Wekerle kedvence: rostélyos sörmártásban

Most mégis visszatérünk a Wekerle-év  történéseire, ezúttal  egy nem mindennapi kulináris élménynek köszönhetően. A Wekerle Emlékbizottság üléseinek helyt adó Öreg Prés tulajdonosa, Möllmann Erzsébet ugyanis meglepetéssel készült a leköszönő grémium búcsúvacsorájára: nagy  gonddal elkészítette a különös  gourmandnak tartott Wekerle Sándor kedvenc ételét. Nos, némi meglepetést váltott ki az ezerjó hazájában, hogy a város legnevesebb szülöttének sörös étel volt a kedvence, de Magyarország  első polgári származású miniszterelnöke nagy sörbarát hírében állt, s  a korabeli krónikák szerint  állítólag egykoron söröskorsón is díszelgett az arcképe. Wekerle Sándor kedvence tehát a rostélyos sörmártásban, amelynek elkészítéséhez a Szabó Ernő és Szigeti Andor által leírt recept szerint   elengedhetetlenül szükségünk van rostélyosra, hagymára,  sárgarépára, sörre, zsírra, sóra, ecetre, cukorra, vízre  és borra.
 A megsózott, borsozott, liszttel megszórt rostélyost  megforgatjuk a forró zsírban, majd kivesszük, s a zsírban megpároljuk a karikára vágott hagymát és a sárgarépát. Ezután a húst puhára pároljuk, ehhez sört és kis vizet használunk. Ha a  rostélyos  már elég puha, a párolóléből mártást készítünk, ecettel, cukorral és - nem vicc - borral ízesítve.  Talán ezért is illik  Wekerle Sándor  kedvencéhez, a  sörmártásos  rostélyoshoz oly kiválóan a legjobb móri borokól az emlékév tiszteletére összeházasított száraz  Wekerle-cuvée.