A messziről jött ember - megjelent Kovács Imre Attila kötete

- Kedvelem a logikai csavarokat, a van is, nincs is kétértelműségeket. Másrészt a könyvborítók kénytelenek plakátszerűek lenni. De az iszonyú volna, ha egy autómárka kizárólagosságának üzenetével bírnának csak. Az olvasás a címmel kezdődik. Belépünk a szöveg házába. Istenem, előfordul, hogy van küszöb... - hangzott a válasz.

- A kötet alcíme: mendemondák. A címlapon jól felismerhető a szerző halszálkás zakója. A zakó szivarzsebéből két toll vége kandikál ki, egy mosolygós arcot, szmájlit idézve. Önnél semmi nincs véletlenül...

- Miként az sem, hogy ez a szmájli: kacsint. A piros szemével-e, vagy a kékkel, a pirosra vagy a kékre hunyorítva, ki tudja... Ha akad valami közönségcsalogató a borítón, akkor ez az ígéret. Hogy itten mendemondák lesznek íróilag előadva, amelyek az eldöntetlenség izgalmával szolgálnak majd. Nem zörög a haraszt, az a gyanús, aki nem gyanús stb. Imádjuk az indiszkréciót, a bulvárnak nevezett kukkolást . Ha nem én írtam volna a könyvet, azt mondanám: az a bizonyos szmájli a szerző portréja, amely saját szivarzsebéből kacsint a világra. S még megtoldanám azzal, hogy nem kell minden írói kijelentést komolyan venni. Annak is eljön az ideje. Na, ide, ennek a mondatnak a végére illene egy olyan vigyorgó kis rajzocska!

- Kisvárosi történetek - olvasható a hátlapon. Az önéletrajzi ihletésű írások több helyszínt és több évtizedet ölelnek fel. Kedélyes társalgónak ismerem, de meglehetősen zárkózottnak. Ezekben a prózákban azonban meglepően sokat árul el magáról...

- Még nem az emlékirataimat fogalmazom. Az emlékezet évtizedeket foghat át, és legalább annyira szabad, mint a fantázia. Jó időutazó vagyok, a választott helyszínek is inkább az idővel, és nem a személyes életanyaggal függnek össze. A falu a múlt, az éden, a metropolisz az utópia, a jövő, csak a város, a kisváros (Hódmezővásárhely, Székesfehérvár, Bodajk) az, amely jelen idejű. Korszerű. És velejéig esendő. Mit tagadjam, ide tartozom. Az ön által említett zárkózottságom és messziről-jöttségem mindig ingerelte új, dunántúli környezetemet. Találgatták, van-e diplomám, miféle másság űzött ide az Alföldről, milyen lelki szabálytalanságok derülnek ki idővel... Ezek a mendemondák bosszantottak. Ma mulattat, hogy követhetem terjedésüket a tanítványaim, friss ismerőseim körében. A könyvben sokat árulok el magamról, de az emberről is sokat elárul, hogy ez rövid távon nem számít. Nem köll megmagyarázni!

- Ki(k)nek küld tiszteletpéldányt? És miként szól a dedikáció?

- A kötet nyomdai munkálatai idején kapta meg a Kossuth-díjat Sándor György, aki már három-négy éve győzködött, hogy próbáljam kötetbe rendezni a rövidprózám egy részét. A megkerült téma összeállítása az ő kedves erőszakossága nélkül nem történt volna meg. Viszont így nem ajánlhattam Gyurinak, az épp kitüntetettnek a teljes kötetet, mert az smúzolásnak tűnt volna. Egyébként Gyuri megrendelte a dedikációt, nem kell rajta a fejem törnöm. Csak annyit kért, hogy... Ez a mendemonda viszont nem nyilvános!

- Lapunk olvasói leginkább recenzióiról ismerik. Ezek az egyébként felkészültségről és alaposságról árulkodó írások vitriolba mártott tollal, kegyetlen kritikai éllel íródnak. Ön milyen fogadtatásra számít?

- Értem a kérdést: miféle elnézésre számíthatok ezek után? Balla D. Károly, kárpátaljai író-költő azzal kelt megütközést a kinti kisebbségben, hogy keményen és okosan ostorozza sajátjait. Ahelyett, hogy örülne, hogy még akad egyáltalán magyarul fogalmazó tollforgató Ukrajnában - dohognak Dupkáék. Igen, a fehérvári bölcsészek, tanárok is kisebbségben vannak a mérnökvárosban. Nem kellene őket bántani ...

Kritikusi munkámban soha nem voltam elfogult: minden figyelemreméltó (és/vagy szorgalmas) szerzőt elolvastam a régióban, tehát panorámában, és nem célpontokban gondolkodtam. Miközben igyekeztem elmetszeni a gyávaság hálóját . Remélem, hogy A megkerült témáért megkapom a méltó büntetésem. Miként abban is bízom, hogy az - elkerülhetetlennek tűnő - törlesztés nem a netezők körében jól ismert, frappáns válaszok nagymesterétől érkezik majd.

- Miként az sem, hogy ez a szmájli: kacsint. A piros szemével-e, vagy a kékkel, a pirosra vagy a kékre hunyorítva, ki tudja... Ha akad valami közönségcsalogató a borítón, akkor ez az ígéret. Hogy itten mendemondák lesznek íróilag előadva, amelyek az eldöntetlenség izgalmával szolgálnak majd. Nem zörög a haraszt, az a gyanús, aki nem gyanús stb. Imádjuk az indiszkréciót, a bulvárnak nevezett kukkolást . Ha nem én írtam volna a könyvet, azt mondanám: az a bizonyos szmájli a szerző portréja, amely saját szivarzsebéből kacsint a világra. S még megtoldanám azzal, hogy nem kell minden írói kijelentést komolyan venni. Annak is eljön az ideje. Na, ide, ennek a mondatnak a végére illene egy olyan vigyorgó kis rajzocska!

- Kisvárosi történetek - olvasható a hátlapon. Az önéletrajzi ihletésű írások több helyszínt és több évtizedet ölelnek fel. Kedélyes társalgónak ismerem, de meglehetősen zárkózottnak. Ezekben a prózákban azonban meglepően sokat árul el magáról...

