Jégbarlangban is lehetnek

- Az édesanyja nagyon aggódik Katalinért - mondta Klausz János, Tolnay Katalin szári otthona kapujában. - Kati két-három éve költözött ide. Négy nyelven beszél, Pesten dolgozik, fordít, ha jól tudom. Mondta, mielőtt elment, hogy a hétvégi, gánti futásra reméli, hazaér. Kint szokott futni az erdőben. A feleségem telefonon beszélt az édesanyjával, nagyon aggódik, lesi a híreket. Kati az egyetlen gyermeke. Nehéz most neki. Tavaly Angliában is bajba kerültek. Nem tudom a helyet, ahová mentek, de éppen arrafelé nagy áradások voltak, majdnem elvitte őket a bérelt kocsival együtt.

Tolnay Katalinnal a szári Kisbíró augusztusi száának hasábjain jelent meg egy beszélgetés Konkoly Edit tollából, még tervezték az utat. A hegymászó elmondta, hogy Kínába készülnek, Szecsuán tartományba, ahol több, eddig még érintetlen hegycsúcs is található. A kiszemelt csúcsról fényképet láttak, leveleztek ottani hegymászókkal, tőlük kértek információkat arról, mire lehet szükségük. Az expedícióhoz személyenként 600 ezer forintra volt szükségük, egy hónapra tervezték a hegy meghódítását. Konkoly Edit feltette a kérdést Tolnay Katalinnak, mi hajtja, amikor ekkora kalandra vállalkozik. A válasz ez volt: A felfedezés öröme. Tudom, hogy minden megtörténhet, de van bennem egy mély bizalom a természet és Isten iránt.

Az eltűnt csapatért nemcsak családtagok aggódnak, Erőss Zsolt hegymászó, aki magyarként elsőként hódította meg a Mount Everest csúcsát, nyomon követi az expedíció sorsát. A négy hegymászó nem ismeretlen előtte. Csizmadia Péter, az expedíció szervezője korábban részt vett Zsolttal egy 8000-es csúcs meghódításában: - Megosztották velem a tervüket, azért is követtem nyomon útjukat, mert tudtam, olyan csúcsra készülnek, ahol ember még nem járt. Nagyon alaposan készültek rá, technikailag jó mászók, fizikailag is rendben voltak.

Erőss Zsolt azt mondta, nincs különösebb veszélye annak, hogy ismeretlen csúcsra indultak Csizmadiáék. Vállalkozásuk nehézségét az adja, hogy nincs leírás a csúcsról, a plusz kihívás, hogy nekik kell megtalálniuk az utat a hegyen. Az eltűnés hírét hallva persze az ember találgat és reménykedik. Erőss Zsolt, akinek nem egyszer kellett hideg fejjel, higgadtan cselekednie veszélyhelyzetben, a hófödte csúcsok magasságában, tényszerűen közölte:

- Sajnos, ahogy telik az idő, az ember hajlamos egyre pesszimistábban látni a helyzetet. Eleinte még szabad reménykedni, de az idő múlásával bennem rossz érzetek keletkeznek. Az, hogy a hegyi-mentők az alaptáborig eljutottak, azt jelenti, ha könnyű oda feljutni, legalább a csapat egyik tagjának vissza kellett volna jönnie, ha nincs nagy baj. Elképzelésem szerint más nem tarthat egyszerre négy embert fogságban, csak gleccser vagy lavina. Tudomásom szerint több napra való élelem van náluk, elvileg két hetet ki tudnak húzni a hegyen. Pozitív gondolatom, hogy a rossz idő ejtette foglyul őket, vagy eltévedtek. Sajnos nem számíthatnak mentésre, teljesen magukra vannak utalva. Csak abban bízhatunk, hogy előkerülnek.

Tolnay Katalinnal a szári Kisbíró augusztusi száának hasábjain jelent meg egy beszélgetés Konkoly Edit tollából, még tervezték az utat. A hegymászó elmondta, hogy Kínába készülnek, Szecsuán tartományba, ahol több, eddig még érintetlen hegycsúcs is található. A kiszemelt csúcsról fényképet láttak, leveleztek ottani hegymászókkal, tőlük kértek információkat arról, mire lehet szükségük. Az expedícióhoz személyenként 600 ezer forintra volt szükségük, egy hónapra tervezték a hegy meghódítását. Konkoly Edit feltette a kérdést Tolnay Katalinnak, mi hajtja, amikor ekkora kalandra vállalkozik. A válasz ez volt: A felfedezés öröme. Tudom, hogy minden megtörténhet, de van bennem egy mély bizalom a természet és Isten iránt.

