„Három nagy álmom van: egy világvárosban, a Nemzetiben és Fehérváron rendezni”

– Gyerekként ő volt az én hősöm, később ez megfordult, és az öcsém meg én lettem az ő hőse – megyünk vissza a gyerek- és ifjúkorba Attilával. – Jó régi gárdonyi család a miénk, még Cziczó-köz is van a tóparton, a nagyapámnak ugyanis ott volt panziója. Szóval egy ideig én voltam a Cziczó Lajos fia, aztán jöttek az első színházi sikereim, és onnantól ő lett a Cziczó Attila apja, de nem bánta, büszke volt ránk.

Az 1988-as érettségi, majd a már a rockopera bűvöletében töltött évek, a nősülés és néhány esztendőnyi Párizs, továbbá az agárdi Chernel István iskolában tanárkodás, a Fészek Színház felállítása után Cziczó Attila és barátai megpályázták az Új Színház által kiírt társulatteremtő tendert, így 2010 óta az Orczy téren, az egykori Ganz-csarnok egy részében kialakított 40 nézőhelyes kamarateremben működik a Cziczó-féle színitársulat.

A kamarateremhez tartozó, impozáns méretű közösségi tér azt is lehetővé teszi, hogy társművészeti eseményeket, felolvasóesteket, kiállításmegnyitókat is rendezzenek ott. A vegyes életkorú, 14-15 állandó taggal és ugyanennyi külsős vendégjátszóval működő Fészek Színház évadonként három-öt bemutatót tart, 100 előadással. Helyzetük folyamatosan az „érdekes" kategóriába sorolható.

– Nagynak kicsik vagyunk, kicsinek meg túl nagyok – fogalmaz az alapító, nem keserűséggel, de tényszerűen. Talán ennek is betudható, hogy a szakma nemigen tud mit kezdeni velük, így a szokásos módszert, az elhallgatást választja. A Fészek Színház tevékenységéről nem írnak országos vagy budapesti lapok, nem kíséri figyelemmel produkcióikat a kritika, vagy csak nagyon ritkán, ha ismert művész – Bezerédi Zoltán, Andai Kati, Szalay Mariann – is a színpadon játszik. A 2000-es alapítás óta eltelt több mint tucatnyi, munkával töltött esztendő ilyen elhallgatása mégsem készteti keserű szavakra a rendezőt.

Cziczó Attila írásai már korábban is napvilágot láttak – Galambketrec –, első drámakötete pedig a napokban került az olvasók kezébe. Egyik drámájával egy erdélyi társulat nyert nemzetközi versenyt. Fotó: Koppán Viktor

– Nem vesznek komolyan, de legalább mindenki tud rólunk. Öt-hat éve még idegesített, hogy nem jönnek be a darabjainkra a szakma képviselői, ez ma már nem zavar. Mi nem vagyunk divatos színház, s mivel nem írnak rólunk, csak azzal szolgálhatunk a közönségnek, amik tulajdonképpen vagyunk. Nem hibázhatunk, még jobban meg kell felelnünk a közönségnek. Amúgy három nagy álmom van: egy világvárosban rendezni, a Nemzetiben és Székesfehérváron. De, tekintve az irántunk itt tapasztalt érdektelenséget, van egy olyan gyanúm, hogy a három közül időben a harmadik van a legtávolabb.

Soha nem az elvárásoknak akart megfelelni, s ezt a renitens, krakéler, de mindvégig következetesen képviselt álláspontot, ha úgy tetszik, életmottót nevezhetjük akár Cziczó-faktornak is. Mindenesetre mindig vannak körülötte fiatalok, akiket taníthat, akiknek a tudását átadhatja. Most éppen Miklós Mátét „hozza képbe": a fiatal nyíregyházi srác most rendezi meg első darabját a Fészekben. Attila a színpadi világosítást is vállalta.

A beszélgetés igazi apropója egyébként Attila elmúlt hét évének írói teljesítménye, a néhány hete megjelent Terra Incognita című drámakötet. Benne az első, még diákszínjátszóként írt darab, majd még kilenc, a már érett férfikorból, ezeket rendezte is. Témáival – szerelem, család, élet, halál – mindenkihez szól, a szó valódi értelmében: valameny-nyit megosztotta ugyanis az interneten.

– Ez számomra egyértelmű volt – mondja erről – a dráma addig az enyém csak, amíg írom, nem sajátíthatom ki. A kötetet egyébként ő is szerkesztette, így eshetett meg, hogy némely drámákat majdnem átírt. Minden szavam vállalom, mondta, és elállt az átírástól.

Mese életről és halálról

A Fészek – melynek nevét még egy cherneles kislány adta, a családiasságra utalva – társulatának legnépszerűbb előadása a Halhatatlan. A Bezerédi Zoltán vendégjátékával futó darabban az ország legnépszerűbb meseírója, a hatvanon túli Dönci megözvegyül. „A halál el nem választ. Csak az élet! Családi dráma és komédia. Lehet-e nevetni a halállal? Lehet-e sírni az élettel?" – dobja fel a kérdéseket az előadás ajánlója.