- Még nem az emlékirataimat fogalmazom. Az emlékezet évtizedeket foghat át, és legalább annyira szabad, mint a fantázia. Jó időutazó vagyok, a választott helyszínek is inkább az idővel, és nem a személyes életanyaggal függnek össze. A falu a múlt, az éden, a metropolisz az utópia, a jövő, csak a város, a kisváros (Hódmezővásárhely, Székesfehérvár, Bodajk) az, amely jelen idejű. Korszerű. És velejéig esendő. Mit tagadjam, ide tartozom. Az ön által említett zárkózottságom és messziről-jöttségem mindig ingerelte új, dunántúli környezetemet. Találgatták, van-e diplomám, miféle másság űzött ide az Alföldről, milyen lelki szabálytalanságok derülnek ki idővel... Ezek a mendemondák bosszantottak. Ma mulattat, hogy követhetem terjedésüket a tanítványaim, friss ismerőseim körében. A könyvben sokat árulok el magamról, de az emberről is sokat elárul, hogy ez rövid távon nem számít. Nem köll megmagyarázni!

- Ki(k)nek küld tiszteletpéldányt? És miként szól a dedikáció?

- A kötet nyomdai munkálatai idején kapta meg a Kossuth-díjat Sándor György, aki már három-négy éve győzködött, hogy próbáljam kötetbe rendezni a rövidprózám egy részét. A megkerült téma összeállítása az ő kedves erőszakossága nélkül nem történt volna meg. Viszont így nem ajánlhattam Gyurinak, az épp kitüntetettnek a teljes kötetet, mert az smúzolásnak tűnt volna. Egyébként Gyuri megrendelte a dedikációt, nem kell rajta a fejem törnöm. Csak annyit kért, hogy... Ez a mendemonda viszont nem nyilvános!

- Lapunk olvasói leginkább recenzióiról ismerik. Ezek az egyébként felkészültségről és alaposságról árulkodó írások vitriolba mártott tollal, kegyetlen kritikai éllel íródnak. Ön milyen fogadtatásra számít?

- Értem a kérdést: miféle elnézésre számíthatok ezek után? Balla D. Károly, kárpátaljai író-költő azzal kelt megütközést a kinti kisebbségben, hogy keményen és okosan ostorozza sajátjait. Ahelyett, hogy örülne, hogy még akad egyáltalán magyarul fogalmazó tollforgató Ukrajnában - dohognak Dupkáék. Igen, a fehérvári bölcsészek, tanárok is kisebbségben vannak a mérnökvárosban. Nem kellene őket bántani ...

Kritikusi munkámban soha nem voltam elfogult: minden figyelemreméltó (és/vagy szorgalmas) szerzőt elolvastam a régióban, tehát panorámában, és nem célpontokban gondolkodtam. Miközben igyekeztem elmetszeni a gyávaság hálóját . Remélem, hogy A megkerült témáért megkapom a méltó büntetésem. Miként abban is bízom, hogy az - elkerülhetetlennek tűnő - törlesztés nem a netezők körében jól ismert, frappáns válaszok nagymesterétől érkezik majd.

- Kisvárosi történetek - olvasható a hátlapon. Az önéletrajzi ihletésű írások több helyszínt és több évtizedet ölelnek fel. Kedélyes társalgónak ismerem, de meglehetősen zárkózottnak. Ezekben a prózákban azonban meglepően sokat árul el magáról...

- Még nem az emlékirataimat fogalmazom. Az emlékezet évtizedeket foghat át, és legalább annyira szabad, mint a fantázia. Jó időutazó vagyok, a választott helyszínek is inkább az idővel, és nem a személyes életanyaggal függnek össze. A falu a múlt, az éden, a metropolisz az utópia, a jövő, csak a város, a kisváros (Hódmezővásárhely, Székesfehérvár, Bodajk) az, amely jelen idejű. Korszerű. És velejéig esendő. Mit tagadjam, ide tartozom. Az ön által említett zárkózottságom és messziről-jöttségem mindig ingerelte új, dunántúli környezetemet. Találgatták, van-e diplomám, miféle másság űzött ide az Alföldről, milyen lelki szabálytalanságok derülnek ki idővel... Ezek a mendemondák bosszantottak. Ma mulattat, hogy követhetem terjedésüket a tanítványaim, friss ismerőseim körében. A könyvben sokat árulok el magamról, de az emberről is sokat elárul, hogy ez rövid távon nem számít. Nem köll megmagyarázni!

- Ki(k)nek küld tiszteletpéldányt? És miként szól a dedikáció?

- A kötet nyomdai munkálatai idején kapta meg a Kossuth-díjat Sándor György, aki már három-négy éve győzködött, hogy próbáljam kötetbe rendezni a rövidprózám egy részét. A megkerült téma összeállítása az ő kedves erőszakossága nélkül nem történt volna meg. Viszont így nem ajánlhattam Gyurinak, az épp kitüntetettnek a teljes kötetet, mert az smúzolásnak tűnt volna. Egyébként Gyuri megrendelte a dedikációt, nem kell rajta a fejem törnöm. Csak annyit kért, hogy... Ez a mendemonda viszont nem nyilvános!

- Lapunk olvasói leginkább recenzióiról ismerik. Ezek az egyébként felkészültségről és alaposságról árulkodó írások vitriolba mártott tollal, kegyetlen kritikai éllel íródnak. Ön milyen fogadtatásra számít?

- Értem a kérdést: miféle elnézésre számíthatok ezek után? Balla D. Károly, kárpátaljai író-költő azzal kelt megütközést a kinti kisebbségben, hogy keményen és okosan ostorozza sajátjait. Ahelyett, hogy örülne, hogy még akad egyáltalán magyarul fogalmazó tollforgató Ukrajnában - dohognak Dupkáék. Igen, a fehérvári bölcsészek, tanárok is kisebbségben vannak a mérnökvárosban. Nem kellene őket bántani ...

