Egymásra talált a fuvolista lány és a Tintás Barnes zenekar

- Valóban, így kezdődött! - helyesel Ilona. -  A Tintás Barnes, amiben három fiú zenélt együtt akkor már egy éve, új hangzást keresett, és hirdetést adott fel, amit édesanyám olvasott el. Gyakran mondogattam neki, hogy a komolyzenén kívül szeretném másban is kipróbálni magam. Így kerültem Sinkó Péter (gitár, ének), Czibor Hubert (basszusgitár) és Golovics Péter (dob) mellé negyedikként az együttesbe - meséli Ilona, aki elment a próbára, ahol a fiúk játszottak, s elkezdett improvizálni. Nem kellett sokat győzködniük egymást, együtt maradtak.
- Befogadtak, mert azonnal rá tudtam hangolódni a zenéjükre. A klasszikus hangszernek számító fuvola ritka a könnyűzenében, bár a kirívó példák minden esetben hatalmas sikert teremtettek.  
Az improvizáció nagyszerűsége azóta is frissíti az együttes dallamvilágát. Borgőzös, elgondolkodtató stílus -  hirdetik magukról, amiből múlt vasárnapi martonvásári fellépésükön közönségük azt érezhette ki, hogy dallamos, széles rétegekben élvezhető, elgondolkodtató szövegű zenét játszanak.  Ahogy mondják: búsulgatós és vidám, egyszerű, mégis megfejtendő, "amolyan magyaros" muzsikát. Fellépnek, ahová hívják őket. Elsősorban fővárosi klubokban, első fellépésük például a patinás Fészek klubban volt. Keserűségük, hogy  a fesztiválok repertoárjából idén még kimaradtak. Nem töri le persze ez a zenekar tagjait, készülnek első komoly zenei felvételükre. A napokban lesz lemezfelvételük, a lehetőséget rá egy nyíregyházi tehetségkutató versenyen nyerték. Ezt már el tudják juttatni rádiókba,  ami kezdete lehet pályájuk ívelésének.

Ilona több mint tíz éve tanul fuvolázni, Bányai Iréntől, Zalavölgyi Cecíliától, Kovács Katalintól, Csávásné Vida Orsolyától és Détári Annától. Vagyis sok tanár és művész sokféle tapasztalatából rakja össze önmagát.  Mind mást és mást adott át neki. Van, akitől a zenéhez való hozzáállást tanulta, mástól  a precízségre való hajlamot, és volt, aki az improvizációra próbálta rávezetni, megint mástól  előadási stílusgyakorlatokat kapott.  Saját bevallása szerint nem volt szorgalmas gyermek,  a sok-sok fellépés kényszerítette rá a folyamatos zenélésre. Zene terén jelenleg jeles helyen áll a Tintás Barnes zenekar, de  a martonvásári fúvószenekarban is játszik, illetve testvérével, Annával duóban kiállításmegnyitókon és esküvőkön. 
-  Úgy vagyok  ezzel, hogy mivel nem konzervatóriumban tanultam, kicsit mellérendelt szerepet kapott eddig életemben a zene. Sokminden egyéb is érdekelt, ezért nem tettem le végleg a voksot a fuvolázás mellett. Végülis ez vagyok én. Ez az egyik  énem, de ki akartam próbálni magam más területeken is.
S hogy mi Ilona másik énje? Idén kapott diplomát tájépítészmérnökként a Corvinus Egyetemen.  Kerteket és parkokat tervez. 
-  Ez a kettősség mindig bennem volt. Régebben, és most sem tudok választani a rajzolás, a növények és a zene között. Nem tudom, kell-e egyáltalán választani ebben. Majd az idő megmondja, lehet-e csinálni mind a kettőt egymás mellett. Komolyan, teljes erőbedobással. Bizonyára lesznek surlódások, amikor egyik, vagy másik feladatomat háttérbe tolom majd. Tájépítészként szeretnék irodában dolgozni, a kreatív munka, a tervezés az, ami vonz. És mindezt tenném közösségben, mert másokkal együtt gondolkodni szeretek. A külföld nem vonz, mint sok fiatalt. Jártam ösztöndíjjal Belgiumban, de én itthon vagyok itthon. Én itthon jól érzem  magam.     És most ide köt végérvényesen a zenekar.