2013.08.10. 09:59
Széna, szalma, bal, jobb...
A tömegdemokráciákban már régen értelmét vesztette a politikai jobb és bal kifejezés. A terminológia a francia forradalom szülötte. 1789-ben az Alkotmányozó Nemzetgyűlésben egy rendcsináláskor a királyság, az erős monarchia védelmezői és támogatói az elnök jobbjára, a királyi vétót ellenzők a baljára kerültek.
Magyarországon ma nem lehet ilyen felosztást alkalmazni. A magát jobboldalinak nevező kormányerő, Kádár-nosztalgiára építve, államszocialista megoldásokkal operál – bár korszerűségére jellemző, hogy fő vezérlő elve a szavazatmaximalizálás, eszköze a politikai marketing. A magát balra soroló ellenzék húzó nevei és arcai hazai nagytőkések és egykori topmenedzserek – miközben, pár üdítő kivételtől eltekintve, továbbra is képtelen aktuálisan és közérthetően szólni a választókhoz. Néha az az érzése az embernek, hogy vagy a „Suli buli” című filmet nézi vagy a hetvenes évek pártaktíváit hallgatja.
Egy biztos: kísértet járja be Magyarországot – az antikapitalizmus kísértete. Kormánypárt és ellenzék, „nemzeti” és szocialista, nacionalista, antiglobalista és környezetvédő, mind a szabad piacgazdaság – és ezzel az alkotmányos demokrácia – lejáratásán fáradozik. Pedig a kapitalizmus jó! Minimális állam, joguralom, a magántulajdon szentsége, a szabad vállalkozás, a verseny és szabad kereskedelem, a racionális önérdek-érvényesítés dicsérete, az akolmeleg kollektivizmus tagadása, az állami bürokrácia helyett egyéni jog és felelősség – ezek jellemzik.
Alattvaló helyett polgár – ja, hogy azért minden nap harcolni kell, mindenkinek egyenként a maga helyén? Na igen, ezt a leckét még nem értettük meg egészen.