Kritikusi munkámban soha nem voltam elfogult: minden figyelemreméltó (és/vagy szorgalmas) szerzőt elolvastam a régióban, tehát panorámában, és nem célpontokban gondolkodtam. Miközben igyekeztem elmetszeni a gyávaság hálóját . Remélem, hogy A megkerült témáért megkapom a méltó büntetésem. Miként abban is bízom, hogy az - elkerülhetetlennek tűnő - törlesztés nem a netezők körében jól ismert, frappáns válaszok nagymesterétől érkezik majd.

- Kisvárosi történetek - olvasható a hátlapon. Az önéletrajzi ihletésű írások több helyszínt és több évtizedet ölelnek fel. Kedélyes társalgónak ismerem, de meglehetősen zárkózottnak. Ezekben a prózákban azonban meglepően sokat árul el magáról...

- Még nem az emlékirataimat fogalmazom. Az emlékezet évtizedeket foghat át, és legalább annyira szabad, mint a fantázia. Jó időutazó vagyok, a választott helyszínek is inkább az idővel, és nem a személyes életanyaggal függnek össze. A falu a múlt, az éden, a metropolisz az utópia, a jövő, csak a város, a kisváros (Hódmezővásárhely, Székesfehérvár, Bodajk) az, amely jelen idejű. Korszerű. És velejéig esendő. Mit tagadjam, ide tartozom. Az ön által említett zárkózottságom és messziről-jöttségem mindig ingerelte új, dunántúli környezetemet. Találgatták, van-e diplomám, miféle másság űzött ide az Alföldről, milyen lelki szabálytalanságok derülnek ki idővel... Ezek a mendemondák bosszantottak. Ma mulattat, hogy követhetem terjedésüket a tanítványaim, friss ismerőseim körében. A könyvben sokat árulok el magamról, de az emberről is sokat elárul, hogy ez rövid távon nem számít. Nem köll megmagyarázni!

- Ki(k)nek küld tiszteletpéldányt? És miként szól a dedikáció?

- A kötet nyomdai munkálatai idején kapta meg a Kossuth-díjat Sándor György, aki már három-négy éve győzködött, hogy próbáljam kötetbe rendezni a rövidprózám egy részét. A megkerült téma összeállítása az ő kedves erőszakossága nélkül nem történt volna meg. Viszont így nem ajánlhattam Gyurinak, az épp kitüntetettnek a teljes kötetet, mert az smúzolásnak tűnt volna. Egyébként Gyuri megrendelte a dedikációt, nem kell rajta a fejem törnöm. Csak annyit kért, hogy... Ez a mendemonda viszont nem nyilvános!

- Lapunk olvasói leginkább recenzióiról ismerik. Ezek az egyébként felkészültségről és alaposságról árulkodó írások vitriolba mártott tollal, kegyetlen kritikai éllel íródnak. Ön milyen fogadtatásra számít?

- Értem a kérdést: miféle elnézésre számíthatok ezek után? Balla D. Károly, kárpátaljai író-költő azzal kelt megütközést a kinti kisebbségben, hogy keményen és okosan ostorozza sajátjait. Ahelyett, hogy örülne, hogy még akad egyáltalán magyarul fogalmazó tollforgató Ukrajnában - dohognak Dupkáék. Igen, a fehérvári bölcsészek, tanárok is kisebbségben vannak a mérnökvárosban. Nem kellene őket bántani ...

Kritikusi munkámban soha nem voltam elfogult: minden figyelemreméltó (és/vagy szorgalmas) szerzőt elolvastam a régióban, tehát panorámában, és nem célpontokban gondolkodtam. Miközben igyekeztem elmetszeni a gyávaság hálóját . Remélem, hogy A megkerült témáért megkapom a méltó büntetésem. Miként abban is bízom, hogy az - elkerülhetetlennek tűnő - törlesztés nem a netezők körében jól ismert, frappáns válaszok nagymesterétől érkezik majd.

- Kisvárosi történetek - olvasható a hátlapon. Az önéletrajzi ihletésű írások több helyszínt és több évtizedet ölelnek fel. Kedélyes társalgónak ismerem, de meglehetősen zárkózottnak. Ezekben a prózákban azonban meglepően sokat árul el magáról...

- Még nem az emlékirataimat fogalmazom. Az emlékezet évtizedeket foghat át, és legalább annyira szabad, mint a fantázia. Jó időutazó vagyok, a választott helyszínek is inkább az idővel, és nem a személyes életanyaggal függnek össze. A falu a múlt, az éden, a metropolisz az utópia, a jövő, csak a város, a kisváros (Hódmezővásárhely, Székesfehérvár, Bodajk) az, amely jelen idejű. Korszerű. És velejéig esendő. Mit tagadjam, ide tartozom. Az ön által említett zárkózottságom és messziről-jöttségem mindig ingerelte új, dunántúli környezetemet. Találgatták, van-e diplomám, miféle másság űzött ide az Alföldről, milyen lelki szabálytalanságok derülnek ki idővel... Ezek a mendemondák bosszantottak. Ma mulattat, hogy követhetem terjedésüket a tanítványaim, friss ismerőseim körében. A könyvben sokat árulok el magamról, de az emberről is sokat elárul, hogy ez rövid távon nem számít. Nem köll megmagyarázni!

- Ki(k)nek küld tiszteletpéldányt? És miként szól a dedikáció?

- A kötet nyomdai munkálatai idején kapta meg a Kossuth-díjat Sándor György, aki már három-négy éve győzködött, hogy próbáljam kötetbe rendezni a rövidprózám egy részét. A megkerült téma összeállítása az ő kedves erőszakossága nélkül nem történt volna meg. Viszont így nem ajánlhattam Gyurinak, az épp kitüntetettnek a teljes kötetet, mert az smúzolásnak tűnt volna. Egyébként Gyuri megrendelte a dedikációt, nem kell rajta a fejem törnöm. Csak annyit kért, hogy... Ez a mendemonda viszont nem nyilvános!

- Lapunk olvasói leginkább recenzióiról ismerik. Ezek az egyébként felkészültségről és alaposságról árulkodó írások vitriolba mártott tollal, kegyetlen kritikai éllel íródnak. Ön milyen fogadtatásra számít?

