Mindnyájunknak el kell menni: a Kossuth-nóta időszerűségéről

Szövegében és dallamában kuruc kori elemek, a XVIII. századi verbuválásokat idéző részletek találhatók. A Kossuth-nóta családja igen kiterjedt: 110 daltípusának mintegy 600 változatát gyűjtötték össze. Katona Imre összegzésében a Kossuth-nóta: „félnépi dallama valószínűleg XVIII. századi toborzó (Beállottam katonának…), melyre a XIX. század elején szerelmi szöveget (Esik eső karikára…) is énekeltek. Kossuth 48-as őszi toborzóútján keletkezett a legnépszerűbb versszak (Kossuth Lajos azt üzente…), de a másik szövegbe is beillesztették a nevét (Esik eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára…). E szövegek tovább variálódhattak, újak is születtek, úgyhogy egy évszázad alatt félezernél is több változatát sikerült összegyűjteni.

Végigrepült az egész országban

Kossuth Lajos neve őszi toborzó körútja idején kerülhetett a dalba. 

A Hírlap 1848. december 17-én már nevével közli az első, nyomtatásban fennmaradt szöveget, ahogy a nagysallói (Bars) önkéntesek énekelték: 

Kossuth Lajos azt izente:
Nincsen elég regimentje,
Ha még egyszer azt izeni,
Mindnyájunknak el kell menni!
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!

 A nagysallóiak 1848. október 18-án hallották a Lajta menti táborba igyekvő Kossuth beszédét Esztergomban, ahova Némedi Nagy János református lelkészük vezetésével érkeztek. Leszármazottai szerint ekkor szerezte a dal szövegét a nagysallói lelkész: „Nagy János híveiből egy kocsikaravánt szervezett, hogy az Esztergomba látogató Kossuth Lajos beszédét meghallgassák. Ámde a beszéd kitűzött idejére Esztergomban hatalmas eső kerekedett. Kossuth ezzel mit sem törődve, gyújtó beszédét – szakadó esőben is – elmondotta. Ekkor szerezte a dalt Nagy János. 

Hazamenet már a közbeeső falvakon hívei utcahosszat énekelték. A dal rövidesen az egész országban közismertté vált.” Esztergomban a nagy zivatarban az elébe kisereglett nép egyszerre csak rázendítette:

Esik eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára…

Napjainkig az első versszak a legnépszerűbb, amely a honvédek révén terjedt el országszerte. A Felvidéken szlovákul is énekelték. Második népszerű szakasza – eredetileg szerelmi dalként – talán Fejér megyei:

Esik eső karikára,
Kossuth Lajos kalapjára.
Valahány csepp esik rája,
Annyi áldás szálljon rája!
Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!

Harmadik, közkedvelt versszakát a Nógrád megyei Tolmácson jegyezték le:

Kossuth Lajos íródiák,

Nem köll annak gyertyavilág,

Megírja az a levelet

A ragyogó csillag mellett,

Éljen a haza!

Éljen a magyar szabadság,

Éljen Kossuth Lajos!

Feltehetőleg Kossuth Deák Ferenchez írt Kasszandra-levelének hírére keletkezett, amelyben nagy nyomatékkal mutatott rá a kiegyezés várható súlyos bel- és külpolitikai következményeire. E három versszak alkotja a Kossuth-nóta magját, amelyek egymással és más, hasonló tartalmú és hangulatú strófákkal szabadon társultak.

Két város is jogot formál a keletkezés helyére

A közelmúltban az is felvetődött, hogy a Kossuth-nótát Egressy Béni, a Szózat, a Nemzeti dal és a Klapka induló zeneszerzője írta és komponálta, Leszler József, a Zeneműkiadónál 1986-ban megjelent Nótakedvelőknek című enciklopédiájában azon a véleményen van, hogy a Kossuth-nóta dallama Egressy Bénitől, szövege Balkányi Szabó Lajostól származik. Balkányi Szabó Lajos (1823–1889) debreceni ügyvédnek tulajdonította a dalszöveget Szinnyei József 1891-ben, Volly István 1949- ben.

