Papíron, betűkkel játszik

Amit Kornis Mihályról eddig csak hallottam - szórakoztató, igazi színészi képességekkel rendelkező előadó -, azt most személyesen is megtapasztalhattam a Möbius hangulatos pincehelyiségében. Csak úgy áradt felénk személyisége, miközben legújabb könyvéről, s ehhez kapcsolódóan az őt foglalkoztató gondolatokról, életének egy-egy mozzanatáról beszélt. S hogy mindaz, amit mondott, nemcsak ott és akkor hangzott jól, hanem még útravalóul is szolgálhat, és talán valamiféle útmutatást is adhat a jobb élethez, csak hab a tortán. Mindehhez Mészáros Sándor irodalomtörténész asszisztált, aki közbevetett kérdéseivel finoman terelte a beszélgetést, hagyta kibontakozni az írót.

A Nekem az ég - Hazafutás - című regény az idei könyvhétre jelent meg, és valóban nem sokkal hosszabb, mint egy terjedelemesebb novella. Az illusztrációként szolgáló fotókat maga az író választotta ki az internetről, amint honlapján fogalmaz: "Akartam egy olyan könyvet írni és csinálni, amilyeneket akkor szerettem kézbe venni, amikor olvasni tanultam: kalandos regényt képekkel." Hát ilyenre készülhet az olvasó, ami pedig a tartalmat illeti, Kornis ismét saját életéből merített ihletet. Erről így mesélt: "Az ember nem azt írja meg, amit akar, hanem amit tud. Én a gyermekkoromról tudok a legtöbbet írni, mert annak megvan az a varázsa, hogy minden először történik meg az emberrel. Ez a könyv ötéves kori élményem megfogalmazása, életem legtragikusabb epizódja, amelyet soha nem tudtam elmesélni az anyámnak, de most megtettem. Ez a történet az életem alapja, mert kiderül belőle, hogy miért szeretem annyira a szabadságot" - vallotta a szerző, aki a szüleihez fűződő szoros kapcsolatáról is mesélt.

Arról, hogy őt otthon mindig úgy kezelték, mint egy kis zsenit, még akkor is, ha éppen 1-est vitt haza az iskolából. Remek humorát, az élethez való derűs hozzáállását valószínűleg édesapjától örökölte, a kultúra felé pedig színésznő édesanyja terelte. Az ő hatására fordult a színészet felé, ám aztán rendezőnek tanult a színművészetin, olyan évfolyamtársakkal, mint például Valló Péter vagy Karinthy Márton. Belőle azonban szabadságszeretete miatt nem lett rendező, hiszen amikor - még az előző rendszerben - rá akartak erőszakolni valamit egy általa dirigált darabban, némi mérlegelés után felhagyott a pályával. Mint fogalmazott: "Arra gondoltam, hogy ha szabad ember lennék, akkor ezt nem csinálnám meg." Arra gondolt, ha igaz ember lenne, írna, méghozzá olyanokat, mint Petri György, akit nagy mesterének és igaz kritikusának tartott. Versben viszont nem tudta magát olyan jól kifejezni, ezért is váltott prózára. A nagy pillanatot pedig az jelentette számára, amikor 1973-ban Petri végig kacagta egyik írását, majd azt mondta: "Író vagy" - s Kornis ezzel a tudattal villamosozhatott haza.

A színház azért a mai napig szerepet játszik életében. "Olyan színész vagyok, aki írásban fejezi ki magát. A könyvek egyfajta színielőadások nekem, amelyekben úgy beszélek az olvasóhoz, ahogyan a mamám hozzám." Sikere, népszerűsége nyilván ebben is rejlik, és abban a pozitív szemléletben, amelyet a mindennapokban alkalmaz. Ezt úgy fogalmazta meg: "A győzelem titka, hogy az ember ne adja át magát a sírásnak. Többnyire végig röhögtem azokat a dolgokat, amelyeken mások sírtak, talán így lehet túlélni" - mondta Kornis, aki azért azt sem rejtette véka alá, hogy a közösség fogalmában, a társadalmi közösségben csalódott.