- Értem a kérdést: miféle elnézésre számíthatok ezek után? Balla D. Károly, kárpátaljai író-költő azzal kelt megütközést a kinti kisebbségben, hogy keményen és okosan ostorozza sajátjait. Ahelyett, hogy örülne, hogy még akad egyáltalán magyarul fogalmazó tollforgató Ukrajnában - dohognak Dupkáék. Igen, a fehérvári bölcsészek, tanárok is kisebbségben vannak a mérnökvárosban. Nem kellene őket bántani ...

Kritikusi munkámban soha nem voltam elfogult: minden figyelemreméltó (és/vagy szorgalmas) szerzőt elolvastam a régióban, tehát panorámában, és nem célpontokban gondolkodtam. Miközben igyekeztem elmetszeni a gyávaság hálóját . Remélem, hogy A megkerült témáért megkapom a méltó büntetésem. Miként abban is bízom, hogy az - elkerülhetetlennek tűnő - törlesztés nem a netezők körében jól ismert, frappáns válaszok nagymesterétől érkezik majd.

- Kisvárosi történetek - olvasható a hátlapon. Az önéletrajzi ihletésű írások több helyszínt és több évtizedet ölelnek fel. Kedélyes társalgónak ismerem, de meglehetősen zárkózottnak. Ezekben a prózákban azonban meglepően sokat árul el magáról...

- Még nem az emlékirataimat fogalmazom. Az emlékezet évtizedeket foghat át, és legalább annyira szabad, mint a fantázia. Jó időutazó vagyok, a választott helyszínek is inkább az idővel, és nem a személyes életanyaggal függnek össze. A falu a múlt, az éden, a metropolisz az utópia, a jövő, csak a város, a kisváros (Hódmezővásárhely, Székesfehérvár, Bodajk) az, amely jelen idejű. Korszerű. És velejéig esendő. Mit tagadjam, ide tartozom. Az ön által említett zárkózottságom és messziről-jöttségem mindig ingerelte új, dunántúli környezetemet. Találgatták, van-e diplomám, miféle másság űzött ide az Alföldről, milyen lelki szabálytalanságok derülnek ki idővel... Ezek a mendemondák bosszantottak. Ma mulattat, hogy követhetem terjedésüket a tanítványaim, friss ismerőseim körében. A könyvben sokat árulok el magamról, de az emberről is sokat elárul, hogy ez rövid távon nem számít. Nem köll megmagyarázni!

- Ki(k)nek küld tiszteletpéldányt? És miként szól a dedikáció?

- A kötet nyomdai munkálatai idején kapta meg a Kossuth-díjat Sándor György, aki már három-négy éve győzködött, hogy próbáljam kötetbe rendezni a rövidprózám egy részét. A megkerült téma összeállítása az ő kedves erőszakossága nélkül nem történt volna meg. Viszont így nem ajánlhattam Gyurinak, az épp kitüntetettnek a teljes kötetet, mert az smúzolásnak tűnt volna. Egyébként Gyuri megrendelte a dedikációt, nem kell rajta a fejem törnöm. Csak annyit kért, hogy... Ez a mendemonda viszont nem nyilvános!

- Lapunk olvasói leginkább recenzióiról ismerik. Ezek az egyébként felkészültségről és alaposságról árulkodó írások vitriolba mártott tollal, kegyetlen kritikai éllel íródnak. Ön milyen fogadtatásra számít?

- Értem a kérdést: miféle elnézésre számíthatok ezek után? Balla D. Károly, kárpátaljai író-költő azzal kelt megütközést a kinti kisebbségben, hogy keményen és okosan ostorozza sajátjait. Ahelyett, hogy örülne, hogy még akad egyáltalán magyarul fogalmazó tollforgató Ukrajnában - dohognak Dupkáék. Igen, a fehérvári bölcsészek, tanárok is kisebbségben vannak a mérnökvárosban. Nem kellene őket bántani ...

Kritikusi munkámban soha nem voltam elfogult: minden figyelemreméltó (és/vagy szorgalmas) szerzőt elolvastam a régióban, tehát panorámában, és nem célpontokban gondolkodtam. Miközben igyekeztem elmetszeni a gyávaság hálóját . Remélem, hogy A megkerült témáért megkapom a méltó büntetésem. Miként abban is bízom, hogy az - elkerülhetetlennek tűnő - törlesztés nem a netezők körében jól ismert, frappáns válaszok nagymesterétől érkezik majd.

- Még nem az emlékirataimat fogalmazom. Az emlékezet évtizedeket foghat át, és legalább annyira szabad, mint a fantázia. Jó időutazó vagyok, a választott helyszínek is inkább az idővel, és nem a személyes életanyaggal függnek össze. A falu a múlt, az éden, a metropolisz az utópia, a jövő, csak a város, a kisváros (Hódmezővásárhely, Székesfehérvár, Bodajk) az, amely jelen idejű. Korszerű. És velejéig esendő. Mit tagadjam, ide tartozom. Az ön által említett zárkózottságom és messziről-jöttségem mindig ingerelte új, dunántúli környezetemet. Találgatták, van-e diplomám, miféle másság űzött ide az Alföldről, milyen lelki szabálytalanságok derülnek ki idővel... Ezek a mendemondák bosszantottak. Ma mulattat, hogy követhetem terjedésüket a tanítványaim, friss ismerőseim körében. A könyvben sokat árulok el magamról, de az emberről is sokat elárul, hogy ez rövid távon nem számít. Nem köll megmagyarázni!

- Ki(k)nek küld tiszteletpéldányt? És miként szól a dedikáció?

- A kötet nyomdai munkálatai idején kapta meg a Kossuth-díjat Sándor György, aki már három-négy éve győzködött, hogy próbáljam kötetbe rendezni a rövidprózám egy részét. A megkerült téma összeállítása az ő kedves erőszakossága nélkül nem történt volna meg. Viszont így nem ajánlhattam Gyurinak, az épp kitüntetettnek a teljes kötetet, mert az smúzolásnak tűnt volna. Egyébként Gyuri megrendelte a dedikációt, nem kell rajta a fejem törnöm. Csak annyit kért, hogy... Ez a mendemonda viszont nem nyilvános!

