyiséget jelent. Ezen felül, ha valaki még jótékonykodni szeretne, egyénileg természetesen megteheti – egészíti ki Fanni az eddig elhangzottakat.

A két osztályban összesen negyvenketten vannak.

A beszélgetésből kiderül, hogy a kezdeményező alapítvány tagjai minden jelentkező iskolának, osztálynak készítenek egy olyan honlapot, ahol nyomon lehet követni, mekkora az adott időpontig befolyt összeg.

A móri gimnazisták jelenleg több mint 44 ezer forintnál tartanak, amely azt jelenti, a diákok fejenként két szál, szálanként ötszáz forintos virágnak megfelelő összeggel támogatták a kedvezményezetteket.

Mint Péter kiemeli: az alapítványtól a tavalyi végzősök egy, a szervezet emblémájával ellátott világoskék szalagot kaptak, amelyet a karjukon viselhettek a ballagás napján; idén pedig filcből készített kitűzők érkeztek a támogató móri diákokhoz. A kiegészítők különlegessége, hogy azokat az adományozottak készítettek, teljes mértékben saját kezűleg.

Amikor arról kérdezem őket, mit tapasztalnak a következő generációnál, vajon tartani fogják-e ezt a mára már-már hagyománnyá nőtt szokást, a fiatalok határozottan azt válaszolják: ha a kezdeményezés a következő években is elindul, a móriak biztosan ott lesznek a támogatók között.