2009.12.30. 17:23
A huszár mindenkor tette a kötelességét
Mór - Hagyománnyá vált, hogy az év utolsó előtti napján leutaznak a fehérvári huszár-hagyományőrzők a városba, hogy tisztelegjenek a 161 évvel ezelőtti ütközet elesettjei előtt.
"Mi huszárok nem vagyunk fiskális emberek" - mondotta volt Ampli Ferenc hagyományőrző huszár őrnagy, körülményes beszéd helyett inkább ízes magyar nyelven, kellően magas hangon emlékezett meg a Württemberg huszárezred Mórnál harcoló katonáiról. Azokról, akiket "ember ritkán látott megfutni," mégis, a csata után visszavonulni kényszerültek. A szentgyörgyi parasztoknak csak kutyafuttában mesélhették el hadnagyuk, Kun Béla esetét: a fiatal, szinte gyerkőc huszár egymaga ment szembe 900 vértessel, párviadalban győzött le egy rohamot vezénylő osztrák századost.
Mindez már akkor történt, amikor a csata vesztésre állt. 1848 decemberében úgy tűnt, a Pest felé tartó Windischgrätz nem ütközik komolyabb ellenállásba, Görgey Artúr a maga seregével okosan kerülte az ütközetet. Helyette a Muraközből felvonuló Perczel Mór volt az, aki engedett Kossuth kérésének, egy kis győzelmecskét akart elérni. Vereség lett a vége, Mór előterében Jellasics vértesei kis híján legázolták a magyar gyalogságot. Téves döntés volt vállalni a csatát - jegyezte meg Ampli, hozzátéve, Perczel helyében sokan mások is kockáztattak volna, ha esélyt látnak a győzelemre.
A megemlékezés metsző hidegben zajlott a Homoki-temetőben. Nem szólt a trombitaszó, a hangosítás nem működött, ettől azonban mintha bensőséges, a megemlékezéshez illő hangulat kerekedett volna. Az elesettekre ma már kopjafa emlékeztet, dicséri ez a helyi városvédő és -szépítő egyesület tagjainak keze munkáját, képviseletükben az ifjú, 14 éves Sárközi Laura Bernadett emlékezett meg az eseményekről.