- Lapunk olvasói leginkább recenzióiról ismerik. Ezek az egyébként felkészültségről és alaposságról árulkodó írások vitriolba mártott tollal, kegyetlen kritikai éllel íródnak. Ön milyen fogadtatásra számít?

- Értem a kérdést: miféle elnézésre számíthatok ezek után? Balla D. Károly, kárpátaljai író-költő azzal kelt megütközést a kinti kisebbségben, hogy keményen és okosan ostorozza sajátjait. Ahelyett, hogy örülne, hogy még akad egyáltalán magyarul fogalmazó tollforgató Ukrajnában - dohognak Dupkáék. Igen, a fehérvári bölcsészek, tanárok is kisebbségben vannak a mérnökvárosban. Nem kellene őket bántani ...

Kritikusi munkámban soha nem voltam elfogult: minden figyelemreméltó (és/vagy szorgalmas) szerzőt elolvastam a régióban, tehát panorámában, és nem célpontokban gondolkodtam. Miközben igyekeztem elmetszeni a gyávaság hálóját . Remélem, hogy A megkerült témáért megkapom a méltó büntetésem. Miként abban is bízom, hogy az - elkerülhetetlennek tűnő - törlesztés nem a netezők körében jól ismert, frappáns válaszok nagymesterétől érkezik majd.

- Még nem az emlékirataimat fogalmazom. Az emlékezet évtizedeket foghat át, és legalább annyira szabad, mint a fantázia. Jó időutazó vagyok, a választott helyszínek is inkább az idővel, és nem a személyes életanyaggal függnek össze. A falu a múlt, az éden, a metropolisz az utópia, a jövő, csak a város, a kisváros (Hódmezővásárhely, Székesfehérvár, Bodajk) az, amely jelen idejű. Korszerű. És velejéig esendő. Mit tagadjam, ide tartozom. Az ön által említett zárkózottságom és messziről-jöttségem mindig ingerelte új, dunántúli környezetemet. Találgatták, van-e diplomám, miféle másság űzött ide az Alföldről, milyen lelki szabálytalanságok derülnek ki idővel... Ezek a mendemondák bosszantottak. Ma mulattat, hogy követhetem terjedésüket a tanítványaim, friss ismerőseim körében. A könyvben sokat árulok el magamról, de az emberről is sokat elárul, hogy ez rövid távon nem számít. Nem köll megmagyarázni!

- Ki(k)nek küld tiszteletpéldányt? És miként szól a dedikáció?

- A kötet nyomdai munkálatai idején kapta meg a Kossuth-díjat Sándor György, aki már három-négy éve győzködött, hogy próbáljam kötetbe rendezni a rövidprózám egy részét. A megkerült téma összeállítása az ő kedves erőszakossága nélkül nem történt volna meg. Viszont így nem ajánlhattam Gyurinak, az épp kitüntetettnek a teljes kötetet, mert az smúzolásnak tűnt volna. Egyébként Gyuri megrendelte a dedikációt, nem kell rajta a fejem törnöm. Csak annyit kért, hogy... Ez a mendemonda viszont nem nyilvános!

- Lapunk olvasói leginkább recenzióiról ismerik. Ezek az egyébként felkészültségről és alaposságról árulkodó írások vitriolba mártott tollal, kegyetlen kritikai éllel íródnak. Ön milyen fogadtatásra számít?

- Értem a kérdést: miféle elnézésre számíthatok ezek után? Balla D. Károly, kárpátaljai író-költő azzal kelt megütközést a kinti kisebbségben, hogy keményen és okosan ostorozza sajátjait. Ahelyett, hogy örülne, hogy még akad egyáltalán magyarul fogalmazó tollforgató Ukrajnában - dohognak Dupkáék. Igen, a fehérvári bölcsészek, tanárok is kisebbségben vannak a mérnökvárosban. Nem kellene őket bántani ...

Kritikusi munkámban soha nem voltam elfogult: minden figyelemreméltó (és/vagy szorgalmas) szerzőt elolvastam a régióban, tehát panorámában, és nem célpontokban gondolkodtam. Miközben igyekeztem elmetszeni a gyávaság hálóját . Remélem, hogy A megkerült témáért megkapom a méltó büntetésem. Miként abban is bízom, hogy az - elkerülhetetlennek tűnő - törlesztés nem a netezők körében jól ismert, frappáns válaszok nagymesterétől érkezik majd.

- Ki(k)nek küld tiszteletpéldányt? És miként szól a dedikáció?

- A kötet nyomdai munkálatai idején kapta meg a Kossuth-díjat Sándor György, aki már három-négy éve győzködött, hogy próbáljam kötetbe rendezni a rövidprózám egy részét. A megkerült téma összeállítása az ő kedves erőszakossága nélkül nem történt volna meg. Viszont így nem ajánlhattam Gyurinak, az épp kitüntetettnek a teljes kötetet, mert az smúzolásnak tűnt volna. Egyébként Gyuri megrendelte a dedikációt, nem kell rajta a fejem törnöm. Csak annyit kért, hogy... Ez a mendemonda viszont nem nyilvános!

- Lapunk olvasói leginkább recenzióiról ismerik. Ezek az egyébként felkészültségről és alaposságról árulkodó írások vitriolba mártott tollal, kegyetlen kritikai éllel íródnak. Ön milyen fogadtatásra számít?

- Értem a kérdést: miféle elnézésre számíthatok ezek után? Balla D. Károly, kárpátaljai író-költő azzal kelt megütközést a kinti kisebbségben, hogy keményen és okosan ostorozza sajátjait. Ahelyett, hogy örülne, hogy még akad egyáltalán magyarul fogalmazó tollforgató Ukrajnában - dohognak Dupkáék. Igen, a fehérvári bölcsészek, tanárok is kisebbségben vannak a mérnökvárosban. Nem kellene őket bántani ...

Kritikusi munkámban soha nem voltam elfogult: minden figyelemreméltó (és/vagy szorgalmas) szerzőt elolvastam a régióban, tehát panorámában, és nem célpontokban gondolkodtam. Miközben igyekeztem elmetszeni a gyávaság hálóját . Remélem, hogy A megkerült témáért megkapom a méltó büntetésem. Miként abban is bízom, hogy az - elkerülhetetlennek tűnő - törlesztés nem a netezők körében jól ismert, frappáns válaszok nagymesterétől érkezik majd.