Az eltűnt csapatért nemcsak családtagok aggódnak, Erőss Zsolt hegymászó, aki magyarként elsőként hódította meg a Mount Everest csúcsát, nyomon követi az expedíció sorsát. A négy hegymászó nem ismeretlen előtte. Csizmadia Péter, az expedíció szervezője korábban részt vett Zsolttal egy 8000-es csúcs meghódításában: - Megosztották velem a tervüket, azért is követtem nyomon útjukat, mert tudtam, olyan csúcsra készülnek, ahol ember még nem járt. Nagyon alaposan készültek rá, technikailag jó mászók, fizikailag is rendben voltak.

Erőss Zsolt azt mondta, nincs különösebb veszélye annak, hogy ismeretlen csúcsra indultak Csizmadiáék. Vállalkozásuk nehézségét az adja, hogy nincs leírás a csúcsról, a plusz kihívás, hogy nekik kell megtalálniuk az utat a hegyen. Az eltűnés hírét hallva persze az ember találgat és reménykedik. Erőss Zsolt, akinek nem egyszer kellett hideg fejjel, higgadtan cselekednie veszélyhelyzetben, a hófödte csúcsok magasságában, tényszerűen közölte:

- Sajnos, ahogy telik az idő, az ember hajlamos egyre pesszimistábban látni a helyzetet. Eleinte még szabad reménykedni, de az idő múlásával bennem rossz érzetek keletkeznek. Az, hogy a hegyi-mentők az alaptáborig eljutottak, azt jelenti, ha könnyű oda feljutni, legalább a csapat egyik tagjának vissza kellett volna jönnie, ha nincs nagy baj. Elképzelésem szerint más nem tarthat egyszerre négy embert fogságban, csak gleccser vagy lavina. Tudomásom szerint több napra való élelem van náluk, elvileg két hetet ki tudnak húzni a hegyen. Pozitív gondolatom, hogy a rossz idő ejtette foglyul őket, vagy eltévedtek. Sajnos nem számíthatnak mentésre, teljesen magukra vannak utalva. Csak abban bízhatunk, hogy előkerülnek.

Tolnay Katalinnal a szári Kisbíró augusztusi száának hasábjain jelent meg egy beszélgetés Konkoly Edit tollából, még tervezték az utat. A hegymászó elmondta, hogy Kínába készülnek, Szecsuán tartományba, ahol több, eddig még érintetlen hegycsúcs is található. A kiszemelt csúcsról fényképet láttak, leveleztek ottani hegymászókkal, tőlük kértek információkat arról, mire lehet szükségük. Az expedícióhoz személyenként 600 ezer forintra volt szükségük, egy hónapra tervezték a hegy meghódítását. Konkoly Edit feltette a kérdést Tolnay Katalinnak, mi hajtja, amikor ekkora kalandra vállalkozik. A válasz ez volt: A felfedezés öröme. Tudom, hogy minden megtörténhet, de van bennem egy mély bizalom a természet és Isten iránt.

Az eltűnt csapatért nemcsak családtagok aggódnak, Erőss Zsolt hegymászó, aki magyarként elsőként hódította meg a Mount Everest csúcsát, nyomon követi az expedíció sorsát. A négy hegymászó nem ismeretlen előtte. Csizmadia Péter, az expedíció szervezője korábban részt vett Zsolttal egy 8000-es csúcs meghódításában: - Megosztották velem a tervüket, azért is követtem nyomon útjukat, mert tudtam, olyan csúcsra készülnek, ahol ember még nem járt. Nagyon alaposan készültek rá, technikailag jó mászók, fizikailag is rendben voltak.

Erőss Zsolt azt mondta, nincs különösebb veszélye annak, hogy ismeretlen csúcsra indultak Csizmadiáék. Vállalkozásuk nehézségét az adja, hogy nincs leírás a csúcsról, a plusz kihívás, hogy nekik kell megtalálniuk az utat a hegyen. Az eltűnés hírét hallva persze az ember találgat és reménykedik. Erőss Zsolt, akinek nem egyszer kellett hideg fejjel, higgadtan cselekednie veszélyhelyzetben, a hófödte csúcsok magasságában, tényszerűen közölte:

- Sajnos, ahogy telik az idő, az ember hajlamos egyre pesszimistábban látni a helyzetet. Eleinte még szabad reménykedni, de az idő múlásával bennem rossz érzetek keletkeznek. Az, hogy a hegyi-mentők az alaptáborig eljutottak, azt jelenti, ha könnyű oda feljutni, legalább a csapat egyik tagjának vissza kellett volna jönnie, ha nincs nagy baj. Elképzelésem szerint más nem tarthat egyszerre négy embert fogságban, csak gleccser vagy lavina. Tudomásom szerint több napra való élelem van náluk, elvileg két hetet ki tudnak húzni a hegyen. Pozitív gondolatom, hogy a rossz idő ejtette foglyul őket, vagy eltévedtek. Sajnos nem számíthatnak mentésre, teljesen magukra vannak utalva. Csak abban bízhatunk, hogy előkerülnek.

