Rangos versenyt nyertek a Fürge SürgÉSZ-ek

A beteg nem tudja felemelni a karját, válaszolni sem tud, maximum ingatni a fejét, becsukni a szemét. Nem könnyű szót érteni azzal a stroke-os beteggel, aki a sürgősségi osztályra kerülve épp élete tragédiáját éli meg – úgy, hogy közben szinte teljesen tehetetlen. Az ápolók kérdésekkel igyekeznek megtudni állapotának súlyosságát: fáj valamije? Fáj a feje, mellkasa? Próbálja felemelni a kezét! Tud segíteni a mozgatásánál? Körülbelül így kell elképzelni a helyzetet, amelyben a Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház sürgősségi osztályának Fürge SürgÉSZ csapata dolgozik a mindennapokban, s nem mellesleg amilyen helyzetet többek közt meg kellett oldaniuk az országos versenyen, melyet a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara rendezett nemrég. Komoly megmérettetés és presztízsértékű eredmény, amit négy év kemény munkájával ért el a csapat. Slett Krisztina, Molnár Ágnes, Zsigmondi Szilvia és Guczogi Gábor a sürgősségi osztály egy viszonylag nyugodtabb zugában mesél felkészülésről és indíttatásról, amely hajtotta őket az első helyig. Krisztina a csapatkapitány, árulják el a többiek. Magáról pedig ő mesél: tizenegy éve dolgozik – ahogy ők mondják – a „sürgin”, ahová családi indíttatásból került, mentős testvére „fertőzte meg” az egészségügyi szakma szeretetével. A versenyre ő verbuválta a csapatot négy éve, akik azóta is együtt indulnak minden évben a megmérettetésen.

- Nem a versengés volt a lényeg soha, hanem az az együtt töltött idő, ami ezen az eseményen nekünk adatott – mondja Krisztina, akihez csatlakozva a többiek bevallják: álmukban sem gondolták volna, hogy elsők lesznek országos szinten is. Az összetartozás, a jó élmény vitte előre őket, így tudták összeszokott, rutinos csapatként a legjobbat kihozni magukból.

- Méltó befejezése ez az eredmény a csapatmunkánknak – teszi hozzá Krisztina, ő ugyanis hamarosan babázni megy. Később félre is húz és megkér: írjam le, mennyire köszöni csapattársainak azt a sok energiát, amit belefektettek a közös munkába. Sokat áldozott mindenki szabadidejéből a versenyre. Amely egyébként írásbelivel kezdődött, majd ápolási gyakorlattal és újraélesztéssel folytatódott, de volt benne, ahogy azt az elején is meséltük, egy stroke-os beteg ápolása is. Szóval a versenyen a mindennapok sürgősségi jeleneteit gyakorolhatták a versenyzők.

Zsigmondi Szilvia a diplomás ápoló a csapatban, aki már 2002-ben itt dolgozott a kórházban, s akinek szintén nem volt kérdés 9 éves kora óta, hogy ezt a hivatást választja. – A sürgősségin belül a fektetőben dolgozom, amely egy köztes lét. Van azért idő reagálni bizonyos helyzetekre, mégis megadja azt a pörgést, ami a sürgősségi osztály velejárója – mondja. A csapat másik tagja, Molnár Ágnes is úgy véli, a pörgés szeretete és a hivatás „hívása” volt az, ami idehozta őt. A biológiaversenyek alapozták meg későbbi pályáját, melynek köszönhetően lett intenzíves szakápoló. Nem így Guczogi Gábor, a csapat férfi tagja, aki hosszas kitérők után, társastánc, valamint egészségtan tanári múlttal (és diplomákkal) a háta mögött került egyszer csak a fehérvári kórházba mint ápolási asszisztens. Azóta persze ő is elvégezte az ápolói képzést, jelenleg pedig az intenzív szakápolói képzést végzi.

- Mi segítünk az ápolóknak odavinni a gyógyszereket, etetni, vérnyomást, pulzust mérni, átágyazni, fürdetni – sorolja. Így, ennyiféle személyiséggel, habitussal és tudással kerek a Fürge SürgÉSZ-ek csapata, s valószínűleg sikerük titka is ez a sokrétű tudás és mély elhivatottság.