- Ki(k)nek küld tiszteletpéldányt? És miként szól a dedikáció?

- A kötet nyomdai munkálatai idején kapta meg a Kossuth-díjat Sándor György, aki már három-négy éve győzködött, hogy próbáljam kötetbe rendezni a rövidprózám egy részét. A megkerült téma összeállítása az ő kedves erőszakossága nélkül nem történt volna meg. Viszont így nem ajánlhattam Gyurinak, az épp kitüntetettnek a teljes kötetet, mert az smúzolásnak tűnt volna. Egyébként Gyuri megrendelte a dedikációt, nem kell rajta a fejem törnöm. Csak annyit kért, hogy... Ez a mendemonda viszont nem nyilvános!

- Lapunk olvasói leginkább recenzióiról ismerik. Ezek az egyébként felkészültségről és alaposságról árulkodó írások vitriolba mártott tollal, kegyetlen kritikai éllel íródnak. Ön milyen fogadtatásra számít?

- Értem a kérdést: miféle elnézésre számíthatok ezek után? Balla D. Károly, kárpátaljai író-költő azzal kelt megütközést a kinti kisebbségben, hogy keményen és okosan ostorozza sajátjait. Ahelyett, hogy örülne, hogy még akad egyáltalán magyarul fogalmazó tollforgató Ukrajnában - dohognak Dupkáék. Igen, a fehérvári bölcsészek, tanárok is kisebbségben vannak a mérnökvárosban. Nem kellene őket bántani ...

Kritikusi munkámban soha nem voltam elfogult: minden figyelemreméltó (és/vagy szorgalmas) szerzőt elolvastam a régióban, tehát panorámában, és nem célpontokban gondolkodtam. Miközben igyekeztem elmetszeni a gyávaság hálóját . Remélem, hogy A megkerült témáért megkapom a méltó büntetésem. Miként abban is bízom, hogy az - elkerülhetetlennek tűnő - törlesztés nem a netezők körében jól ismert, frappáns válaszok nagymesterétől érkezik majd.

- Ki(k)nek küld tiszteletpéldányt? És miként szól a dedikáció?

- A kötet nyomdai munkálatai idején kapta meg a Kossuth-díjat Sándor György, aki már három-négy éve győzködött, hogy próbáljam kötetbe rendezni a rövidprózám egy részét. A megkerült téma összeállítása az ő kedves erőszakossága nélkül nem történt volna meg. Viszont így nem ajánlhattam Gyurinak, az épp kitüntetettnek a teljes kötetet, mert az smúzolásnak tűnt volna. Egyébként Gyuri megrendelte a dedikációt, nem kell rajta a fejem törnöm. Csak annyit kért, hogy... Ez a mendemonda viszont nem nyilvános!

- Lapunk olvasói leginkább recenzióiról ismerik. Ezek az egyébként felkészültségről és alaposságról árulkodó írások vitriolba mártott tollal, kegyetlen kritikai éllel íródnak. Ön milyen fogadtatásra számít?

- Értem a kérdést: miféle elnézésre számíthatok ezek után? Balla D. Károly, kárpátaljai író-költő azzal kelt megütközést a kinti kisebbségben, hogy keményen és okosan ostorozza sajátjait. Ahelyett, hogy örülne, hogy még akad egyáltalán magyarul fogalmazó tollforgató Ukrajnában - dohognak Dupkáék. Igen, a fehérvári bölcsészek, tanárok is kisebbségben vannak a mérnökvárosban. Nem kellene őket bántani ...

Kritikusi munkámban soha nem voltam elfogult: minden figyelemreméltó (és/vagy szorgalmas) szerzőt elolvastam a régióban, tehát panorámában, és nem célpontokban gondolkodtam. Miközben igyekeztem elmetszeni a gyávaság hálóját . Remélem, hogy A megkerült témáért megkapom a méltó büntetésem. Miként abban is bízom, hogy az - elkerülhetetlennek tűnő - törlesztés nem a netezők körében jól ismert, frappáns válaszok nagymesterétől érkezik majd.

- Ki(k)nek küld tiszteletpéldányt? És miként szól a dedikáció?

- A kötet nyomdai munkálatai idején kapta meg a Kossuth-díjat Sándor György, aki már három-négy éve győzködött, hogy próbáljam kötetbe rendezni a rövidprózám egy részét. A megkerült téma összeállítása az ő kedves erőszakossága nélkül nem történt volna meg. Viszont így nem ajánlhattam Gyurinak, az épp kitüntetettnek a teljes kötetet, mert az smúzolásnak tűnt volna. Egyébként Gyuri megrendelte a dedikációt, nem kell rajta a fejem törnöm. Csak annyit kért, hogy... Ez a mendemonda viszont nem nyilvános!

- Lapunk olvasói leginkább recenzióiról ismerik. Ezek az egyébként felkészültségről és alaposságról árulkodó írások vitriolba mártott tollal, kegyetlen kritikai éllel íródnak. Ön milyen fogadtatásra számít?

- Értem a kérdést: miféle elnézésre számíthatok ezek után? Balla D. Károly, kárpátaljai író-költő azzal kelt megütközést a kinti kisebbségben, hogy keményen és okosan ostorozza sajátjait. Ahelyett, hogy örülne, hogy még akad egyáltalán magyarul fogalmazó tollforgató Ukrajnában - dohognak Dupkáék. Igen, a fehérvári bölcsészek, tanárok is kisebbségben vannak a mérnökvárosban. Nem kellene őket bántani ...

Kritikusi munkámban soha nem voltam elfogult: minden figyelemreméltó (és/vagy szorgalmas) szerzőt elolvastam a régióban, tehát panorámában, és nem célpontokban gondolkodtam. Miközben igyekeztem elmetszeni a gyávaság hálóját . Remélem, hogy A megkerült témáért megkapom a méltó büntetésem. Miként abban is bízom, hogy az - elkerülhetetlennek tűnő - törlesztés nem a netezők körében jól ismert, frappáns válaszok nagymesterétől érkezik majd.

