Ecsedi Mária cégérei, művész-zászlói teszik szerethetővé, különlegessé a belvárost

Ami persze, ugratásokkal is párosult, hiszen Fülöp Gyula régész, mint „vidéki ember” egy óriási csillagtököt hozott Bakonykútiból az est csillagának, Ecsedi Máriának. Jónás Attila képzőművész, a tárlat kurátora pedig azt mesélte, nem véletlen, hogy a kislánya annak idején „Ecseti” Mariként emlegette az alkotót – elvégre festő szakon végzett. Szele Bálint irodalomtörténész pedig elmesélte, hogy gyerekkora óta ismeri Marit – hiszen játszópajtása volt fiának, Janinak. És felidézte a döbbenetet, amikor rájött: Ecsedi Mari csodás varázslatokra képes. A két fiú nehezen osztozott meg egyetlen Snoopy kutyafigurán, Mari pedig öt perc alatt készített egy másik Snoopy-t...

Mi, egyszerű művészetbarátok nagyon is jól tudjuk, miféle varázslatokra képes még Ecsedi. Szerencsére volt módunk nyomon követni pályafutását. A Képzőművészeti Főiskola után 1966-tól Székesfehérváron telepedett le. Sokáig főleg grafikusként vált ismertté, tervezett plakátot, meghívót, készített rajzokat az ásatások régészeti leleteiről, díjat nyert fametszeteivel. Hatalmas, Ikarust ábrázoló graffitóját a gyár irodaépülete őrzi, a belváros tele van az általa tervezett szebbnél szebb cégérekkel: mindegyik más és más, hűen tükrözi a boltocska funkcióját, ráfelel az épület, a környezet jellegzetességeire. És akkor még nem beszéltünk az órajáték fantasztikus figuráiról. Ecsedi Mari a fesztiválok alkalmával is meghatározza a fehérvári belváros arculatát, különleges művészzászlóival, amelyeknek nem „csak” tervezője, hanem kivitelezője is.

Ecsedi fehérvári évtizedeiről ad képet a tárlat a Vörösmarty Színházban. Emellett a város támogatásával megjelent egy nagyon szép kötet is, ami a teátrum kávézójában mutattak be, abból az alkalomból, hogy 25 éves a Székesfehérvári Művészek Társasága, amelynek Ecsedi Mária alapító tagja, meghatározó egyénisége.

A kötet szerzője három különböző generációba tartozó művészettörténész. Szűcs Erzsébet interjút készített az alkotóval az elmúlt évtizedekről, Izinger Katalin – aki gyerekkorától ismeri Ecsedit, akárcsak Szele Bálint – egy zalaegerszegi tárlatra írt ajánlót a munkáiról, Kovalovszky Márta pedig, aki biztos ízlésével évtizedeken át az egyik meghatározó alakja volt a fehérvári múzeumi életnek – folytatva Tyúkanyó meséi című sorozatát – irodalmi igényű szöveget írt a míves cégérek, zászlók gyarapodásának örömteli históriájáról. A tárgyilagos beszélgetés – számvetés – mellett van tehát elemzés és erős, személyes kötődésről árulkodó „vallomás”... Az anyagot az a Lakat Erika válogatta, szerkesztette, akinek kérlelhetetlen igényessége messzeföldön híres. (Jól egymásra találtak a hasonlóan perfekcionista Ecsedivel.) Tóth Adrien pedig grafikusként tett meg mindent, hogy ez az album elegáns legyen... A nagyszerű képek bemutatják Ecsedi sokoldalúságát, művészetének jellegzetességeit – és boldogan fedezünk fel az elmúlt öt évtizedből néhány régi, családi vagy baráti körben készült fotót is.