A nemzettudat tatárjárása

Cey-Bert Róbert Gyula a forradalom és a szabadságharc hírére 1956. október 25-én Budapestre ment és részt vett a harcokban az Üllői út, a József körút, a Corvin köz, a Múzeum körút és a Rákóczi út körzetében. Akkor ismerte meg Pongrátz Gergelyt, akivel annak haláláig jó barátságban maradt. Miután a belváros elesett – 1956. november 10-én – sikerült bujkálva visszatérnie Kaposvárra.

Cey-Bert Róbert (balra) és Fülöp Attila (Fotók: Lovász Lilla)

A gimnáziumban mindenki tudta, hogy Budapesten harcolt, ezért nagy lelkesedéssel fogadták: különösen azért, mert sokan úgy hallották, elesett a pesti utcán. Több osztályban és a tanári kar előtt is beszámolót tartott a véres összecsapásokról, de Kaposváron akkor már a félelem kezdett el uralkodni, szovjet páncélosok portyáztak a városban mindenfelé. Nem volt választása, ha élve akart maradni, menekülnie kellett. November 22-én lépte át Körmendtől délre az osztrák-magyar határt. Azután kalandos életet élt Európában és a Távol-Keleten, gasztronómiával foglalkozott és tanított, majd sok egyéb mellett mint a magyarság őstörténetének kutatója lett ismert a neve.

Nagy örömmel kísértem el Bodajkra Fülöp Attila fegyverszakértő barátomhoz, akinek haditechnikai gyűjteményében egy olyan ágyú is látható, amely ott volt a Corvin közben a harcok alatt. A veterán fegyver és az öreg harcos találkozása gondolatébresztőnek bizonyult.

– Minap mondta svájci történész ismerősöm, hogy szégyenletes az Európai Unió magyarokkal szembeni viselkedése – mondta Cey-Bert Róbert Gyula. – Hiszen Magyarország hosszú évszázadokon át Európa védőbástyája volt, és már egyedül az 1956-os szabadságharc áldozatvállalásáért az öreg kontinens hálás lehetne. Mi, magyarok indítottuk el azt a folyamatot, amely végül is a Szovjetunió és az európai kommunizmus összeomlásához és Európa rabnemzeteinek a felszabadulásához vezetett.

A professzor arra is emlékeztetett, hogy Trianonban az országot kegyetlenül feldarabolták, több millió magyart kényszerítettek idegen fennhatóság alatt élni. A magyarokat a kisebbségek elnyomásával vádolták meg azok a nagyhatalmak, amelyek saját országaikban betiltották a kisebbségek nyelvhasználatát és gyarmataikon véres kézzel kormányoztak.

– Trianon az európaiak évszázados atavisztikus előítéleteinek következménye lett volna, amelyben keleti eredetünk szerepet játszott? A magyarság a történelme során Európa legbefogadóbb népe volt, a szlovákok, rutének, románok, szerbek megtarthatták nemzeti sajátosságaikat, hagyományaikat, nyelvüket és vallásukat, iskoláik és templomaik voltak. De mi történt Franciaországban a más nyelvű kisebbségekkel? Franciaország lakosságának 1850-ben a fele nem francia anyanyelvű volt: elzásziak, lotaringiaiak, flamandok, bretonok, baszkok, katalánok, provansziak, olaszok. Ötven évvel később a francia kisebbségek nagy többsége elvesztette anyanyelvét, elfranciásodott. A franciák egyszerűen betiltották a kisebbségi nyelvoktatást, a francia nyelv kötelezővé vált. A francia kultúrfölényre hivatkozva elnyomták a kisebbségeket és megszüntették nemzeti azonosságukat. Ugyanezt tették az angolok is a szomszédos kelta népekkel, a welsziekkel, a skótokkal és az írekkel. Az amerikaiak még radikálisabban oldották meg az őslakók nyelvhasználatát: egyszerűen kiirtották őket és a helyükre Afrikában összefogdosott rabszolgákat telepítettek.

A bodajki haditechnikai gyűjteményben egy olyan ágyú is látható, amely ott volt a Corvin közben a harcok alatt

Cey-Bert Róbert Gyula véleménye az, hogy a 19. és a 20. században a gyarmatosítók lőfegyvert használtak az ellenállás megtörésére, ám a 21. században a média manipulációs technikájával és a fogyasztói társadalom áruözönének csábító ajánlataival törik meg a „bennszülöttek” szembenállását.

Az írónak ma, október 22-én Pozsonyban mutatják be a pozsonyi csatáról írt legújabb könyvét, egy trilógiai második részét. Legutóbbi kötete a hun Atilláról szólt.

– Nem sokkal a honvisszafoglalás után, 907-ben a német püspökök által vezetett európai keresztes sereg hadiparancsa világosan mutatta a célkitűzést: Hunguros eleminandos esse, azaz irtsátok ki a magyarokat! Ám Árpád vitéz lovasíjászainak köszönhetően a népirtásra buzdító hadiparancsot nem tudták végrehajtani. A kereszténység felvétele ellenére az előítéletek továbbra is fennmaradtak a magyarok ellen. A német-római császár már Szent István korában a magyarokra támadt. A későbbi évszázadokban sem változott a helyzet, sem a tatárjárás, sem a török háborúk idején. A török idők után az osztrák elnyomás következett. Trianon és a második világháború szörnyűsége, a szovjet gyarmati sors, majd a nyugati multinacionális világcégek gyarmatosítása jött.

Cey-Bert felidézte, az évszázados európai előítéletek visszaszorítására a magyar politikai és tudományos körök a finnugor nyelvészeti elméletet találták a legmegfelelőbbnek. De már Gárdonyi megjegyezte, „ A hamis finn-ugor rokonság erőszakolása a magyar nemzettudat tatárjárását jelenti, mert lerombolja ősi legendáink, mítoszaink, krónikáink érzelmi értékeit”.

– Minden népnek szüksége van az ősök által tovább adott mítoszra és nemzeti történelemtudatra, mert ez a megmaradás fontos feltétele. Ha a mítoszt és az ősöktől örökölt történelemtudatot szétzúzzák, akkor a nemzetet összetartó érzelmi és történelmi értékeket is szétzúzzák és a nemzet torzsalkodó és megosztott tömeggé válik, majd ügyes manipulátorok azt tesznek vele, amit akarnak.