TOP5 történet a fehérvári Hadimustra kiállításon

Múlt héten nyílt és több mint ezer kincset tartogat a látogatók számára Székesfehérvár legújabb kiállítása a Szent István Király Múzeumban. A Hadimustra több mint történelmi utazás: a tárgyak személyes történeteket mesélnek, hőstettekről, fájdalmakról, összetartásról tesznek tanúbizonyságot. Megkértük hát Sallay Gergelyt, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum főmúzeológusát, a kiállítás egyik kurátorát, hogy emelje ki azt a „TOP5” kiállítási tárgyat, amelyek önmagukban is megérnek egy „misét”. Merthogy óriási a merítés a tárlaton:  tizennyolc teremben, ezernél több műtárgy, látványos idővonal és sokrétű digitális tartalom mutatja be a magyar hadtörténelem elmúlt évszázadainak történetét, az oszmán uralom elleni küzdelemtől napjaink honvédségének fegyverzetéig. Számos kor fegyvere mellett helyet kaptak a tárlaton a haderő és a katonai szolgálat elsődleges jelképei - zászlók, egyenruhák és kitüntetések -, valamint a magyar katonák mindennapjainak és ünnepnapjainak tárgyi emlékei és dokumentumai is.

Íme, a „kedvencek”, melyekről azt is eláruljuk, hol találják meg a kiállításon a látogatók:

1.      Hadik András gróf, tábornagy szablyája hüvellyel, 1774–1790 (3-as terem)

A 18. század egyik európai mércével mérve is páratlan katonai karrierje Hadik Andrásé, aki vagyontalan kisnemesből lett tábornagy és az Udvari Haditanács elnöke  - mai fogalmaink szerint a birodalom hadügyminisztere -, magyar és birodalmi gróf, Bács megye főispánja – sorolja a tudnivalókat a főmúzeológus. Nagy fegyverténye Berlin megsarcolása volt 1757 októberében, amelyért a Mária Terézia Katonai Rend nagykeresztjét is elnyerte. Hadik szablyája a Hadtörténeti Múzeum legkorábbi, névhez köthető szablyája, amely 1937-ben ünnepélyes keretek között, adományként került a gyűjteménybe. A fegyver hovatartozását felirata egyértelműsíti: ANDREAS COMES HADIK GENERALIS CAMPI MARESCHALLUS, EXCELSI CONSILŸ AULAE BELLICI SUPREMUS PRAESES (gróf Hadik András tábornagy, az udvari főhaditanács legfensőbb elnöke).

2.      Guyon Richárd honvédtábornoki atillája a II. és III. osztályú Magyar Katonai Érdemrenddel, szolgálati övvel (7-es terem)

Guyon Richárdot emelte ki továbbá Sallay Gergely, elmesélve róla, hogy az angliai Bath-ban született, francia eredetű, főnemesi családban. 1834-től 1840-ig a császári-királyi hadseregben, a 2. huszárezredben szolgált. Feleségül vette Splényi Mária grófnőt és Magyarországon telepedett le. 1848 szeptemberétől egy önkéntes mozgó nemzetőr zászlóalj őrnagyaként szolgált, részt vett a pákozdi és a schwechati csatában. Novembertől dandár-, majd hadosztályparancsnok volt. Legnevezetesebb fegyverténye a Branyiszkói-hágó 1849. február 5-i bevétele volt. 1849 márciusában vezérőrnaggyá léptették elő. Guyon atillája azért érdekes, mert a Magyar Katonai Érdemrend II. osztályának általa megkapott példánya mellett egy III. osztályú kitüntetés is megtalálható rajta, amelyet biztosan nem adományoztak neki.

3.      A Mária Terézia Katonai Rend nagykeresztjének csillaga Franz Conrad von Hötzendorf gróf, tábornagy hagyatékából (5-ös terem)

Franz Conrad von Hötzendorf 1906 és 1911, majd 1912 és 1917 között az Osztrák–Magyar Monarchia haderejének vezérkari főnöke volt, az első világháborúban 1917-ig Frigyes főherceg, hadsereg-főparancsnok helyett ténylegesen ő irányította a hadműveleteket. Mint a kurátor elmondta, nevéhez fűződött az első világháborúban a gorlicei áttörés, Szerbia elfoglalása és a montenegrói hadjárat, a romániai hadműveletek, valamint a dél-tiroli offenzíva előkészítése és megvalósítása. Vezérkari főnökként szerzett érdemeiért 1917-ben kapta meg a Mária Terézia Katonai Rend nagykeresztjét.

4.      1837 M huszártiszti tarsoly (4-es terem)

A huszárok viselete a könnyűlovas csapatnem fejlődésével és világhírre jutásával párhuzamosan fejlődött, a 15–17. században az aktuális magyar nemesi és paraszti viseletet követte, majd az állandó hadsereg megszervezésével a katonai ruházat fokozatosan eltávolodott a civil viselettől és saját fejlődési útra lépett, a 18. század végétől nagymértékben egységesítették, mesélte a szakember, s hozzátette: a huszárruha jellegzetessége volt az ezredenként eltérő különféle színű csákó, felsőruházat és nadrág kombinációja, így a huszárok sokkal színesebben néztek ki, mint más csapatnemek katonái. A szőrmés süveg és a kalpag a 19. század elejére végleg átadta helyét a csákónak, a mente és a dolmány hol kurtább, hol hosszabb volt, de mindig zsinórozás díszítette, a huszárruha elengedhetetlen kelléke volt a zsinóröv és a tarsoly. Szűk magyarnadrággal és sarkantyús csizmával kiegészített öltözetben járt a „tipikus” huszár. A képen látható tarsolyt az uralkodó, I. Ferdinánd osztrák császár névjele díszíti.

5.      PGKR kísérleti páncéltörő-repesz puskagránát (1989) és metszete (16-os terem)

Az AMP puskagránátlövő gépkarabélyhoz kifejlesztett legutolsó lőszertípus, tudtuk meg Sallay Gergelytől. Sikeresen egyesítette a repesz és páncéltörő gránátok valamennyi sajátosságát. A már rendszeresített típusokkal összehasonlítva a páncélátütési képesség némileg csökkent (PGK - 150 milliméter helyett 120 milliméter) a repeszhatás viszont enyhén nőtt (PGR - tömör leküzdési sugár 6 méter helyett 8 méter). A rakéta-póthajtású stabilizátorrész lövedékcsapdás központi csővel készült, ezért a puskagránátot szabványos 1943 M 7,62 milliméteres acélmagvas élestölténnyel is kilőhették. Szükségtelenné vált a speciális puskagránát kilövőtöltény külön betöltése, éleslőszeres harcfeladat során a puskagránát azonnal tromblonra tűzhető és lőhető volt. Tervezője, Barták Ignác mk. alez. (Haditechnikai Intézet) az addig rendszeresített alaprendeltetésű puskagránátok (PGR és PGK) valamennyi hátrányát kiküszöbölte, de a PGKR tömeggyártását a rendszerváltás elsodorta.