Kincsek a szenvedélyes motorosnál

A baracskai nagy családi ház mindenesetre számos kincset rejt, mert a családfő munkája és szenvedélye minimum kétirányú, látszólag nagyon is eltérő képességeket és érdeklődést mutat. Az 1964-ben született férfi ismert kárpitos mester, színházi és antik bútorok felújítója, de hétköznapi, mai fotelek, garnitúrák reparálását is elvállalja. Közben kisgyermekkora óta szenvedélyes motoros, ami egy idő után gyűjtésbe és a lerobbant kétkerekűek szakszerű rekonstrukciójába csapott át, s ez utóbbi kifejezés nem túlzás.

- Az 1979-es oldalkocsis MZ Ts 250/1-es motort szinte kosárban, darabokban és hiányosan vettük – meséli, míg feleségét, Erikát beültetjük a felhajtható tetejű oldalkocsiba a kép kedvéért. Sándor barátja közben kitolja a félkész Pannonia P10-est, ami 1970-ben készült. Motorikusan törekszenek jóra hozni a derék jószágot, s utána következik a csinosítása.

- Édesapámnak volt Danuviája, egy használható, szovjet gyártmányú IZS-e, amiről mindenki tudja, hogy az oroszok a háború alatt koppintották a német DKW-ról. Debreczeniéknek volt is egy kimustrált, szétesett DKW-je, az IZS-hez „donornak”, mondja László – így hívják a lényegében csupán alkatrészként használható járműveket végső állomásukon. Sajnos, ezek már nincsenek meg, van viszont egy édes, bordó oldalkocsis kismotor, amit László a fiainak maga gyártott kézműves módon! Kicsi, gyermekméretű, működik, egészen varázslatos. A motoros szenvedély múlhatatlan szerelem Lászlónál, mára Erikát és fiait is magával vonzotta ebben, támogatják az édesapát a gyűjtésben, beszerzésben, szerelésben, s a nosztalgia találkozókon való részvételekben.

- Életem első saját motorját 1975-ben, hetedikes koromban kaptam, s nyolcadik osztály végén én szerveztem Baracskán az első helyi kismotor-tanfolyamot – idézzük meg a kezdeteket. – A Rigát mindenki tudta szerelni, s szükség is volt rá, mert a szovjet csoda kibírt mindent, de sűrűn beavatkozásra szorult – nézünk végig a szocialista idők járművein. Idézzük csak az akkori árakat! A benzin-olaj keverék literje 3 forint volt, filléres tétel. Itt sorakozik az 1963-as Simson, az 1964-es Jawa Ideal, két Babetta 1973-ból – ki nem emlékszik rájuk negyven fölött?! És régi rádiók a polcon, ja, bocsánat, ezzel most nem foglalkozunk, de ki bírná ezt megállni? Ez is egy „tétel” a mester úr életében, amibe annyi minden belefér. Többek közt a gyönyörű kertje a kis tóval, tele tavirózsákkal.

Erika egy 1980-as, 50 köbcentis Yamaha chopperrel jár, a nagyfiú, Laci egy 1987-es ETZ 250-essel büszkélkedik. Csaba, a kisebbik fiú 1990-es gyártású ETZ 251-es boldog birtokosa, ő és a motor egy évben „születtek” – magyarázza édesapja. Azt a bizonyos kedvenc MZ Ts 250/1-est 40 ezer forintért vásárolta, helyreállítva úgy 350-400 ezer forintot kóstál, de Debreczeni László nem adja el, mint ahogyan egyetlen motort sem. Csak vásárol, sóhajt, hiszen ez is a szenvedély része. A ragaszkodás. Szépítgetik, simogatják, hallgatják a hangját az életre keltett „ócskavasaknak”, amelyek 30-40 évesen olyan szívesen köhögnek fel újra.

De akkor miért nem lett autó-, vagy motorszerelő eredetileg is Debreczeni László? Eltűnődik a kérdésen, de kész a válasz. Hát valakinek el kell készítenie a régi autók és motorok kárpitját is!