Biszku tettei és az utókor

Május 13-án első fokon 5 és fél évre, valamint 10 év közügyektől való eltiltásra ítélte Biszku Bélát a Fővárosi Törvényszék katonai tanácsa. Tóth Szabolcs tanácsvezető bíró a volt belügyminisztert bűnösnek találta felbujtóként elkövetett szándékos emberöléssel megvalósított háborús bűntett, bűnpártolással megvalósított háborús bűntett, lőszerrel visszaélés és kommunista bűnök tagadása miatt is.

– Biszku Béla felelőssége az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlásokban a történészek számára egyáltalán nem kétséges – nyilatkozta lapunknak Czetz Balázs, a Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltárának igazgató-helyettese, főlevéltáros, a korszak kutatója. – Ugyanakkor, ami a szakemberek számára a dokumentumokkal alátámasztott történelmi tények alapján egyértelműen világos és bizonyított, az a büntetőjogi felelősség megállapítására nem minden esetben alkalmas, hiszen a jogszolgáltatás eljárásrendjében más aspektusokból is vizsgálja a kérdést.

A mosonmagyaróvári sortűz áldozatainak temetése. A megtorlások elszenvedőinek az enyhe ítélet nem szolgál erkölcsi elégtétellel, a társadalom igazságérzetét sérti, mondta Czetz Balázs (Fotó: FMH-Archív)

A büntetőeljárásra az eseményeket követően csaknem hatvan évvel, a rendszerváltás után pedig huszonöt évvel került sor. Ez szomorú tény.

– Elgondolkodtató, hogy ez az első ítélet, amely a párt- és az állami vezetők közül valakit sújt és erre is két és fél évtizedet kellett várni – folytatta a szakember. – Az elsőfokú ítélet a kilencvenkét éves Biszku Bélát 5 és fél éves szabadságvesztésre ítélte, az ügyész életfogytiglan tartó súlyosbításért, a védő felmentésért fellebbezett. A döntés a másodfokon eljáró bíróság kezében van. Bármilyen ítélet szülessen is, a társadalom számára megnyugvást nem hoz. A látszólag enyhe ítélet, amely ebben az életkorban azonban már felér egy életfogytiglanival, az áldozatok és családtagjaik számára erkölcsi kártérítéssel nem szolgál, a társadalom igazságérzetét pedig sérti. Ugyanakkor sérti a társadalmi igazságérzetet a múlttal való szembenézésnek ez a szelektív, elkésett módja is, amellyel az ügyet kezelték, kezelik. Biszku Béla nem egy személyben, kizárólagosan felelős a forradalmat követő megtorlásokért. Rajta kívül, ha eltérő mértékben is, a teljes párt- és állami vezetés, a karhatalmi alakulatok vezetői, tagjai, az állam- és pártapparátus tagjai, és még sokan mások is részesei voltak a megtorlásnak. Ők ugyanúgy politikai, erkölcsi, sőt bizonyos esetekben jogi felelősséggel tartoznak tetteikért.

Nem szerencsés az sem, hogy ez a szimbolikus jelentőségű felelősségrevonás politikai felhangokat kapott és „médiaeseménnyé” vált, jegyezte meg Czetz Balázs.

– A korszak eseményeinek, összefüggéseinek megértését, a felelősök bemutatását, a múlttal való szembenézést egy felemásra sikerült jogi eljárás helyett bizonyosan jobban szolgálná a szakemberek, azaz történészek, jogtörténészek által végzett tényfeltárás és annak minél szélesebb körű bemutatása. A korszak történéseinek megismerésére, megértésére nem volt elég az elmúlt huszonöt év, még óriási adósságaink vannak, elég ha csak az ügynökkérdésre gondolunk, amelynek feldolgozásához mihamarabb szakmai, politikai és társadalmi konszenzusra lenne szükség. Biszku Béla elítélése kétségkívül szimbolikus jelentőségű tett, ugyanakkor senki számára nem lehet megnyugtató sem maga az eljárás, sem pedig az ítélet. Elégedettséggel tölthet el azonban minket, hogy Biszku Bélát a történelem ítélőszéke a mostaninál egyértelműbb eljárásban, ennél jóval súlyosabb ítélettel sújtotta, amely ellen már fellebbezni sem lehet – zárta szavait a főlevéltáros.