Az eltűnt csapatért nemcsak családtagok aggódnak, Erőss Zsolt hegymászó, aki magyarként elsőként hódította meg a Mount Everest csúcsát, nyomon követi az expedíció sorsát. A négy hegymászó nem ismeretlen előtte. Csizmadia Péter, az expedíció szervezője korábban részt vett Zsolttal egy 8000-es csúcs meghódításában: - Megosztották velem a tervüket, azért is követtem nyomon útjukat, mert tudtam, olyan csúcsra készülnek, ahol ember még nem járt. Nagyon alaposan készültek rá, technikailag jó mászók, fizikailag is rendben voltak.

Erőss Zsolt azt mondta, nincs különösebb veszélye annak, hogy ismeretlen csúcsra indultak Csizmadiáék. Vállalkozásuk nehézségét az adja, hogy nincs leírás a csúcsról, a plusz kihívás, hogy nekik kell megtalálniuk az utat a hegyen. Az eltűnés hírét hallva persze az ember találgat és reménykedik. Erőss Zsolt, akinek nem egyszer kellett hideg fejjel, higgadtan cselekednie veszélyhelyzetben, a hófödte csúcsok magasságában, tényszerűen közölte:

- Sajnos, ahogy telik az idő, az ember hajlamos egyre pesszimistábban látni a helyzetet. Eleinte még szabad reménykedni, de az idő múlásával bennem rossz érzetek keletkeznek. Az, hogy a hegyi-mentők az alaptáborig eljutottak, azt jelenti, ha könnyű oda feljutni, legalább a csapat egyik tagjának vissza kellett volna jönnie, ha nincs nagy baj. Elképzelésem szerint más nem tarthat egyszerre négy embert fogságban, csak gleccser vagy lavina. Tudomásom szerint több napra való élelem van náluk, elvileg két hetet ki tudnak húzni a hegyen. Pozitív gondolatom, hogy a rossz idő ejtette foglyul őket, vagy eltévedtek. Sajnos nem számíthatnak mentésre, teljesen magukra vannak utalva. Csak abban bízhatunk, hogy előkerülnek.

Az eltűnt csapatért nemcsak családtagok aggódnak, Erőss Zsolt hegymászó, aki magyarként elsőként hódította meg a Mount Everest csúcsát, nyomon követi az expedíció sorsát. A négy hegymászó nem ismeretlen előtte. Csizmadia Péter, az expedíció szervezője korábban részt vett Zsolttal egy 8000-es csúcs meghódításában: - Megosztották velem a tervüket, azért is követtem nyomon útjukat, mert tudtam, olyan csúcsra készülnek, ahol ember még nem járt. Nagyon alaposan készültek rá, technikailag jó mászók, fizikailag is rendben voltak.

Erőss Zsolt azt mondta, nincs különösebb veszélye annak, hogy ismeretlen csúcsra indultak Csizmadiáék. Vállalkozásuk nehézségét az adja, hogy nincs leírás a csúcsról, a plusz kihívás, hogy nekik kell megtalálniuk az utat a hegyen. Az eltűnés hírét hallva persze az ember találgat és reménykedik. Erőss Zsolt, akinek nem egyszer kellett hideg fejjel, higgadtan cselekednie veszélyhelyzetben, a hófödte csúcsok magasságában, tényszerűen közölte:

- Sajnos, ahogy telik az idő, az ember hajlamos egyre pesszimistábban látni a helyzetet. Eleinte még szabad reménykedni, de az idő múlásával bennem rossz érzetek keletkeznek. Az, hogy a hegyi-mentők az alaptáborig eljutottak, azt jelenti, ha könnyű oda feljutni, legalább a csapat egyik tagjának vissza kellett volna jönnie, ha nincs nagy baj. Elképzelésem szerint más nem tarthat egyszerre négy embert fogságban, csak gleccser vagy lavina. Tudomásom szerint több napra való élelem van náluk, elvileg két hetet ki tudnak húzni a hegyen. Pozitív gondolatom, hogy a rossz idő ejtette foglyul őket, vagy eltévedtek. Sajnos nem számíthatnak mentésre, teljesen magukra vannak utalva. Csak abban bízhatunk, hogy előkerülnek.

