Nem hibátlan, ám hiteles

Aligha van ijesztőbb dolog egy hangfelvételnél. A hálás koncertközönség tapsa elfeledteti a pillanatnyi megingásokat, a hamis akkordok keltette rossz érzést  a végén mindenki megkönnyebbül, s csak a valóban szép és felemelő pillanatok emléke marad meg. Nem úgy, mint amikor az összes bicsaklást visszahallgathatóan rögzíti a szigorú masina. Leleplezi a rossz légvételt, a prozódiai bakikat, a szögletesre sikeredett váltásokat. Nem kitörülhetetlenül, de megmásíthatatlanul. Csak az igazán profik - a dzsesszisták? - engedhetik meg maguknak, hogy gyomorgörcs nélkül, a technikáról megfeledkezve muzsikáljanak a saját zenéjük örömétől sodortatva. Élesben  - ahogy mondani szokás. Az amatőrök reszkető inakkal állnak a mikrofonok és kábelek ítélőszéke elé, hogy jaj, most majd nem lehet kimagyarázni azt, ami bizonyíthatóan elhangzott.
 A bodajki SzívHang kórus fél napon át készítette első CD-jét. Fárasztó munka volt. Az idősebbek már széken ülve zárták a napot, és egyre szaporodtak az uzsonnaszünetek. A hangmérnök látszólag szenvtelenül kezelte a rögzítő berendezést. Nem nyilvánított véleményt, ám kiváló pedagógiai érzékkel igyekezett lelket önteni a kóristákba. Mert - jegyezte meg - ő eddig jobbára olyan muzsikusokkal dolgozott, akik borral és pálinkával fokozták az önbizalmukat. Ez ugyan adhat ideig-óráig bátorságot, de a hangzáson nem föltétlen javít. De nem volt megállás, bírni kellett az iramot. Mennyivel hálásabb élőben nyomni, egy következő dallal feledtetni az előző bizonytalanságait!

A CD mesterlemeze pár hét múlva elkészült. Többen abban reménykedtek, hogy az elektronikus varázslatok, a szűrők és zengetők egy egészen más élményt bűvölnek elő a nyersanyagból. A technika átlényegíti az összhatást, és a SzívHang olyan fergetegesen zendül fel, mint egy ötvenéves, ötventagú együttes ünnepi produkciója. Nos, nem így történt... A bodajki kórus pont úgy szól, mint a bodajki kórus. Például  hallhatóan  benne énekel Annuska néni, Marika, Juliska néni és Attila. Nincs egyenhangzás, ideális intonáció, megnyugtató szabályosság. Nem sikerül rákopírozni a kiegyensúlyozott kórusnormát. Nyers, vagy inkább azt mondanám: természetes. Hiteles.  Többször meghallgattam a SzívHang kórus CD-jét. Figyelmes, belső fegyelemtől áthatott munka. A felszabadultság ajándékosztó pillanataival. Egyszerű, vagyis igaz. Ugyanakkor átsugárzik rajta a karnagy vibráló személyisége, a felcsendülő művek érzelemvilágát szétosztó szuggesztiója. És közösségteremtő alázata. Hogy van-e benne hiba? Persze... Ízekre lehetne szedni, jogos észrevételekkel földbe dalolni. Csakhogy ezeket a billenéseket épp az előadók szenvedik meg leginkább, mert hallják, és tudják, hogy többre is képesek. A felvétel ezt rögzítette. Őket, minden igyekezetüket, itt-és-most tudásukat. Dalos helyzetjelentés Bodajk ezredfordulójáról.
  Remek lett a CD, igazi mű.
 Bátor, szép munka. Gratulálok!