Ettől azonban nem keseredett meg, és így, idős korára már azt is elérte, hogy nem sértődékeny, jelenleg is csak egyvalami foglalkoztatja: az elkövetkező 15 évben még két kisebb és egy nagyobb művet szeretne megírni.

Jelenléte fröccs volt a javából, akár részegítő, de a másnaposság kellemetlen tüneteitől mentes.

Arról, hogy őt otthon mindig úgy kezelték, mint egy kis zsenit, még akkor is, ha éppen 1-est vitt haza az iskolából. Remek humorát, az élethez való derűs hozzáállását valószínűleg édesapjától örökölte, a kultúra felé pedig színésznő édesanyja terelte. Az ő hatására fordult a színészet felé, ám aztán rendezőnek tanult a színművészetin, olyan évfolyamtársakkal, mint például Valló Péter vagy Karinthy Márton. Belőle azonban szabadságszeretete miatt nem lett rendező, hiszen amikor - még az előző rendszerben - rá akartak erőszakolni valamit egy általa dirigált darabban, némi mérlegelés után felhagyott a pályával. Mint fogalmazott: "Arra gondoltam, hogy ha szabad ember lennék, akkor ezt nem csinálnám meg." Arra gondolt, ha igaz ember lenne, írna, méghozzá olyanokat, mint Petri György, akit nagy mesterének és igaz kritikusának tartott. Versben viszont nem tudta magát olyan jól kifejezni, ezért is váltott prózára. A nagy pillanatot pedig az jelentette számára, amikor 1973-ban Petri végig kacagta egyik írását, majd azt mondta: "Író vagy" - s Kornis ezzel a tudattal villamosozhatott haza.

A színház azért a mai napig szerepet játszik életében. "Olyan színész vagyok, aki írásban fejezi ki magát. A könyvek egyfajta színielőadások nekem, amelyekben úgy beszélek az olvasóhoz, ahogyan a mamám hozzám." Sikere, népszerűsége nyilván ebben is rejlik, és abban a pozitív szemléletben, amelyet a mindennapokban alkalmaz. Ezt úgy fogalmazta meg: "A győzelem titka, hogy az ember ne adja át magát a sírásnak. Többnyire végig röhögtem azokat a dolgokat, amelyeken mások sírtak, talán így lehet túlélni" - mondta Kornis, aki azért azt sem rejtette véka alá, hogy a közösség fogalmában, a társadalmi közösségben csalódott.

Ettől azonban nem keseredett meg, és így, idős korára már azt is elérte, hogy nem sértődékeny, jelenleg is csak egyvalami foglalkoztatja: az elkövetkező 15 évben még két kisebb és egy nagyobb művet szeretne megírni.

Jelenléte fröccs volt a javából, akár részegítő, de a másnaposság kellemetlen tüneteitől mentes.

Arról, hogy őt otthon mindig úgy kezelték, mint egy kis zsenit, még akkor is, ha éppen 1-est vitt haza az iskolából. Remek humorát, az élethez való derűs hozzáállását valószínűleg édesapjától örökölte, a kultúra felé pedig színésznő édesanyja terelte. Az ő hatására fordult a színészet felé, ám aztán rendezőnek tanult a színművészetin, olyan évfolyamtársakkal, mint például Valló Péter vagy Karinthy Márton. Belőle azonban szabadságszeretete miatt nem lett rendező, hiszen amikor - még az előző rendszerben - rá akartak erőszakolni valamit egy általa dirigált darabban, némi mérlegelés után felhagyott a pályával. Mint fogalmazott: "Arra gondoltam, hogy ha szabad ember lennék, akkor ezt nem csinálnám meg." Arra gondolt, ha igaz ember lenne, írna, méghozzá olyanokat, mint Petri György, akit nagy mesterének és igaz kritikusának tartott. Versben viszont nem tudta magát olyan jól kifejezni, ezért is váltott prózára. A nagy pillanatot pedig az jelentette számára, amikor 1973-ban Petri végig kacagta egyik írását, majd azt mondta: "Író vagy" - s Kornis ezzel a tudattal villamosozhatott haza.

