Tovább folytatódik a szépkorú dunaújvárosi polgárok köszöntése

Kiss Lajos két gyermeke és felesége körében fogadta az önkormányzat jókívánságait. Még május végén ünnepelte családja körében a 90. születésnapját. Barta Endre alpolgármester a jeles alkalomból otthonában látogatta meg a rendkívül fiatalos és jó egészségnek örvendő szépkorút. Kiss Lajos Alsószentivánon született 1934-ben, öten voltak testvérek. A katonaévek után, 1957-ben jött ide a városba. A Vasműben helyezkedett el, és nem is tud más munkahelyet megemlíteni, hiszen ott, a Vasmű érctömörítőjében, mint gépkezelő dolgozott 31 éven át, 1989-es nyugdíjazásáig. 1960-ban nősült meg, kettő gyermeke, négy unokája és két dédunokája örvendezteti meg a mindennapokban, amelyek ma sem telnek tétlenül.
Lajos bácsi igencsak aktív életet él, azt mondta: sosem unatkozik, mindig talál valami elfoglaltságot, de ami a legfontosabb számára a családon kívül, az a Baracson lévő kis kertjük, amely ma már családi közösségi színtérré változott, főleg a nyári időszakban.

Simán Károlyné Irén néni 1934-ben Dunaföldváron, napszámos családba született, ahol öten voltak testvérek. Nem csak gyermekkora, de a munkával töltött hosszú évek is szülővárosához kötik. Az általános iskola végét már esti tanfolyamon végezte, ugyanis akkoriban kezdődött a betonútépítés Dunaföldváron, ahol már dolgozott, aztán a laktanyát kezdték el építeni. Később küldönc lett, és végül 1952. december 7-én külterületi kezelőként kezdett el dolgozni a postán. A 10 év kézbesítő lét alatt napi 41 kilométert tett meg biciklivel. Később elvégezte a szükséges postaforgalmi tanfolyamokat, majd több évtizednyi felvételes-és távbeszélő kezelő időszak következett a pályafutásában.
Irén néninek két gyermeke született, 2 unoka és 3 dédunoka boldog mamája, akik szinte minden nap látogatják; úgy fogalmazott: mindegyikőjüket szereti, őt is nagyon szeretik, és neki ennél már nem kell több. A mindennapok ma már csendesen, lánya segítségével telnek.
A 90. születésnapján az egész rokonság meglepte: a szokásos, unokázós sárbogárdi látogatás helyett a Szalki-szigetre tettek egy kitérőt, ahol aztán Irén nénit hatalmas torta, és a család minden tagja szeretettel várta.

Bazsali József 1934-ben Csorváson született, és 1954-ben toborzással érkezett Dunaújvárosba. Azt mondta, akkoriban szenet lapátolt, meg amilyen munka éppen akadt. 1955-ben átkerült a vasúthoz, mint kocsirendező, és ott aztán 1993-as nyugdíjba vonulásáig a ranglétra összes fokát végigjárta.
Egy lánya, három unokája és két dédunokája van, a hobbija, és egyben a fiatalos lendülete titka a 11 évvel ezelőtt alapított Aranydaru Szállítómű Nyugdíjas Egyesület. Itt mindig van program, közösen mennek fürdőhelyekre, kirándulnak, szalonnát sütnek, és a Pentele Nyugdíjas Klub délutánjaira is ellátogatnak.
Barta Endre alpolgármesternek a hobbikertjéről is mesélt, amely a Lebuki pataknál volt, de felesége elvesztése után megvált a kerttől.
Mindennapjait kitölti a klubélet és a piacozás, illetve az unokák.

Isten éltesse sokáig mindannyiukat!

Szerző: Kovács Patrik