- A kötet nyomdai munkálatai idején kapta meg a Kossuth-díjat Sándor György, aki már három-négy éve győzködött, hogy próbáljam kötetbe rendezni a rövidprózám egy részét. A megkerült téma összeállítása az ő kedves erőszakossága nélkül nem történt volna meg. Viszont így nem ajánlhattam Gyurinak, az épp kitüntetettnek a teljes kötetet, mert az smúzolásnak tűnt volna. Egyébként Gyuri megrendelte a dedikációt, nem kell rajta a fejem törnöm. Csak annyit kért, hogy... Ez a mendemonda viszont nem nyilvános!

- Lapunk olvasói leginkább recenzióiról ismerik. Ezek az egyébként felkészültségről és alaposságról árulkodó írások vitriolba mártott tollal, kegyetlen kritikai éllel íródnak. Ön milyen fogadtatásra számít?

- Értem a kérdést: miféle elnézésre számíthatok ezek után? Balla D. Károly, kárpátaljai író-költő azzal kelt megütközést a kinti kisebbségben, hogy keményen és okosan ostorozza sajátjait. Ahelyett, hogy örülne, hogy még akad egyáltalán magyarul fogalmazó tollforgató Ukrajnában - dohognak Dupkáék. Igen, a fehérvári bölcsészek, tanárok is kisebbségben vannak a mérnökvárosban. Nem kellene őket bántani ...

Kritikusi munkámban soha nem voltam elfogult: minden figyelemreméltó (és/vagy szorgalmas) szerzőt elolvastam a régióban, tehát panorámában, és nem célpontokban gondolkodtam. Miközben igyekeztem elmetszeni a gyávaság hálóját . Remélem, hogy A megkerült témáért megkapom a méltó büntetésem. Miként abban is bízom, hogy az - elkerülhetetlennek tűnő - törlesztés nem a netezők körében jól ismert, frappáns válaszok nagymesterétől érkezik majd.

- A kötet nyomdai munkálatai idején kapta meg a Kossuth-díjat Sándor György, aki már három-négy éve győzködött, hogy próbáljam kötetbe rendezni a rövidprózám egy részét. A megkerült téma összeállítása az ő kedves erőszakossága nélkül nem történt volna meg. Viszont így nem ajánlhattam Gyurinak, az épp kitüntetettnek a teljes kötetet, mert az smúzolásnak tűnt volna. Egyébként Gyuri megrendelte a dedikációt, nem kell rajta a fejem törnöm. Csak annyit kért, hogy... Ez a mendemonda viszont nem nyilvános!

- Lapunk olvasói leginkább recenzióiról ismerik. Ezek az egyébként felkészültségről és alaposságról árulkodó írások vitriolba mártott tollal, kegyetlen kritikai éllel íródnak. Ön milyen fogadtatásra számít?

- Értem a kérdést: miféle elnézésre számíthatok ezek után? Balla D. Károly, kárpátaljai író-költő azzal kelt megütközést a kinti kisebbségben, hogy keményen és okosan ostorozza sajátjait. Ahelyett, hogy örülne, hogy még akad egyáltalán magyarul fogalmazó tollforgató Ukrajnában - dohognak Dupkáék. Igen, a fehérvári bölcsészek, tanárok is kisebbségben vannak a mérnökvárosban. Nem kellene őket bántani ...

Kritikusi munkámban soha nem voltam elfogult: minden figyelemreméltó (és/vagy szorgalmas) szerzőt elolvastam a régióban, tehát panorámában, és nem célpontokban gondolkodtam. Miközben igyekeztem elmetszeni a gyávaság hálóját . Remélem, hogy A megkerült témáért megkapom a méltó büntetésem. Miként abban is bízom, hogy az - elkerülhetetlennek tűnő - törlesztés nem a netezők körében jól ismert, frappáns válaszok nagymesterétől érkezik majd.

- Lapunk olvasói leginkább recenzióiról ismerik. Ezek az egyébként felkészültségről és alaposságról árulkodó írások vitriolba mártott tollal, kegyetlen kritikai éllel íródnak. Ön milyen fogadtatásra számít?

- Értem a kérdést: miféle elnézésre számíthatok ezek után? Balla D. Károly, kárpátaljai író-költő azzal kelt megütközést a kinti kisebbségben, hogy keményen és okosan ostorozza sajátjait. Ahelyett, hogy örülne, hogy még akad egyáltalán magyarul fogalmazó tollforgató Ukrajnában - dohognak Dupkáék. Igen, a fehérvári bölcsészek, tanárok is kisebbségben vannak a mérnökvárosban. Nem kellene őket bántani ...

Kritikusi munkámban soha nem voltam elfogult: minden figyelemreméltó (és/vagy szorgalmas) szerzőt elolvastam a régióban, tehát panorámában, és nem célpontokban gondolkodtam. Miközben igyekeztem elmetszeni a gyávaság hálóját . Remélem, hogy A megkerült témáért megkapom a méltó büntetésem. Miként abban is bízom, hogy az - elkerülhetetlennek tűnő - törlesztés nem a netezők körében jól ismert, frappáns válaszok nagymesterétől érkezik majd.

- Lapunk olvasói leginkább recenzióiról ismerik. Ezek az egyébként felkészültségről és alaposságról árulkodó írások vitriolba mártott tollal, kegyetlen kritikai éllel íródnak. Ön milyen fogadtatásra számít?

- Értem a kérdést: miféle elnézésre számíthatok ezek után? Balla D. Károly, kárpátaljai író-költő azzal kelt megütközést a kinti kisebbségben, hogy keményen és okosan ostorozza sajátjait. Ahelyett, hogy örülne, hogy még akad egyáltalán magyarul fogalmazó tollforgató Ukrajnában - dohognak Dupkáék. Igen, a fehérvári bölcsészek, tanárok is kisebbségben vannak a mérnökvárosban. Nem kellene őket bántani ...

