Vidámság a télben - eljött a farsangi mulatságok időszaka

A farsangi ünnepkör vízkereszttől hamvazószerdáig tart. A népszokások hazánkban a közékorban, német hatásra gyökeresedtek meg. A farsang szavunk maga is a bajor-osztrák vaschang (húshagyókedd) kifejezésből ered.
A farsang a vidámság, életöröm, mulatságok, bálok és pinceszerek  időszaka volt. Az ide tartozó népszokások zöme a farsang utolsó vasárnapjától hamvazószerdáig tartó négy naphoz kapcsolódott. Tácon ezt az időszakot farsang végének, utolsó napját húshagyókeddnek, az ezt követő szerdát hamvazószerdának, az erre következő csütörtököt torkoscsütörtöknek nevezték. Hamvazószerda szigorú böjti nap lévén, a keddről megmaradt húsos-zsíros étkeket csütörtökön ették meg. Ezen jeles napokhoz hagyományos ételek kapcsolódtak.
A megyeszékhelyen divat volt a batyubálok rendezése, ami kitűnő lehetőség volt a fiatalok összeboronálására. A bált a bőgőtemetéssel fejezték be. A zenészek tréfásan felravatalozták a bőgőt, majd gyászbeszédet mondtak felette. A farsangi ünnepek végével jó ideig nem volt alkalmuk a zenészeknek muzsikálni.
A megyében több településen, Pákozdon, Gárdonyban és Dinnyésen ismert,  alakoskodó népszokás volt a tikverőzés.  Mohán a mai napig megtartják ezt a téli adománygyűjtő népszokást a falu bohócnak öltözött legényei.