A színház azért a mai napig szerepet játszik életében. "Olyan színész vagyok, aki írásban fejezi ki magát. A könyvek egyfajta színielőadások nekem, amelyekben úgy beszélek az olvasóhoz, ahogyan a mamám hozzám." Sikere, népszerűsége nyilván ebben is rejlik, és abban a pozitív szemléletben, amelyet a mindennapokban alkalmaz. Ezt úgy fogalmazta meg: "A győzelem titka, hogy az ember ne adja át magát a sírásnak. Többnyire végig röhögtem azokat a dolgokat, amelyeken mások sírtak, talán így lehet túlélni" - mondta Kornis, aki azért azt sem rejtette véka alá, hogy a közösség fogalmában, a társadalmi közösségben csalódott.

Ettől azonban nem keseredett meg, és így, idős korára már azt is elérte, hogy nem sértődékeny, jelenleg is csak egyvalami foglalkoztatja: az elkövetkező 15 évben még két kisebb és egy nagyobb művet szeretne megírni.

Jelenléte fröccs volt a javából, akár részegítő, de a másnaposság kellemetlen tüneteitől mentes.

A színház azért a mai napig szerepet játszik életében. "Olyan színész vagyok, aki írásban fejezi ki magát. A könyvek egyfajta színielőadások nekem, amelyekben úgy beszélek az olvasóhoz, ahogyan a mamám hozzám." Sikere, népszerűsége nyilván ebben is rejlik, és abban a pozitív szemléletben, amelyet a mindennapokban alkalmaz. Ezt úgy fogalmazta meg: "A győzelem titka, hogy az ember ne adja át magát a sírásnak. Többnyire végig röhögtem azokat a dolgokat, amelyeken mások sírtak, talán így lehet túlélni" - mondta Kornis, aki azért azt sem rejtette véka alá, hogy a közösség fogalmában, a társadalmi közösségben csalódott.

Ettől azonban nem keseredett meg, és így, idős korára már azt is elérte, hogy nem sértődékeny, jelenleg is csak egyvalami foglalkoztatja: az elkövetkező 15 évben még két kisebb és egy nagyobb művet szeretne megírni.

Jelenléte fröccs volt a javából, akár részegítő, de a másnaposság kellemetlen tüneteitől mentes.

A színház azért a mai napig szerepet játszik életében. "Olyan színész vagyok, aki írásban fejezi ki magát. A könyvek egyfajta színielőadások nekem, amelyekben úgy beszélek az olvasóhoz, ahogyan a mamám hozzám." Sikere, népszerűsége nyilván ebben is rejlik, és abban a pozitív szemléletben, amelyet a mindennapokban alkalmaz. Ezt úgy fogalmazta meg: "A győzelem titka, hogy az ember ne adja át magát a sírásnak. Többnyire végig röhögtem azokat a dolgokat, amelyeken mások sírtak, talán így lehet túlélni" - mondta Kornis, aki azért azt sem rejtette véka alá, hogy a közösség fogalmában, a társadalmi közösségben csalódott.

Ettől azonban nem keseredett meg, és így, idős korára már azt is elérte, hogy nem sértődékeny, jelenleg is csak egyvalami foglalkoztatja: az elkövetkező 15 évben még két kisebb és egy nagyobb művet szeretne megírni.

Jelenléte fröccs volt a javából, akár részegítő, de a másnaposság kellemetlen tüneteitől mentes.

Ettől azonban nem keseredett meg, és így, idős korára már azt is elérte, hogy nem sértődékeny, jelenleg is csak egyvalami foglalkoztatja: az elkövetkező 15 évben még két kisebb és egy nagyobb művet szeretne megírni.

Jelenléte fröccs volt a javából, akár részegítő, de a másnaposság kellemetlen tüneteitől mentes.

Ettől azonban nem keseredett meg, és így, idős korára már azt is elérte, hogy nem sértődékeny, jelenleg is csak egyvalami foglalkoztatja: az elkövetkező 15 évben még két kisebb és egy nagyobb művet szeretne megírni.

Jelenléte fröccs volt a javából, akár részegítő, de a másnaposság kellemetlen tüneteitől mentes.

Jelenléte fröccs volt a javából, akár részegítő, de a másnaposság kellemetlen tüneteitől mentes.

Jelenléte fröccs volt a javából, akár részegítő, de a másnaposság kellemetlen tüneteitől mentes.