Tipikusan magyar népszokást elevenítenek fel a fiatalok a Móri árokban

A regölés tipikusan magyar népszokás, melyben keverednek az ősi misztikus hitvilág elemei és az újkori, keresztény szokások. Leginkább a Dunántúlon jellemző ez a kihalófélben lévő népszokás, de vannak még hagyományőrző csoportok, akik nem hagyják eltűnni, ezért felveszik a régi időket idéző gúnyát, a prémet, a kucsmát és elindulnak házakat látogatni, kezükben a legfontosabb eszközeikkel a láncos bottal és a köcsögdudával. Csókakőn, a Barkócaberkenye Néptánccsoport a régi hagyományt követve meglátogatta a néptáncos lányok otthonait, sok jót kívántak és közel annyit ittak is talán.

Sárkeresztesen Hahn-Kakas István Táncol„KODO” Táncegyüttese belépésekor felzengett a feltehetően a sámánok korából ránk maradt varázsige, a „Hej regő rejtem”, majd a kötelező beköszönés, a „Kelj fel, gazda, kelj fel, szállott Isten házodra”. Három évvel ezelőtt látogattak előszór Sárkeresztesre, barátjukhoz Tieger Balázshoz és családjához, hogy regöléssel köszöntsék a ház lakóit. Nagy sikert arattak, és mivel mások is részesülni akartak a jókívánságokból, ezért idén a művelődési házban fogadták őket a barátok, családok.

Pálinkával, forralt borral, teával, bundás kenyérrel, sonkával, házi süteményekkel jutalmazták a vendégeket, akik köszöntötték a Tamásokat, Istvánokat, Jánosokat is. Az esemény zárásaként ellátogattak egy családhoz is, majd pedig Csókakő és Bodajk irányába folytatták útjukat. A helyi Ó-BORbála hagyományőrző csoport célul tűzte ki, hogy tanul a regölőktől és feleleveníti ezt a lassan feledésbe merülő hagyományt a helyi közösségben.