Legutóbb a Kossuth rádió 2018. március 16-án elhangzott Kossuth Lajos azt üzente című műsorában Zsoldos Barnabás szerkesztő szólaltatta meg a Nyírmihálydiban élő Szabó András helytörténészt. Állítása szerint a nyolc versszakos Kossuth-nótát Balkányi Szabó szülőfalujában, Nyírmihálydiban írta 1848-ban, toborzó versnek szánta. 1848-ban Pesten megismerkedett Kossuthtal, ekkor tíz hétig mint nemzetőr szolgált a harctéren. Debrecenben ügyvédi irodát nyitott, később városi törvényszéki bíró lett. Itt találkozott Szotyori Nagy Károllyal, a Nagytemplom karnagyával. 1849-ben a Kossuth-nótát Debrecenben a különböző cigánybandák más-más dallammal játszották. Szotyori Nagy a Boka Károly cigányprímás és zenekara által játszott dallamot kottázta le, Balkányi Szabó szövegére így rögzült a Kossuth-nóta.

Debrecen mellett másik alföldi nagyvárosunk, Szeged is jogot formál a Kossuth-nóta szülőhelyének rangjára. Helyi hagyomány szerint előbb a Damjanich János vezette 3. zászlóalj zászlószentelésén majd a 33. és a 133. zászlóalj felállításakor Szegeden énekelték először. Különböző szövegváltozatai a szabadságharc éppen zajló eseményeihez is kapcsolódtak. Ozoránál a diadal előtti éjszakán a honvédek és a nemzetőrök is énekelték a tábortüzek mellett.

Van egy Debrecenre, Kossuth itteni mulatására vonatkozó versszaka is. Vojtkó István (szül. 1836) kéziratos daloskönyvéből a Gömör megyei Sajósztránya községből ismerjük:

Most ment Kossuth Debreczenbe,

Aranyat tett a zsebébe.

Huzd rá Czigány arant adok,

Mert én Kossuth Lajos vagyok.

Éllyen a Haza.

Kossuth kedvenc cigányprímása Boka Károly volt, akinek a debreceni nép síremléket is állított. Pompásan játszotta saját szerzeményeit és Kossuth kedves nótáját, a Megkövetem a tens nemes vármegyét…

Kossuth Lajos azt izente: Elfogyott a regementje

Több visszaemlékezésből is kiderül, hogy soha nem daloltak annyit, mint 1848–49- ben. Kossuth Lajos Szegedről küldött, utolsó hadba hívó körlevelére 1849. július végén Fejér megye déli részéből a Kossuth-nótát énekelve gyülekeztek Dunaföldváron a honvéd újoncok. Boross Mihály, 1849-ben Fejér vármegye másodalispánja, Élményeim 1848–1861 című könyvében így emlékezett vissza az eseményre:

„Kossuth Lajos körlevelet intézett az ellenségtől tiszta megyékhez, így Fejérmegyéhez is, melyben felhívta azokat, hogy ujonczozzanak, toborzanak, azokat ő hozzá Szegedre szállítsák, mert harmincz ezer főből álló sereget akar szervezni. 

Ki ne engedelmeskedett volna akkor Kossuth Lajos még szemhunyorításának is? Lelkes felhívás mellett rögtön közöltem a megye alsó részén fekvő községek lakóival, s Kossuth szava – mint mindig – most is villanyos hatást gyakorolt a népre. Rácz Ferenc perkátai lakos, a ki az akkor utált rácz név helyett Magyar Ferencz nevet vett fel, eljött hozzám, hogy készitsek neki egy mondókát, melyet betanul, és faluról falura jár toborozni. Megtettem és ő megtette a mit fogadott. Tiszttársaim lelkes eljárásának, a lelkészek buzdító szavának s Magyar Ferencz fáradhatatlan közreműködésének az lett az eredménye, hogy mintegy 700 ember csapott fel Kossuth-katonának. 

