A tehetségek nyomában jár Besenyei Andrea

Beköszöntött egy új tanév, és bár némi nehézséggel éltük meg az tavalyit, ott tudtuk folytatni, ahol abbahagytuk. A digitális oktatás alatt is igyekeztem minél tartalmasabbá és izgalmassá varázsolni az online órákat, és ennek – na meg persze a személyes találkozásoknak is – meglett az eredménye – mondta Besenyei Andrea, aki szerint a foglalkozások segítenek a gyerekeknek, hogy kiszakadjanak ebből a kissé felfordult élethelyzetből.

– Szeptember első hetétől figyelem a gyerekek munkáját minden órán. Jelenleg az alsó tagozaton és az ötödik évfolyamon tanítok néptáncot, heti egy órában. Ahogy minden új tanév első hónapjában, most is az egymásra hangolódással kezdtük. Talán még nagyobb szükség volt rá, mint bármikor máskor. Egyébként is az óráimat a játékosság jellemzi, és most még inkább kellett az élménypedagógiai eszköztáramra hagyatkoznom, fél év „kihagyás’’ után. Mint elmondta, a gyerekek nagyon várták már, hogy visszatérjenek az intézmény falai közé, együtt tanulhassanak és részt vegyenek a különböző tan­órákon, foglalkozásokon. Nagyon büszke arra, hogy több gyermek is van az adott osztályokban, akiknek a teljesítménye kiemelkedő. Számára mindig fontos szempont, hogy az élmény és a játékosság mellett helyet tudjanak biztosítani az egyéni kompetenciafejlesztésnek és a tehetséggondozásnak.

– Hál’ istennek ebben többen is partnerek. Ha új dalt tanulunk, a következő órán mindig tudom, hogy kik lesznek azok, akik jelentkeznek, hogy ők egyedül szeretnék elénekelni az egész osztály előtt. Azt hiszem, talán a gyerekkori magamat látom bennünk, most anyukám biztosan azt mondaná, hogy én is ilyen voltam. Ez az érzés hajt minden szerda reggel, mielőtt belépek az iváncsai általános iskola kapuján. A 2. osztályos Császár Olivia az első, aki megölel, és meséli, hogy otthon is elénekelte azt a bizonyos szőlős dalt. Kaltenecker Dorkával mindketten kiemelkedő tagjai az osztálynak. Ritmus­érzékük és mozgáskultúrájuk túlmutat az életkorukon, csodás magabiztossággal végzik a feladatokat, és vesznek részt a játékokban. Említeném még Kard Ármint, aki szintén a 2. osztályba jár, és nekem külön öröm, hogy van olyan fiú, aki bátran énekel, egyáltalán nem érzi cikinek – mint jó pár társa –, és a kompetenciái is túlmutatnak életkorán. A 4. osztályban is vannak kiemelkedően tehetséges gyermekek, pedig ez a korosztály már igencsak a kiskamaszkor. Balogh Angéla Róza nemcsak cserfes és szókimondó, de kifejezetten ügyes táncos. Bármikor bemutatja akár az új tánclépéseket és természetesen a dalokat is mindig egyedül prezentálja. Molnár Fanni szintén mindegyik felsorolt tulajdonságban követi őt, ritmusérzéke, mozgáskészsége is kimagasló – számolt be büszkén az ifjú palántákról.

Bízik benne, hogy a gyerkőcöknek az iskolán kívül is fontos lesz minden olyan kulturális érték, amit az órákon átad nekik, és talán ők fognak egyszer majd az ő helyére állni, vagy épp valamelyik világot jelentő deszkán perdülni-fordulni és ezzel továbbéltetni a minket összetartó erőt, a kultúránkat. Ez lenne az igazi elismerés.