Áthidalni a szakadékokat

Az Életrevalók című darabról van szó, amelyet nagy sikerrel mutattak be nemrég a budapesti teátrumban. Az előadás a hasonló című, szintén óriási tetszéssel fogadott francia film (illetve az annak alapjául szolgáló könyv) színpadi adaptációja. A történet röviden: a gazdag úr mindenki meglepetésére Driss-t, a fiatal afrikai bevándorlót választja ápolójának. Kettejük közt óriási a szakadék, de a végére elfogadják egymást, és barátok lesznek.

Hirtling István lapunknak elmondta, hogy a Játékszín igazgatója, Bank Tamás évek óta próbálja egy-egy szerepre levadászni , de elfoglaltságai miatt erre eddig nem volt mód. Ezúttal viszont, a csillagok szerencsés együttállása miatt el tudta vállalni a felkérést. Méghozzá nagy örömmel, mert óriási kihívást jelentett, hogy miként tudják színpadra vinni ezt a történetet úgy, hogy sikeres legyen.

Az Életrevalók című előadás főszereplő: Hirtling István (Philippe) és Vadász Gábor (Driss)
Fotó: Játékszín

- A rendezővel, Horgas Ádámmal korábban már dolgoztam, egy másik filmadaptációban és egy minisorozatban. Ezúttal is nagyon élveztük a munkát, igazán embert próbáló feladat volt, mert ennek a darabnak nincsenek színpadi hagyományai. Izgalmas volt az is, hogy olyan színészekkel dolgoztam, akikkel korábban nem találkoztam, köztük a főszereplő partneremet alakító Vadász Gáboral, ő Békéscsabáról érkezett.

Nagyon tartalmas hét hét volt mögöttünk a bemutatóig. - mesélte Hirtling. Hozzátette, neki, az életben örökké izgő-mozgó, sőt, néha túlmozgásos embernek az volt a legnagyobb próbatétel, hogy ne mozduljon meg az előadás alatt. Még a legingerültebb dühkitörés közben se moccanjon a keze vagy a lába. Komoly tréning, koncentráció kellett hozzá, hogy mindvégig csak az arcával, tekintetével játsszon a színpadon. A történet, a jelenetek tele vannak humorral, és arra törekedtek, hogy ezt maradéktalanul vissza is adják. Mert akinek van humora, az képes felülemelkedni a megpróbáltatásokon, aki tud együtt röhögni a másikkal, a legnagyobb bajt is jobban el tudja viselni. A darab erről is szól.

No meg az elfogadásról Driss, az ápoló a magyar adaptációban nem afrikai bevándorló, hanem roma fiatalember. Egy dramaturgiai huszárvágással oldották meg ezt, magyarázza Hirtling István. A fiú meséli el, hogy miként került Franciaországba, édesanyja ott élő testvéréhez, aki felnevelte őt. Az eredeti történethez képest a színpadi verzióban egyébként még nagyobb szakadékot kell áthidalniuk a főszereplőknek. Ráadásul a gurulószékes milliomos figuráját sem idealizálták. Nem egy jóvágású, nagyon kedves figuráról mesélnek, hanem egy olyan emberről, aki évek óta másokra szorul, ami felőrli az idegeit, belefárad az egészbe.

Miközben jókat nevetünk, nagyon fontos: hagyjuk, hogy hasson ránk ez a történet, hangsúlyozza Hirtling. S ha kijövünk a színházból, talán más szemmel nézünk azokra, akik gurulószékben vagy éppen fehér bot segítségével közlekednek. Létkérdés, hogy nyitottak legyünk velük, és ezáltal talán megnyílnak az ablakok a szívünkben. Ebben ugyanis nagy hiányosságaink vannak, tette hozzá.

Hamarosan egyébként, kiszállva a kerekesszékből, új darabot próbál Hirtling István. A Rózsavölgyi Szalon és a székesfehérvári Vörösmarty Színház közös produkciójában, az Illúziókban szerepel. Hargitai Iván rendezi. Emellett játszik a Figaro házasságában, a Play Strindberg és a Rejtélyes viszonyok című előadásokban is.