Naponként újabb s újabb csapatok érkeztek Földvárra kocsikon s gyalog, vígan dalolva:

Kossuth Lajos azt izente:

Elfogyott a regementje.”

Szövegváltozatok Kossuth említése nélkül

Ugyancsak Boross jegyezte föl, hogy 1849 júliusában Fejér vármegye bizottmányának Alföldre menekült tagjai a kiskőrösi fogadóban A Kossuth Lajosnak hegyen van a háza… kezdetű nótát dalolták.

A szabadságharc bukása után olyan szövegváltozatait is énekelték, amelyekből hiányzik Kossuth Lajos neve:

Felsütött a nap sugára,

Kedvesemnek ablakára.

Örömünk lesz nemsokára,

Rosszakarónk bosszújára,

Éljen a szép lány!

Fehérvárról jött a levél,

Hogy babám Magyartól nem fél.

Jó hír jött hát örömemre,

A szomszédnak forr a mérge.

Éljen a magyar! 

A szövegben említett fehérvári levél nem más, mint Fejér megye hűségnyilatkozata Kossuth Lajos kormányzónak. A Függetlenségi Nyilatkozat kiadása után, 1849. május 21- én Fejér megye bizottmánya nyilatkozatában a köztársaság melletti hűségéről biztosította a kormányzót.

Kátai Király István perkátai földműves a szabadságharc leverése után, 1860 körül keletkezett kéziratos daloskönyvében megőrződött dal szerint Kossuth Lajos visszatérve a koronával együtt a legendás Mátyás király igazságát is meghozza a magyar nép számára:

Majd meg segít a magas ég

Kosut Lajos vissza jön még

vissza hozza a koronát Mátyás királ igasságát

Kosut Lajos Kosut Lajos most az ország dolga bajos…

Bizzál pajtás nem sokára be lép Kosut a határba…

Ma is időszerű: Mindnyájunknak el kell menni!

A Pallas Nagy Lexikonában 1895-ben a Kossuth-nóta címszó ezzel az egyszerű kijelentéssel indul: „Kossuth-nóta a neve egy dalnak, mely jelenleg Magyarországon a legnépszerűbb dal.” 

A Kossuth-nóta, amely magyar Marseillaise-ként 1848–49-ben seregeket állított talpra, mozgósított, mindmáig népszerű. Számos rendezvényen, a legkülönbözőbb élethelyzetekben felhangzott az egyszerű emlékezés vagy az ellenzékiség, a tiltakozás jegyében. Csók István (1865–1961) festőművész emlékezései szerint a XIX. század utolsó harmadában édesapja, Csók Lajos sáregresi molnár, névnapestéjén Tribi, a sárbogárdi cigány muzsikált „fürtös bandájával”. A vacsora a Kossuth-nótával kezdődött, a mulatság másnap reggel a Rákóczi-indulóval zárult. Magyarországon 2002 tavaszán az országgyűlési választások második fordulója előtt a jobbközép pártok a Kossuth-nóta Mindnyájunknak el kell menni! sorával szólították fel szimpatizánsaikat a választáson való részvételre. Ez a felszólítás a 2018. évi országgyűlési választások során megismétlődött.

A Fidesz–KDNP kampányzáró rendezvényén, 2018. április 6-án Székesfehérváron felhangzott a Kossuth-nóta. Ugyanígy a pártszövetség választási eredményváró rendezvényén, Budapesten a Bálna előtt is ezrek énekelték.

A Kossuth-nóta 2018 tavaszán, az országgyűlési képviselő-választás kampányában, a haza, a magyar szabadság érdekében, ismét mozgósító erővel bírt. A legutóbb ismét a fővárosban, 2021. október 23- án, az 1956-os forradalom és szabadságharc 65. évfordulóján rendezett nagygyűlésen, Orbán Viktor miniszterelnök beszédét követően hallhattuk a felszólítást: Mindnyájunknak el kell menni!