Kritikusi munkámban soha nem voltam elfogult: minden figyelemreméltó (és/vagy szorgalmas) szerzőt elolvastam a régióban, tehát panorámában, és nem célpontokban gondolkodtam. Miközben igyekeztem elmetszeni a gyávaság hálóját . Remélem, hogy A megkerült témáért megkapom a méltó büntetésem. Miként abban is bízom, hogy az - elkerülhetetlennek tűnő - törlesztés nem a netezők körében jól ismert, frappáns válaszok nagymesterétől érkezik majd.

- Lapunk olvasói leginkább recenzióiról ismerik. Ezek az egyébként felkészültségről és alaposságról árulkodó írások vitriolba mártott tollal, kegyetlen kritikai éllel íródnak. Ön milyen fogadtatásra számít?

- Értem a kérdést: miféle elnézésre számíthatok ezek után? Balla D. Károly, kárpátaljai író-költő azzal kelt megütközést a kinti kisebbségben, hogy keményen és okosan ostorozza sajátjait. Ahelyett, hogy örülne, hogy még akad egyáltalán magyarul fogalmazó tollforgató Ukrajnában - dohognak Dupkáék. Igen, a fehérvári bölcsészek, tanárok is kisebbségben vannak a mérnökvárosban. Nem kellene őket bántani ...

Kritikusi munkámban soha nem voltam elfogult: minden figyelemreméltó (és/vagy szorgalmas) szerzőt elolvastam a régióban, tehát panorámában, és nem célpontokban gondolkodtam. Miközben igyekeztem elmetszeni a gyávaság hálóját . Remélem, hogy A megkerült témáért megkapom a méltó büntetésem. Miként abban is bízom, hogy az - elkerülhetetlennek tűnő - törlesztés nem a netezők körében jól ismert, frappáns válaszok nagymesterétől érkezik majd.

- Lapunk olvasói leginkább recenzióiról ismerik. Ezek az egyébként felkészültségről és alaposságról árulkodó írások vitriolba mártott tollal, kegyetlen kritikai éllel íródnak. Ön milyen fogadtatásra számít?

- Értem a kérdést: miféle elnézésre számíthatok ezek után? Balla D. Károly, kárpátaljai író-költő azzal kelt megütközést a kinti kisebbségben, hogy keményen és okosan ostorozza sajátjait. Ahelyett, hogy örülne, hogy még akad egyáltalán magyarul fogalmazó tollforgató Ukrajnában - dohognak Dupkáék. Igen, a fehérvári bölcsészek, tanárok is kisebbségben vannak a mérnökvárosban. Nem kellene őket bántani ...

Kritikusi munkámban soha nem voltam elfogult: minden figyelemreméltó (és/vagy szorgalmas) szerzőt elolvastam a régióban, tehát panorámában, és nem célpontokban gondolkodtam. Miközben igyekeztem elmetszeni a gyávaság hálóját . Remélem, hogy A megkerült témáért megkapom a méltó büntetésem. Miként abban is bízom, hogy az - elkerülhetetlennek tűnő - törlesztés nem a netezők körében jól ismert, frappáns válaszok nagymesterétől érkezik majd.

- Értem a kérdést: miféle elnézésre számíthatok ezek után? Balla D. Károly, kárpátaljai író-költő azzal kelt megütközést a kinti kisebbségben, hogy keményen és okosan ostorozza sajátjait. Ahelyett, hogy örülne, hogy még akad egyáltalán magyarul fogalmazó tollforgató Ukrajnában - dohognak Dupkáék. Igen, a fehérvári bölcsészek, tanárok is kisebbségben vannak a mérnökvárosban. Nem kellene őket bántani ...

Kritikusi munkámban soha nem voltam elfogult: minden figyelemreméltó (és/vagy szorgalmas) szerzőt elolvastam a régióban, tehát panorámában, és nem célpontokban gondolkodtam. Miközben igyekeztem elmetszeni a gyávaság hálóját . Remélem, hogy A megkerült témáért megkapom a méltó büntetésem. Miként abban is bízom, hogy az - elkerülhetetlennek tűnő - törlesztés nem a netezők körében jól ismert, frappáns válaszok nagymesterétől érkezik majd.

- Értem a kérdést: miféle elnézésre számíthatok ezek után? Balla D. Károly, kárpátaljai író-költő azzal kelt megütközést a kinti kisebbségben, hogy keményen és okosan ostorozza sajátjait. Ahelyett, hogy örülne, hogy még akad egyáltalán magyarul fogalmazó tollforgató Ukrajnában - dohognak Dupkáék. Igen, a fehérvári bölcsészek, tanárok is kisebbségben vannak a mérnökvárosban. Nem kellene őket bántani ...

Kritikusi munkámban soha nem voltam elfogult: minden figyelemreméltó (és/vagy szorgalmas) szerzőt elolvastam a régióban, tehát panorámában, és nem célpontokban gondolkodtam. Miközben igyekeztem elmetszeni a gyávaság hálóját . Remélem, hogy A megkerült témáért megkapom a méltó büntetésem. Miként abban is bízom, hogy az - elkerülhetetlennek tűnő - törlesztés nem a netezők körében jól ismert, frappáns válaszok nagymesterétől érkezik majd.

Kritikusi munkámban soha nem voltam elfogult: minden figyelemreméltó (és/vagy szorgalmas) szerzőt elolvastam a régióban, tehát panorámában, és nem célpontokban gondolkodtam. Miközben igyekeztem elmetszeni a gyávaság hálóját . Remélem, hogy A megkerült témáért megkapom a méltó büntetésem. Miként abban is bízom, hogy az - elkerülhetetlennek tűnő - törlesztés nem a netezők körében jól ismert, frappáns válaszok nagymesterétől érkezik majd.

Kritikusi munkámban soha nem voltam elfogult: minden figyelemreméltó (és/vagy szorgalmas) szerzőt elolvastam a régióban, tehát panorámában, és nem célpontokban gondolkodtam. Miközben igyekeztem elmetszeni a gyávaság hálóját . Remélem, hogy A megkerült témáért megkapom a méltó büntetésem. Miként abban is bízom, hogy az - elkerülhetetlennek tűnő - törlesztés nem a netezők körében jól ismert, frappáns válaszok nagymesterétől érkezik majd.