Emléktáblára gyűjtenek a kitüntetett huszár tettének tisztelői

Szebenyi István hadszíntérkutató, aki rendszeresen szervez történelmi túrákat Csákvár közelébe, az egykori csata helyszínére, egy-egy ilyen alkalommal mindig felidézi a történteket. Az időben 1945. január 26-ig kell visszatérnünk, a huszárhadosztály akkor foglalta el Kőhányáspusztát. Másnap a hadvezetés egy újabb támadási parancsot adott ki, amelynek célja a Hosszú-hegy 391. háromszögelési pontjának, és a Kotló-hegy 389. magassági pontjának az elfoglalása volt, majd ezekről a stratégia pontokról indítottak volna rohamot Csákvár felszabadításáért. A vállalkozás csak részben hozott sikert, hiszen kemény küzdelmek árán a huszárok sokszor közelharcban felverekedték magukat a Kotló-hegyre, de Csákvár elérése már nem sikerülhetett az addigra már szinte állandósult túlerő miatt. Áttörték a megerősített orosz állásokat, de aztán bekerítésbe kerültek. Hatalmas veszteségek árán csak kevesen tudtak szorult helyzetükből kitörni, és visszajutni a saját vonalakig.

Közöttük volt Marjay Tamás hadnagy, aki csodával határos módon élte túl azt a csatát, de súlyos árat fizetett vitézségéért. Az akkor 21 éves huszártiszt ájultan, súlyosan megsebesülve maradt a havas, fagyott csatatéren. Az embertelen hidegben egy idő után magához tért, térdén és könyökén vonszolta magát vissza, a magyar vonalak mögé. Csak öt nap után talált rá egy huszár járőr, de térd alatt mindkét lábát és minden ujjának utolsó szakaszát amputálni kellett.

Hőstettéért Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érem kitüntetést kapta – amit kizárólag csak rendkívüli haditettért és kivételes harctéri bátorságért ítéltek oda –, amely medál azonban soha sem került a mellére, mert a háború után a kommunisták üldözni kezdték azokat, akik a szovjetek ellen harcolva szereztek kimagasló érdemeket hazájuk védelmében. A fiatal, megnyomorodott katonát Pápateszérre sodorta az élet, 1984-ben halt meg, sírja ma is a Veszprém vármegyei településen található. A felhívás, amelyhez a Had- és Kultúrtörténeti Egyesület is csatlakozott, hősi helytállásának elismerése lenne, ennek érdekében kezdeményezték az adománygyűjtési akciót. Születésének századik évfordulóján, december második napján avatnák fel a gránittáblát Pápateszéren, a két világháború emlékművén, a katolikus templom előtti téren. Ha valaki csatlakozna az akcióhoz, további információt a Had- és Kultúrtörténeti Egyesület nyilvános felületein találhat.