Erőss Zsolt azt mondta, nincs különösebb veszélye annak, hogy ismeretlen csúcsra indultak Csizmadiáék. Vállalkozásuk nehézségét az adja, hogy nincs leírás a csúcsról, a plusz kihívás, hogy nekik kell megtalálniuk az utat a hegyen. Az eltűnés hírét hallva persze az ember találgat és reménykedik. Erőss Zsolt, akinek nem egyszer kellett hideg fejjel, higgadtan cselekednie veszélyhelyzetben, a hófödte csúcsok magasságában, tényszerűen közölte:

- Sajnos, ahogy telik az idő, az ember hajlamos egyre pesszimistábban látni a helyzetet. Eleinte még szabad reménykedni, de az idő múlásával bennem rossz érzetek keletkeznek. Az, hogy a hegyi-mentők az alaptáborig eljutottak, azt jelenti, ha könnyű oda feljutni, legalább a csapat egyik tagjának vissza kellett volna jönnie, ha nincs nagy baj. Elképzelésem szerint más nem tarthat egyszerre négy embert fogságban, csak gleccser vagy lavina. Tudomásom szerint több napra való élelem van náluk, elvileg két hetet ki tudnak húzni a hegyen. Pozitív gondolatom, hogy a rossz idő ejtette foglyul őket, vagy eltévedtek. Sajnos nem számíthatnak mentésre, teljesen magukra vannak utalva. Csak abban bízhatunk, hogy előkerülnek.

Erőss Zsolt azt mondta, nincs különösebb veszélye annak, hogy ismeretlen csúcsra indultak Csizmadiáék. Vállalkozásuk nehézségét az adja, hogy nincs leírás a csúcsról, a plusz kihívás, hogy nekik kell megtalálniuk az utat a hegyen. Az eltűnés hírét hallva persze az ember találgat és reménykedik. Erőss Zsolt, akinek nem egyszer kellett hideg fejjel, higgadtan cselekednie veszélyhelyzetben, a hófödte csúcsok magasságában, tényszerűen közölte:

- Sajnos, ahogy telik az idő, az ember hajlamos egyre pesszimistábban látni a helyzetet. Eleinte még szabad reménykedni, de az idő múlásával bennem rossz érzetek keletkeznek. Az, hogy a hegyi-mentők az alaptáborig eljutottak, azt jelenti, ha könnyű oda feljutni, legalább a csapat egyik tagjának vissza kellett volna jönnie, ha nincs nagy baj. Elképzelésem szerint más nem tarthat egyszerre négy embert fogságban, csak gleccser vagy lavina. Tudomásom szerint több napra való élelem van náluk, elvileg két hetet ki tudnak húzni a hegyen. Pozitív gondolatom, hogy a rossz idő ejtette foglyul őket, vagy eltévedtek. Sajnos nem számíthatnak mentésre, teljesen magukra vannak utalva. Csak abban bízhatunk, hogy előkerülnek.

- Sajnos, ahogy telik az idő, az ember hajlamos egyre pesszimistábban látni a helyzetet. Eleinte még szabad reménykedni, de az idő múlásával bennem rossz érzetek keletkeznek. Az, hogy a hegyi-mentők az alaptáborig eljutottak, azt jelenti, ha könnyű oda feljutni, legalább a csapat egyik tagjának vissza kellett volna jönnie, ha nincs nagy baj. Elképzelésem szerint más nem tarthat egyszerre négy embert fogságban, csak gleccser vagy lavina. Tudomásom szerint több napra való élelem van náluk, elvileg két hetet ki tudnak húzni a hegyen. Pozitív gondolatom, hogy a rossz idő ejtette foglyul őket, vagy eltévedtek. Sajnos nem számíthatnak mentésre, teljesen magukra vannak utalva. Csak abban bízhatunk, hogy előkerülnek.

- Sajnos, ahogy telik az idő, az ember hajlamos egyre pesszimistábban látni a helyzetet. Eleinte még szabad reménykedni, de az idő múlásával bennem rossz érzetek keletkeznek. Az, hogy a hegyi-mentők az alaptáborig eljutottak, azt jelenti, ha könnyű oda feljutni, legalább a csapat egyik tagjának vissza kellett volna jönnie, ha nincs nagy baj. Elképzelésem szerint más nem tarthat egyszerre négy embert fogságban, csak gleccser vagy lavina. Tudomásom szerint több napra való élelem van náluk, elvileg két hetet ki tudnak húzni a hegyen. Pozitív gondolatom, hogy a rossz idő ejtette foglyul őket, vagy eltévedtek. Sajnos nem számíthatnak mentésre, teljesen magukra vannak utalva. Csak abban bízhatunk, hogy előkerülnek.