Fejér évfordulós emlékei

Francia–spanyol döntő!?

EB lázban égtünk 1984-ben is! Negyven éve ezen a napon már az elődöntőkre készült a focirajongók sokasága, ma pedig már tudjuk, hogy akkor a Franciaország nyerte meg az otthonukban rendezett tornát Spanyolországgal szemben. Most, 2024-ben is esélyes mindegyik válogatott a végső győzelemre, mernénk e hasonló döntőt jósolni most? Anno ezt olvashattuk a hírlapban. „Franciaország, Dánia, Spanyolország és Portugália került végül a labdarúgó Európa-bajnokság franciaországi döntőjében a legjobb négy közé. Újabb lendületet adva ezzel a meg-megújuló vitának: vajon valóban a kontinens legjobb csapatai között dől-e el az elsőség sorsa? Az eddig is hiányolt, a selejtezőben kiesett olaszok, angolok, szovjetek és lengyelek mellé a csoportmérkőzések után most a legutóbbi EB győztese, az NSZK és a második helyezett Belgium is csatlakozott. Csupa nagy hagyományú, híres neves, sztárokkal megtűzdelt együttes, a pártatlan szurkolóknak azonban aligha lehet igazán hiányérzete. A Platini vezérelte, csillogó-villogó, az elmúlt tíz évben legföljebb a braziloktól látott szép focit játszó franciák, a rokonszenvesen nagy harcos, s amellett a modern labdarúgásban felsőfokon jártas dánok, a meglepetésszerző, igencsak mutatósan futballozó portugálok, valamint a nyugatnémetek kiverésével nagy tettet végrehajtó spanyolok mindenért kárpótoltak. Az elődöntőben szombaton a franciák és a portugálok, vasárnap pedig a dánok és a spanyolok mérkőznek. A papírforma francia – dán döntőt ígér. Arnesen és társai még egyszer aligha lehetnek olyan elfogódottak Platiniékkal szemben, mint a nyitómérkőzésen. Meg aztán alighanem ők is hallottak valamit a ma legendássá vált második nyugatnémet – magyar mérkőzésről.”

Kezdődik a strandszezon!

Közel negyven éve is jól esett a kánikulai időszakban a strandolás! Egy emlékmorzsa az akkori írásokból. „A fehérvári strand felé veszem utamat, és közben szidom magam amiért nincsen nálam fürdőruha. A jegyvizsgáló néni kedves, ám rendkívül bizalmatlan. – Sok a huncutság –, nevet rám, miközben igazolványomat vizsgálgatja. Személyleírást ad a gondnoknőről, én pedig elindulok a medence felé. Kellemes csalódás ér, ugyanis a strand még nincsen túlzsúfolva. Lehet, hogy ez nem elég nyereséges, ám pihenni csak ilyen körülmények között lehet. Az ország sok más strandfürdőjéhez képest itt több a fű, és kevesebb a beton. A két büfé előtt még nem kígyózik végeláthatatlanul a sor, a medencébe is be lehet férni. Június közepe van, a szezon kezdete...”