A saját foteljában ülve nyomozhat bárki néhány település múltjában

A nyáron tervezte el a Dreska Gábor vezette Bodajki Értéktár Bizottság, hogy a település csatlakozni kíván a Topotéka elnevezésű nemzetközi online-levéltárhoz. Ez egy olyan virtuális gyűjtemény, melyben fényképek, írott és nyomtatott dokumentumok, hangfelvételek, videók találhatók könnyen kezelhető, több szempont szerint történő keresést lehetővé tevő rendszerben elrendezve. Ezáltal a felület által aztán mindenki könnyen búvárkodhat a település múltjában.

A bodajki Topotéka azóta létrejött. A bodajki gyökerű történész, Dreska Gábor tölti föl rá az anyagokat, mint arról a városi könyvtárban tartott előadásában beszámolt. Itt szó esett a híres bodajki helytörténeti gyűjteményről, Fellegi Imre vaskos fényképalbumairól is. Fellegi Imre – miként Dreska Gábor fogalmazott – felismerte, hogy számtalan történeti adalék ott lapul a sublót fiókban, ezért – országos viszonylatban is elismerésre méltó módon – az 1970-es, 1980-as években mindent lefényképezett, amit csak tudott. A fotókat tartalmazó nagyméretű albumokhoz azonban nem fér hozzá mindenki, s nem is tesz azoknak jót, ha túl sokszor forgatják. A megoldást az egyedülálló dokumentumok digitalizálása jelenti, pontosabban jelentené, amely révén – a számítógép segítségével – bárki forgathatja, megnézheti azokat. Dreska Gábor arról is beszámolt, hogy ő régi képeslapokat gyűjt. Van belőlük neki már vagy négyszáz. Ezek egy része azonban – Fellegi albumaival ellentétben – már látható a bodajki Topotékán számos más dokumentum társaságában. A Topotéka egyébként osztrák találmány, hazánk 2016-ban csatlakozott a kezdeményezéshez, amely adott közösségre, településre vonatkozó dokumentumok közzétételét teszi lehetővé. Bodajk – derült ki az előadó szavaiból – úttörőnek számít e tekintetben, mert azzal, hogy idén január 11-én megnyílt a Topotékája, az országban tizedikként csatlakozott a nagyszerű kezdeményezéshez.

Igen, nagyszerű kezdeményezést írtam, mert magam is tátott szájjal néztem, ahogy Dreska Gábor elkezdte bemutatni az eddig feltöltött, régi könyvekből vett szemelvényeket, újabb és korábbi keletű cikkeket, múlt századi képeslapokat.

A kisváros Topotékáján, melynek címe: www.bodajk.topoteka.hu, jelenleg összesen 436 olyan dokumentum tanulmányozható, aminek valamilyen bodajki vonatkozása van. Az előadó a keletkezésük sorrendjében mutatott be közülük több tucatot is. Közülük a legrégebbi egy 1735-ben, Győrben nyomtatott könyv, Hédervári siralom a címe, s néhai Viczai Jób tetteit sorolja elő, aki Bodajk előző katolikus templomának volt a donátusa. (A ma is álló kegytemplomot 1741-ben szentelték.)

Ahogy haladunk előre az időben, úgy szaporodnak a Bodajkról szóló vagy az azt is említő dokumentumok. Különösen érdekes az 1827-es Tudományos Gyűjtemény, amely már kémiai leírást is ad a bodajki fürdő vizéről.

Dreska Gábor előadásában – mások mellett – kiemelte Dóczy József 1830-ban kiadott Európa történetéről szóló könyvét, melyben a településen született szerzetes másfél oldalt szentel Bodajknak. Lábjegyzetben említi meg, hogy ide járt ájtatoskodni Szent István is.

Igen érdekes a Honderű című periodika 1840-es évekből származó írása, mely a bodajki tófürdőről is beszámol. Érdekes, mert bár nem túl hízelgő ez a leírás, Bodajkot mégis Balatonfüreddel egy nevezőn említi!

1847-ben a Pesti Divatlap a tófürdőt paradicsomi jelzővel illeti, s arról ír, hogy a vendégek parasztházakba szorulnak, kunyhókban kénytelenek megszállni. Így – miként a cikk fogalmaz – „fejet tanulnak hajtani a szegénységnek”.

A Divatcsarnok – a bodajki Topotékán szintén olvasható – 1853-as tudósításából pedig kiderül: ekkor már a fürdővendégek szórakoztatásáról is igyekeztek gondoskodni, igaz, csak egy ócska színdarab által. A Hölgyfutár 1857-ben pedig már az európai fürdők sorába illeszti a bodajkit, ahol a szerző a tánctermet hiányolja.

Fönt van és megtekinthető az az 1860-ban publikált rézmetszet is, amely mind közül a legkorábbi Bodajkról. Érdekesség, hogy a programhoz kapcsolódó térképen ábrázolható: honnan, milyen szemszögből készíthették a képet.

A Topotékában azt is jól nyomon lehet követni, hogy milyen fénykor köszöntött be azzal, hogy 1860-ban itt is megindult a vasúti közlekedés, és Budáról vonaton is el lehetett jutni a településre, amelyet fölfedeztek a pestiek. A fürdőt Szekrényessy József és társa veszi bérbe, és komoly fejlesztésekbe fognak. Szekrényessy azt is elintézi, hogy hétvégén különvonat induljon Budáról Bodajkra. Én magam sem hinném el, ha nem tanúskodna a Topotéka róla: 1864-ben még az is felvetődik, hogy Erzsébet királyné a fürdőidényt akár Balatonfüreden vagy – most kapaszkodjanak meg – Bodajkon is eltölthetné…

1883-tól találhatók az elektronikus dokumentumgyűjteményben gyászjelentések, amelyek azért különösen érdesek, mert nemcsak az elhunyt nevét, de a hozzátartozókét is tartalmazták – húzta alá Dreska Gábor. A Topotékán az a harmadik katonai felmérés alkalmával készült bodajki térkép is megtekinthető, ami még több malmot is feltüntet. A legkorábbi képeslap pedig 1899-ből való, készítője Jeszenszky Lajos patikus, akinek a fényképezés csak hobbi volt.

És most egy nagyot ugrunk az időben. A Topotékán a legfrissebb dokumentum az egyik országos lap rövid írása arról, hogy végre gazdára talált a település mostoha sorsú kastélya.

Az oldalt Dreska Gábor gondozza, és – elismerésre méltó szorgalommal – az ott található valamennyi dokumentumot is ő töltötte fel. Kérdeztem hát tőle, hogy lapunk cikkei miért nem találhatók meg a Topotékán. Nos, azért, mert a periodikák azon digitális gyűjteményében, ahonnan szemelget, nem található meg a Hírlap, de bízik benne, hogy a közeli jövőben a megye sajtóorgánumait is digitalizálni fogják – hangzott a válasz.