Ha tíz férfi van, az már elég

Az idén 72 éves Jávor Mátyás Kiskunhalason született, s a helyi zsidó közösség tagjaként élte túl a holokausztot. 1995-ben választották meg a Székesfehérvári Zsidó Hitközség elnökének. Elnökként nevéhez fűződik a teljesen leromlott állagú zsidó temetőben található cinterem teljes felújítása, a hozzá tartozó mártír-emlékmű újjáépítése, a temető kerítésének felállítása. Az idős mérnök feleségével otthonos, egy, a belvároshoz közeli  emeletes tömbház alsó szintjén lévő  lakásában fogad.

- Az indoklás szerint az elismerést ön a székesfehérvári zsidó hitközség fenntartása, összetartása érdekében végzett tevékenysége elismeréseként kapta. Hogy vezetett idáig az útja?

- Én Kiskunhalason születtem. Ötéves voltam, amikor családunkat deportálták, s csak a háború végével tértünk vissza Kiskunhalasra. Ott kezdtem tanulmányaimat a zsidó egyházi iskolában. Az ötvenes években nehéz feladat volt elhelyezkedni. Székesfehérvárra a boldogulást keresve később költöztünk - családunkat Fürst Sándor órásmester hívta ide. 1957-ben érettségiztem a Jáky József Szakközépiskolában, akkor még Út-, Vasútépítő Technikumban, ahol életem legfontosabb alapjait kaptam az ott tanító, kiváló tanáregyéniségektől. Egy ideig Budapesten dolgoztam, de 1960-ban visszatértem Fehérvárra. Később munka mellett továbbtanultam, villamosmérnök lettem  végig beruházásokkal foglalkoztam.
 
- Hogy került kapcsolatba a vallással?

- A zsidó iskolában tanultak örökre megmaradtak bennem, végigkísértek életemben, a legnehezebb időszakban támaszt nyújtottak. A kilencvenes években kedves apósom, Hacsek József volt a székesfehérvári zsidó hitközség elnöke, akivel sokat beszélgettünk arról a kihívásról, hogyan lehet Fehérváron megmenteni a hitéletet, a közösséget. 1995-ben vettem át posztját a hitközség élén, s a mai napig ezt csinálom. Nem könnyű feladat, mi is ugyanabban a cipőben járunk, mint a többi nagy egyház: nem hallgatnak a fiatalok a hívó szóra. Ameddig tudom, addig szeretném is ezt csinálni. Az elmúlt pár évben öt templomba járó hittestvérünk távozott el, s mivel nálunk, zsidóknál egy imádkozáshoz tíz férfi kell, nehéz volt pótolni őket, de idén sikerült. Sikerült többeket meggyőzni arról, hogy ez fontos: itt élünk Fehérváron, s itt nagy és komoly múltja van a zsidóságnak, nem szabad ezeknek a hagyományoknak megszakadniuk. Szerencsére a többi egyházzal is kiváló a kapcsolatunk.
 
- Székesfehérváron és Fejér megyében egykor nagyszámú zsidóság élt...

- 1867-ben avatták fel az egykor a mai Rákóczi út sarkán, a romkert bejáratánál állt templomot, amit sajnos már én sem láttam pompájában. Ez volt a kezdet, mert nálunk egy templom meghatározó. Utána lett zsidó gimnázium és aggok háza is. Sok szép és ismert épületről nem is tudják a fehérváriak, hogy azt a zsidó közösség adta a városnak. Ma ott tartunk, hogy nagyon kevés olyan hittestvér van, aki tehetné, hogy adakozzon, de meg is teszi. A közösségi élet gyakorlatilag Budapestre koncentrálódik. A háború után a hazatérő zsidó fiatalok első dolga az volt, hogy bevonultak a félig romos templomba, és ott házasságot kötöttek. A hitélet tehát rögtön a háború után megkezdődött. A háború utáni első elnökünk Gerőfi Ármin volt, ő sokat tett mindezért. Fehérváron megszűnt az ortodox hitközség, és csak a neológ maradt.

- Hányan maradtak a háború után itt?

- A fehérvári zsidóságból kevesen mentek el a háború után, de voltak olyan közösségek, például a lovasberényi, ahonnan senki nem tért vissza. Háromezer embert hurcoltak el a városból és a környező településekről, közülük alig több mint kétszázan tértek vissza. Több település van a megyében, ahol már csak a temetők őrzik emléküket - félő, hogy még a helyi történelemből is kikopnak a kisebb települések egykori polgárai, akik a polgárosodás idején rendkívül sokat tettek ezekért a közösségekért.

- Régi kérdés, hadd tegyem fel én is önnek! Ki a zsidó? Én például nem tudom az ismerőseimről, csak ha valaki mondja magáról. Vallás vagy származás a zsidóság?

- Az a zsidó, aki annak vallja magát. Vallási szempontból: akinek az édesanyja zsidó. Ezt ketté kell választani. Azoknak a többsége, akik visszajöttek a deportálásból, történetesen Auschwitzból, a koncentrációs táborból, azt mondta, ha az Isten ezt megcsinálta velünk, akkor én nem járok templomba; nincs is Isten. A fiatalok nem ismerik a vallást. Éppen ezért örvendetes, hogy az utóbbi években egyre többen jelentkeznek olyanok, akiknek a szülei vagy egyéb felmenőik zsidók - ez főleg Pesten van így. Sok fiatal keresi az egy időre elveszített zsidóságát.

- Mit szól ön ahhoz, hogy megint az utcán grasszálnak mások Dunába lövését szorgalmazó, zavaros neonáci, nyilas eszméket hirdető alakulatok? Nem félnek?

- Ezt sajnos mindannyian érezzük. Nem hiszem azt, hogy minden csak gyerekcsíny, ami manapság történik, amikor fel van írva például a ravatalozó oldalára, hogy nem kell zsidó kaszinó! Nagyon sokan félnek, nem is alaptalanul. Szerintem inkább az idősebb korosztály szítja ezt a hangulatot. A fiatalabbaknak teljesen mindegy, hogy zsidó vagy éppen katolikus-e valaki. Most legalább tudjuk, ki jön velünk szemben - nem  úgy, mint korábban. Mi nem félünk. Biztos vagyok abban is, hogy mindennek a gazdasági nehézség az egyik fő oka. Az, hogy a zsidókra fogják: ez nem sikerült vagy az nem sikerült, gyerekes dolog. Az én optimizmusom töretlen. Az ausztriai Strasshoffban voltam deportált gyerekként, ott született a húgom és  mint később kiderült,  a feleségem is. Csak azért nem haltunk meg, mert a bombázás miatt nem tudtak a vonattal továbbvinni minket. Én nem arra szoktam emlékezni, hogy ott milyen ínséges és szörnyű volt, hogy dög és hullahegyeken keresztül jöttünk haza kocsival és gyalog, hanem a konyhán dolgozó nagymamám kicsent zsíros kenyerére. Most nagy baj van, de attól nem tartok, hogy még egyszer eljutunk odáig, mint a holokauszt idején. Az Európai Unió ezt nem hagyná.

Életpálya

Jávor Mátyás 1939 május 24-én született Kiskunhalason. 1957-ben érettségizett a Jáky József Szakközépiskolában. Villamosmérnöki diplomát a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola Számítógéptechnikai Intézetében szerzett. 1995-ben vette át a fehérvári zsidó hitközség elnöki posztját Hacsek Józseftől. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) számvevő és számvizsgáló bizottsága tagja. Felesége Zsuzsa, óvónő aki nyugdíjazásáig egy munkahelyen dolgozott, leánya, Judit tanárnő, fia, Sándor építőipari technikus.