A tetején akarok lenni – Magyar Bence kiváló sportoló és tanuló

Világvégi nyugalom lengi körül az idilli, ápolt, gondozott portát, amelytől légvonalban csak pár száz méterre folyik a Duna. A takaros családi házhoz pontosan a megbeszélt időben, szinte egyszerre érünk oda. Bence és anyukája a városból jönnek, beparkolnak, az udvaron Bodza, a 8 éves vizsla lelkendezve ugrálja körül az érkezőket – a terasz azonban már tabu, oda nem követ minket.

Cipő le, irány a nappali, és amíg Andrea egy finom kávét főz, elhelyezkedünk az asztalnál. Bence komolyan, összeszedetten figyel – már csak szóra kellene bírni valahogy. Adja magát a kérdés: hogyan kezdődött? Mióta sportol? Hogy néz ki a napirendje?

Bence lassan belefog, elkezd mesélni. Elmondja, először Százhalombattán edzett, oda járt hét évig, tavaly jött fel a Vasashoz, ahol ezzel a nyárral kezdődött a második szezonja. Tavaly még a serdülőben játszott minden meccsen, idén már megfordult az ifiben és behívták az OB 1/B-be is. A korosztálya az idősebb serdülő, de idén már az ifinél edz, oda fog följátszani.

– Bence 10 hónaposan kezdett úszni – veszi át a szót Andrea, aki közben megérkezik a kávéval, és mellénk telepszik. Gondos anyukaként és egészségfejlesztéssel foglalkozó szakemberként annak idején elsősorban az egyensúlyérzéket és mozgáskészséget fejlesztő terápiás hatásai miatt választotta a babaúszást a kicsinek. Az oktatóhoz azonban régi kapcsolat fűzte a családot: ő volt ugyanis korábban Bence apukájának, Magyar Zsoltnak az edzője is. Zsolt, mint kiderült, annak idején ifjúsági bajnok kenus volt, így Bence sporthoz való vonzalma bátran mondható családinak. Amely készséget és vonzalmat Andrea szakemberként az évek során mindvégig remekül menedzselt. Mindezt csak azért írjuk le, hogy az olvasó lássa: a tudatos szülői támogatás, irányítás, a jó háttér – íme: valóban csodákra képes.

Miközben a sport szerepe központi, Andrea elárulja: középiskolának azért választották az I. kerületi Hunfalvyt, hogy Bence a tanulmányok terén is komoly edzőterepet kapjon. Megtudjuk: a jó nevű középiskolában Bence leendő osztályfőnöke a beiratkozáskor bizony nem volt meggyőződve arról, hogy az élsport és az éltanulás összeegyeztethető. Az idő azonban Andrea elképzelését igazolta: Bence a félévi három 4-esét év végére ledolgozta egyre. A többi természetesen ötös volt.

Ezzel párhuzamosan a sportban is olyan tempóban haladt előre, hogy a Vasas szakembereinek ajánlása nyomán idén nyáron meghívták Los Angelesbe, ahol három hetet töltött el egy ottani csapatnál. A tét a Stanfordon megrendezett junior olimpia volt, amelyen Bence csapata a helyosztók során egészen a 12. helyezésig jutott.

A kiemelkedő eredmények alapja a jó időbeosztás – ez tükröződik Bence napirendjében is, aki iskolaidőben minden reggel 5:50-kor kel. 6:15-kor elindul iskolába, odaér 7:20-ra, a napi átlag nyolc iskolai óra véget ér délután három óra körül, amit egy óra tanulás követ – majd jöhet az edzés, ahová odaér naponta 17:45-re. Este 6-tól 7-ig egy óra kondival vagy nyújtással kezdenek, utána jön a 2 órás vízi edzés. A családból valaki este 9-kor természetesen mindig várja a Komjádi előtt.

Bence eredményei szépek, kiemelkedően ígéretesek, de közben látni lehet: azokban ott van egy egész család csapatmunkája is. Határozottan úgy tűnik, ha volna olyan sportág, hogy családi összetartás, Bencéé mindenképpen dobogós volna.