Jó reggelt, Fejér vármegye!

Szemrebbenés nélkül kérte el a nyolcszáz forintot az árus egy kisüveges szénsavmentes ásványvízért a fehérvári majálison. Nem egy csilivili, a Hold szikláiból fakasztott márkás forrásvízről volt szó, csak egy olyanról, ami az átlagos hétköznapi ember számára egyébként 169 forintért elérhető bármelyik áruházban. Nem mondom, hogy adja ennyiért. Adja mondjuk 500 forintért, ha már... Így is kérdezni kellett az árról, mert sehol nem volt kiírva. Rám nézett és azt mondta: 800-850 forint. Ezt már el is engedtem a fülem mellett, a fogyasztót méregetve árat saccolni ugyanis több mint sértő. De van egy érzésem, hogy ez már nem az inflációról vagy a rezsiválságról szól. Hirtelen sokat akarni egyszerre sosem vezet jóra, ott mindig „kilóg a lóláb”.