Írók és szerelmeik - Hús-vér, gyarló emberek

Nyáry Krisztiánnal a könyvhéten beszélgettünk, Fehérváron.

– Gondolta volna, hogy a kötet ekkora siker lesz?

– Ha valaki azt mondta volna másfél évvel ezelőtt, hogy könyvet írok a magyar írók szerelmi életéről, kinevettem volna...

– A Facebook-sorozat első darabja a Radnóti-házaspár kapcsolatáról mesélt. Mit szólt a történet közreadásához a 101 éves Gyarmathy Fanni?

– Valóban úgy kezdődött, hogy csak egy síelős képet kerestem az interneten, és rábukkantam a Radnóti-házaspár régi, közös fotójára: egy fiatal pár látható rajta, síruhában, boldogan. Ám mi ismerjük az életüket, a tragikus folytatást. A kép annyira megragadott, hogy írtam hozzá néhány mondatot, kitettem a Facebookra, ez sokaknak tetszett. Aztán másnap is feltettem egy újabb képet, rövid szöveggel, és ki is alakult a forma. Radnótiék fotója adta az inspirációt. A könyv szereplői közül ma már csak ketten élnek, Gyarmathy Fanni és Pilinszky János felesége, Márkus Anna, akihez talán nem is jutott el könyv híre Párizsba. Gyarmathy Fanni az én írásomat Ferencz Győző irodalomtörténész felolvasásából ismerte meg. Állítólag nem volt ellenére. Azután azt mesélték, hogy Juhász Ferenc költőnek Gyarmathy Fanni éppen az én könyvemet küldte el karácsonyi ajándékba. Én ezt elismerésnek tartom. Radnóti nem volt hű Fannihoz, ám történetük mégis pozitív – én is így írtam meg –, mert azt igazolja, az ő szerelmük ezt is kibírta...

Nyáry Krisztián dedikálja kötetét Fehérváron, a könyvhéten (Fotó: Nagy Norbert)

– A kötet egyik erénye, hogy árnyaltabb képet fest egy-egy alkotóról és szerelméről, mint az irodalomkönyvek... Szendrey Júlia története ezért is annyira szívszorító...

– A kortársak valószínűleg azt szerették volna, ha egyenesen Petőfi után hal. De ő fiatal nő volt, kicsi gyerekkel, és kevés esélye volt, hogy Petőfi özvegyeként jövedelemhez jut. Férjhez ment, és tragikus élete volt... Eldobta az özvegyi fátylat, emiatt generációkon keresztül azt sem tudhattuk meg róla, hogy tehetséges költő volt, aki Andersent is fordított. A Petőfi-kép is összetettebb annál, mint ami a köztudatban a költőről él. Petőfit már halála után tíz évvel tanították, s mindenki ismerte azt a metszetet, amin a költő haldoklik a segesvári csatamezőn, és ujjával ezt írja a homokba: „hazám”... Persze, ez is Petőfi, de a ránk nehezedő kultikus kép nem hagyja, hogy ezt a huszonéves fiatalembert a maga hús-vér valójában megismerjük. Petőfi rendkívül tudatos szerző volt. Tudta, amit csinál, az sok szempontból új, és az a képet, ami róla él, hogy ő „a puszták romlatlan vadvirága”, részben maga alakította ki. Miközben polgári lakásában franciául olvasta Lamartint...

– Sokan viszont talán megdöbbentek, amikor megtudták, Ady Endre, Brüll Adél és Léda férje, Diósy Ödön egy időben hármasban éltek. Erről miért nem lehetett tudni?

– A barátaik, ismerőseik számára biztosan nyilvánvaló volt Diósy Ödön homoszexualitása. De tabu volt beszélni róla... Hozzáteszem: én olyan történeteket adtam közre, amelyeket már feltártak az irodalomtörténészek, vagy a szerzők vallottak róluk. Összegyűjtöttem, és szórakoztató formában megírtam azokat a tényeket, amelyek a kutatók számára ismertek voltak. Adyról és Diósyékról nem irodalomtudós írt – Czeizel Endre foglalkozott vele egy tanulmányában. Az, hogy ezen a nagyközönség meglepődik, arra is utal: van, ami „nem fért bele” a szerzőkről kialakult kanonikus képbe. Az, hogy Ady szerette a bort meg a nőket, még belefért, de Babits vagy Móricz szerelmi élete – már nem. Nehezen fogadjuk el, hogy ők is gyarló emberek voltak. Móricz a naplóiban részletesen vall a kapcsolatairól. Most, hogy naplói sorra jelennek meg, ez példaként szolgál. Feloldja azt a dilemmánkat: ránk tartozik- e mindez? Kiderül: Móricz a naplókban is nyomdakészen fogalmaz, tudta: egyszer ezt olvasni fogják! Ugyanakkor a művek keletkezéstörténetéhez is nagyon sok adalékkal szolgál.

– De vajon kell-e ismernünk az alkotó életrajzának részleteit ahhoz, hogy egy mű megérintsen bennünket?

– Nem, illetve igen. Az ellentmondás feloldható. Ha egy svéd ember jó fordításban elolvassa Radnóti Nem tudhatom című versét, biztosan felismeri: ez egy szép vers a hazaszeretetről. De ha elmondjuk neki a vers születésének körülményeit, azt, hogy a költőt a hazaszeretet nevében meggyilkolták, még inkább kinyílik az értelmezés...

– A magyar irodalmi kánonba új szerzőket emeltek be. Szándékában áll-e róluk írni?

– Amikor Nyírő József újrafelfedezése körül kialakult a vita, a baloldaliak azt mondták: de hát ez egy nyilas volt, ezért íróként is nulla. A jobboldaliak pedig kijelentették: Nyírő nagy író, az életrajza fekete foltjával meg ne törődjünk... Nos, én olvastam Nyírő könyveit meg a soproni parlament jegyzőkönyveit. Főleg a korai művei figyelemre méltóak. Nyírő tehát jó író volt. És egy gazember... Franciaországban vagy Németországban tanítanak olyan szerzőt, akit fontosnak tartanak, de a tankönyvekben feltüntetik, hogy náci volt... Magyarországon meg az az elvárás, hogy az írók magasabb erkölcsű emberek legyenek. De a kérdésére válaszolva: Nyírőnek igen érdekes élete volt, de én nem írtam róla. Mert – a tettei miatt – nem akarom népszerűsíteni...

Pályakép

Nyáry Krisztián irodalomtörténész, kommunikációs szakember Költészettörténetet tanított a pécsi egyetemen, majd a 90-es évek közepétől kommunikációs tanácsadó lett. Ám a hobbija az irodalomtörténet maradt. 2012 elején kezdte publikálni a Facebookon magyar írók szerelmi életéről szóló írásait, a sorozatból sikeres könyv lett. A folytatás – amelyben újabb 40, képekkel illusztrált történet szerepel majd –, ősszel jelenik meg.