A szervezői lét vonzásában Császiné Papp Katalin

Ha jól tudom, a megyén kívül él, az élet mégis Pusztaszabolcsra sodorta.

– Nem túl régen vagyok itt, nyáron lesz négy éve, hogy ide kerültem, pályázat útján. Népművelés szakon végeztem, ezen a területen helyezkedtem el a pályám kezdetén. Amikor a gyerekeim megszülettek, akkor áteveztem a könyvtári vonalra. Hosszú ideig dolgoztam könyvtárban, ez egy sokkal kiszámíthatóbb munkakör volt, ugyanis a munkaidőnek volt kezdete és vége. A népművelő szakmában csak a munka kezdetét tudjuk, a vége mindig kérdéses, kisgyermekek mellett kevésbé ideális, mivel bizonytalanok az esték, a hétvégék és az ünnepnapok, hiszen az embereknek akkor van igényük a kultúrára, amikor szabadidejük van. Ahogy a gyerekeim felnőttek, úgy tértem vissza a népművelői, művelődésszervezői szakmába. Korábban Szeged-Tápén dolgoztam – ez egy Szegedhez csatolt városrész –, és ott is az tetszett, hogy egy kicsi közösség volt, szinte falusias jellegű, pont mint Pusztaszabolcson. Mindig is a falusi kultúra, a falusi művelődésszervezői lét vonzott, nem vágytam soha nagy városban lenni. Szeretem azt, amikor egy közösségben mindenki mindenkit ismer, odakiabálnak, odaintegetnek egymásnak az utcán. Ahogy a gyerekeim felnőttek, szerettem volna közelebb lenni a családhoz. A nővéremék Százhalombattán laknak, oda költöztem én is, és beadtam a pályázatomat Pusztaszabolcsra. Így kerültem a településre, a művelődési ház és könyvtár élére, és lettem egy személyben művelődésszervező is.

Mik voltak az első komolyabb kihívások az új, szinte ismeretlen környezetben?

– Idekerülésem előtt a korábbi intézményvezető már fél éve nem volt jelen, a korábbi kulturális közfoglalkoztatott megbízása is lejárt már, szóval amikor idekerültem, gyakorlatilag egymagam foglaltam el a művelődési házat, rajtam kívül egy takarítónő és egy könyvtáros volt itt. Amikor megkezdődött a foglalkoztatásom, gyakorlatilag egy hónapom volt arra, hogy a Szabolcsi Nyári Napok programjait rendezzem. Rögtön belecsöppentem a mély vízbe. A könyvtár nagyon érdekes volt számomra, nem jártam még korábban olyan könyvtárban, mint a pusztaszabolcsi. Könyvtáros létemre nem tudtam eligazodni, nem találtam meg a könyvtár rendjét. Nagyon túlzsúfolt állapotok uralkodtak, az első nagy kihívás a könyvtár rendbetétele volt, nagy fokú selejtezést végeztünk, az egyedi leltárkönyvek, a raktári katalógusok és az elektronikus állomány összeolvasásával pedig kezdetét vette a kevésbé látványos, mégis hosszadalmas háttérmunka. A közel húszezer kötetes állományt kellett rendbe szedni.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a kultúra szempontjából nehéz évek állnak mögöttünk.

– Az elmúlt négy évből sajnos kettőt elvett a járvány. Ez egy nehéz időszak volt, nagyon sokszor kétségbe is estem azon, hogy fel tudunk-e állni ebből a helyzetből. Pár hónap elteltével rá kellett döbbenni, hogy nem fog ott folytatódni az élet, ahol abbahagytuk, más utakat, más módszereket kell választani. Soha semmi nem lesz úgy, mint két évvel ezelőtt. A művelődési házban is új formák után néztünk: ablakkiállítást, utcai tárlatokat szerveztünk, több mint ezer kézműves karácsonyi ajándékot készítettünk a helybélieknek, online kvízjátékokat indítottunk, és igyekeztünk mutatni, hogy továbbra is létezünk, dolgozunk. Igyekeztünk megtalálni azt a formát, amivel elérhetjük az embereket. Ami a jelent illeti, úgy alakult, hogy az intézmény idei rendezvénykerete kétmillió forint, ezért továbbra is igyekszünk megragadni minden pályázati lehetőséget, hogy hétről hétre növelni tudjuk a programkínálatot.

Említette, hogy a könyvtár rendszerezésével sok időt töltött. Magánemberként is szívesen elmerül az olvasás világában?

– Természetesen, bár egyre kevesebbszer, sajnos. Százhalombattáról járok, ami két óra utazást jelent naponta, ilyenkor általában a híreket böngészem. A könyvek kapcsán mindenevő vagyok, de inkább a klasszikusok azok, amiket szívesen olvasok. A népművelés mellett magyar szakos tanári végzettséget is szereztem, és az a fajta érték, amit tanárként belénk neveltek, megmaradt. A kedvenc íróm mai napig is Németh László, szívesen veszek elő versesköteteket, Ady Endrét, József Attilát. Fel-fellapozom a mai írók, költők műveit is, de inkább a klasszikusok felé nyúlok vissza.

Hamarosan a boldog nyugdíjasok mindennapjait élheti. Vannak már tervei az elkövetkező időszakra?

– Nagyon szeretnék több időt tölteni az unokákkal. Szeretek kézműveskedni, már kész terveim vannak, hogy melyik faládát fogom felújítani, lefesteni, illetve a kertészkedésre is igyekszem több időt szánni. Természetesen még a művelődési házban is vár rám egy-két feladat, ezeket továbbra is kézben tartom.